Főhősünk gyerekkora óta vonzódott az ékszerekhez, fülbevalókat és nyakláncokat készített, de szülői nyomásra a művészeti pálya helyett közgazdásznak tanult. Ennek ellenére nem engedte el az álmát, és az első adódó alkalommal, még az egyetem mellett elkezdte az ötvös képzést. Éveken át kettős életet élt, egyszerre tanult kétféle szakmát – közgázt és ékszerkészítést –, és dolgozott két helyen. Marketingesként a pénzkereset hajtotta, éjszakánként, a műhelyben gyakorolva pedig az ékszerekkel való kísérletezés öröme. A karrierváltása után végre ma már főállásban foglalkozhat azzal, amit kislányként játéknak élt meg. A nevét viselő prémium ékszermárkát 2 éve építi sikeresen.
Forrás: ujraterveztem.hu, marton turi photography
A gyerekkori élmények után hogyan lettél közgazdász?
Emlékszem, hogy minden pénzt, amit kiskoromban kaptam, a hobbiboltban költöttem el – megvettem a drótokat és a különböző gyöngyöket, kiegészítőket. Apukám garázsában szögeltem, kalapáltam, és amikor nem voltak otthon, titokban még a hegesztőpákával is kísérleteztem. Ez még játékként elfogadható volt, de a gimnáziumot követően a szüleim mindenképpen szerették volna, hogy legyen egyetemi diplomám, így az ötvösség nem lehetett alternatíva a szemükben.
A pályaválasztásom egy nehéz, elvárásokkal és lázadással teli folyamat volt. Magam is csak kerestem, hogy ezek után mivel foglalkoznék szívesen. Mindig érdekelt valami, de csak két hétig, utána teljesen kiszerettem belőle. Így egyszer biológusnak, majd máskor művészettörténésznek készültem, és még sorolhatnám. Egyedül az ékszerkészítés volt az, amiben mindig örömömet leltem, és le tudott kötni. A vágyaim alapján a MOME-ra (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) is készültem, jártam rajzolni, de amikor ezt elmondtam otthon, határozottan ellenezték a szüleim, mondván, hogy rendes dolgot tanuljak, amiből pénzt is lehet keresni. Teljesen ki voltam akadva, sírva rohantam fel az emeletre, amikor ezt hallottam. Ezek után kizárásos alapon választottam egyetemet – azt éreztem, hogy orvosnak, jogásznak nem lennék jó, matekban erős voltam, így mentem a pécsi közgázra.
Forrás: ujraterveztem.hu, marton turi photography
Mikorra tudtál azonosulni ezzel a választásoddal?
Amikor már ott tanultam, akkor tetszett néhány tárgy, például a menedzsment kifejezetten érdekelt. Az alapképzés elvégzése után tudtam, hogy a mesterre nem szeretnék Pécsen maradni, így a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Ez hozta meg a fordulatot, mert a fővárosba érkezve láttam, hogy itt lenne lehetőségem a korábbi álmaimmal is foglalkozni, és munka mellett ötvösnek tanulhatnék.
Előjöttek a régi emlékek és elkezdtem utánanézni, hogy milyen tanfolyamok, iskolák vannak. Jelentkeztem a képzésre, de mivel túl kevesen voltunk, nem indították el. Nagyon csalódott voltam. Emlékszem, hogy kimentem a Margitszigetre, félig sírva, azzal a céllal, hogy ezt a traumát kisétálom magamból.
Soha ne add fel! Kíváncsi vagy Bianka történetére? A folytatáshoz kattints az újratervezem.hu oldalára!
