„Könyörgöm, valaki fotózzon le, hogy a gyerekeimnek legyen fényképük rólam is!”

A minap, ahogy átnéztem az Instagram-oldalamra töltött képeimet, feltűnt valami: van egy csomó képem a gyerekeimről, a helyekről, ahol együtt jártunk, a természetről, meglepően sok kép egy fáról, amit imádok, de csak egész kevés kép rólam. Ami mégis készült, annak a java része szelfi és olyan érzetet kelt, mintha kétségbeesetten igyekeztem volna valahogyan, bárhogyan felkerülni a fotóra.

Joelle Wisler, a kétgyerekes anyuka így kezdi a Scary Mommy oldalára írt bejegyzését, amiben igenis fontos dolgot boncolgat: éspedig, hogy az ő családjukban anya készíti az emlékeket, a fotókat, róla azonban csak kevés kép készül. Joelle nem akar általánosítani, vagy messzemenő következtetéseket levonni a családjából, de valamiért úgy hiszi, a probléma nem csak őt érinti.

Kép forrása: Joelle Wisler

Ha szeretném, hogy a gyerekeimnek legyen fényképes emlékük is rólam (és ne csak egy képzeletbeli szörny legyek számukra, aki fog- és hajkefével hajkurászta őket ébredés után és lefekvés előtt), akkor számomra a szelfi az egyetlen megoldás. Persze, megkérhetném éppen a családom különböző tagjait is, de bárkinek is nyomom a kezébe a fényképezőgépet, hogy lőjön rólunk egy közös képet, mind ugyanúgy reagál.

Joelle azt írja, nem csak a rokonok, de még a közvetlen családtagjai sem túl boldogok, ha közös fényképezkedésre kerül sor. „Mindannyian morognak amiatt, hogy öt másodpercig mozdulatlannak kell maradniuk, mintha ez lenne a legszörnyűbb dolog, ami csak történhet velük.”

Kép forrása: Joelle Wisler

Az anyuka írásából az is egyértelműen kiderül, hogy utál szelfizni. „Nem vagyok jó benne, és nem is nagyon értem. Ráadásul meggyőződésem, hogy egész idő alatt rosszul is csináltam. Öreg vagyok, és össze vagyok zavarodva, szóval az esetek többségében csak az arcom felé tartom a telefont és remélem a legjobbakat.”

Írása végén Joelle arra kéri a hozzá közelállókat, de igazából bárkit, aki megérti őt, hogy készítsenek róla fotókat, hogy a gyerekei 10-20 év múlva ne gondolják azt, hogy anyukájuknak „akkora volt a feje, mint Észak-Amerika”. „Ígérem, hogy egyáltalán nem fogok problémázni azon, hogy hogy áll a hajam, és hogy nem tettem fel sminket! Sőt, örülni fogok, hogy végre készül rólam egy kép, amit nem én csináltam. Amin rajta vagyok, és amin látszik, hogy jól éreztem magam a családommal.”

Kép forrása: Joelle Wisler

A cikk végén az anya arra kéri minden olvasóját, hogy fogadják meg a tanácsát, és készítsenek több képet az anyukákról, mert ahogy az ő példája is mutatja, nem biztos, hogy boldogulnak azzal, hogy saját magukról készítsenek.