Andi akkor jött rá, hogy baj van a súlyával, amikor már nemcsak a mérleg mutatott alatta háromjegyű számot, hanem a teste is jelzéseket küldött. Jött a derékfájás, a szívritmuszavar, jöttek a vérnyomásproblémák, a fiatal anyuka pedig feleszmélt: ha nem változtat, rossz vége lesz. 100 kilósan fogta hát magát, és elkezdett a férje támogatásával mozogni és egészségesen táplálkozni.
Mióta vannak súlyproblémáid?
Mindig duci alkat voltam, amikor a kisfiammal teherbe estem, már 88 kilónál jártam. Soha nem is zavart, nekem ez volt a természetes. Volt egy fellángolásom 20 éves koromban, egy szer segítségével fogytam 20 kilót egy év alatt, de ahogy leálltam vele, vissza is jött mind. Az az igazság, hogy mi nagyon szeretünk enni mindent, ami a falusi életmódba belefér: szalonnát, kolbászt, fehér kenyeret. Én negyvenéves koromig nem is hallottam róla, hogy vannak szénhidrátcsökkentett vagy teljes kiőrlésű lisztek.
Mikor jött az elhatározás, hogy változtatni kell?
Másfél évvel ezelőtt volt egy komolyabb derék- és gerincfájásom, amit egy fél év alatt sikerült csak helyrehozni. Igazából akkor döbbentem rá, hogy ha nem keresek valami mozgásformát, akkor nem fog elmúlni a fájdalom. Negyvenéves sem voltam még, és már gerincproblémákkal küzdöttem, mert napi 10 órát ültem egy asztalnál műkörmösként. Szinte csak este tudtam normálisan enni, rendszertelenül étkeztem, a mozgásszegény életmód azt eredményezte, hogy a végén 100 kilós lettem.
Andi a férjével
Ha jól tudom, nem ekkor fogalmazódott meg benned először, hogy váltani kéne.
A gondolat már hamarabb megszületett, de nem kezdtem bele. Mindenesetre éreztem már előtte is, hogy valami nincs rendben. Tollasoztunk vagy fociztunk a fiammal, és azon vettem észre magam, hogy nagyon lihegek. 32 évesen szültem, és rá egy évre már szívritmus-szabályozót kellett szednem a magas pulzusom miatt, sőt napi egy vérnyomáscsökkentőt is, igaz, csak nagyon gyengét.
Hogyan vágtál bele?
Tervezgettem már a dolgot, amikor a férjem kitalálta, hogy menjünk el futni. Kicsit kétségbeestem, mert úgy gondoltam, két villanykaró közötti távot sem tudok majd teljesíteni. Ő egy kicsit jobb helyzetből indult, mert neki van sportolói múltja. Letöltöttünk egy hat hétre szóló 5 kilométeres edzéstervet, de én ezt egyáltalán nem tudtam követni, annyira rossz állapotban voltam. Hat hét alatt „kellett volna” eljutni az 5 kilométerig, ezzel szemben nekem hat hónap kellett ehhez. Az első egyben lefutott kilométeremet másfél-két hónap után sikerült abszolválni.
Emlékszel az első futásra, hogy mi járt közben a fejedben?
Azt gondoltam, hogy nem vagyunk normálisak. Mit futkározunk itt? Milyen ciki, hogy itt szerencsétlenkedem! De továbbvitt az, hogy nagyon irigy voltam a férjemre, ő ugyanis jól haladt. Sőt, néha a kisfiam is jött velünk, és amikor ő beállt futni, sokkal jobban bírta nálam. Furcsa érzés volt, hogy a saját gyerekem jobb állapotban van, mint én. Volt olyan, hogy ő mérte, meddig kell még futni, mikortól lehet elkezdeni gyalogolni, ez is nagyon motiváló volt. Mi általában mindent együtt csinálunk így hárman, és nem akartam lemaradni a fiúktól. Belegondoltam, hogy mi van akkor, ha a férjem eljut az 5 kilométerig, én pedig még mindig ott totyorgok az egy kilométeremmel, nem fogjuk tudni együtt csinálni. Manapság már igyekszünk minél többet kimenni a levegőre sportolni, a legtöbb idő mégis hétvégén van rá. Heti három futásra minimum törekszünk, egyre hét közben, kettőre hétvégén.
A futás, a sport jó dolog, de ha fogyni szeretnél, egy idő után elkerülhetetlen, hogy az étrendeden is változtass.
Pár hét alatt rájöttem, hogy ha nem kezdek el fogyni, sosem fogok tudni rendesen futni. Ezért aztán elkezdtem olyan oldalakat keresni az interneten, ahol tanácsokat adnak. Óriási szerencsém volt, mert egy hiteles életmódtanácsadó blogjára találtam rá. Az ott olvasott tippek indítottak el a helyes úton. Abban biztos voltam, hogy éhezni nem tudnék, és abban is, hogy ha a többieknek főzök, nem fogom kibírni, hogy ne egyek abból, ami készül. Az lett a megoldás, hogy átálltam napi öt étkezésre. Reggelire szénhidrátot, tízóraira gyümölcsöt, ebédre maximum jó szénhidrátot, uzsonnára és vacsorára pedig semmi szénhidrátot nem ettem. Nagyon szigorú voltam a saját magamnak összeállított étrenddel, és meg is indultak lefelé a kilók, elég gyors tempóban.
Itt már élmény volt a futás, nem tortúra
Nem voltál bizonytalan abban, hogy jól csinálod-e?
Nem, mert láttam az eredményt: nem éheztem, és sokkal jobban éreztem magam. Sőt, egyre jobban belejöttem a dologba, és megtanultam, mit mivel lehet helyettesíteni. Ma már bármit „diétásítani” tudok. A férjem szerencsére partner ebben, azt eszi, amit elé teszek, nem válogatós. Sajnos a kisfiam elég rossz evő, neki ugyanúgy hazahozom a fehér kiflit, viszont a cukormentes üdítőkre sikerült rászoktatnom. Ha csinálok itthon süteményt, és nem hívom fel rá a figyelmet, hogy diétás, akkor szívesen megeszi azt is. A legnehezebb dolgom a nagyszülőkkel van, mert sokszor hoznak ezt-azt nekünk, és ilyenkor nehéz úgy elmagyarázni, miért nem eszem belőle, hogy ne bántsam meg őket.
Milyen ütemben sikerült leadni a felesleget?
Nem vezettem semmilyen naplót erről, de az elején nagyon gyorsan ment, aztán amikor elértem a mínusz 19 kilót, lelassult a folyamat. Most 24-25 kiló mínusznál járok, de volt hónap, amikor semmit nem fogytam. Újra át kell gondolnom az étkezést, mert lehet, hogy kisebb súly mellett kevesebb kalória kellene.
Említetted, hogy korábban csak este ettél. Most hogyan oldod meg a napi öt étkezést?
Annyiban változott a napirendem, hogy inkább felkelek fél órával korábban, és bedobozolom a tízórait, ebédet. De már annyira hozzászoktam, hogy a szervezetem kívánja is a napi öt étkezést. Manikűrösként dolgozom, ha egész nap be vagyok táblázva, akkor szólok a vendégnek, hogy kérek öt percet, és azalatt megeszem a bedobozolt ennivalóm.
A családi élet részévé vált a rendszeres sport
Belefér néha egy kis „bűnözés”, vagy szigorú vagy?
A fehér cukrot teljesen elhagytam, és nagyon odafigyelek arra, hogy semmiben ne legyen hozzáadott cukor. Sokat kell keresni, mire olyan terméket találok, amiben nincs, de zéró tolerancia van érvényben, azt sem veszem meg, amiben akár csak egy kevés is van. Nem igazán szoktam bűnözni sem, maximum havonta-kéthavonta, de az sem jelentős.
Miben változtatott meg a fogyás?
Még mindig furcsa, hogy ha belenézek a tükörbe, egy kisebb darab embert látok. Könnyebb lett az élet, könnyebben mozgok, sokkal fittebb vagyok. A vérnyomás- és szívritmusproblémáim teljesen megszűntek, a hátfájásom is elmúlt. Igazi változást viszont inkább a futás hozott az életünkbe, az igazi szerelem mind a kettőnk részéről. Hatalmas élmény volt, hogy idén már sikerült 15 kilométert teljesítenem. Nehezen hiszem el magamról még most is, hogy én tudok futni, ezért versenyezni nem is igazán merek, de remélem, egyszer túllépek ezen. A férjem nagyon ügyes, idén októberben maratont fog futni, nagyon büszke vagyok rá. Nincs kizárva, hogy egyszer egy félmaratont lefutok én is, de jelenleg ez még nem szerepel a terveim között. Nekem már az is szuper, ha egyszerűen csak kimegyek futni vele, vagy egy barátnőmmel, vagy akár egyedül.
Van még bármilyen célod, amit szeretnél elérni?
Most 75-76 kiló vagyok, a célom az, hogy lemenjek 70-re. Még akkor sem leszek vékony, lesz rajtam pluszsúly, de nagyon vékonynak el sem tudom magam képzelni. Ezt az öt kilót szeretném még leadni, de ez a legnehezebb.
