Nemcsak a munkában tudunk elúszni, de talán ott a legkínosabb, amikor a határidő után egy héttel jut eszünkbe, hogy hoppá, alaposan elkéstünk. Igazából nagyon stresszes folyton késésben lenni, nyomaszt a gondolat, hogy mennyi feladat van, amit meg kellene oldani, de mégsem állunk neki, valamiért folyton tologatjuk, egészen addig, míg a végén nekiesünk, és kiadunk a kezünkből valami kétes értékű munkát. Hogyan lehetne ezt jobban csinálni?
Az évek során időbeosztásból profivá váltam, nem annyira önszántamból, mint inkább kényszerből, mert meguntam, hogy folyton éjjel kell dolgoznom, hogy sosem érek a dolgom végére, és merő ideg vagyok állandóan attól, hogy nincs kész, aminek már rég kész kellene lennie. Nem azért úsztam el, mert lusta voltam, és egész nap lógattam a lábam, hanem azért, mert három gyerek mellett kellett egyedülálló anyaként egyensúlyoznom, ami tudatos tervezés nélkül nem sikerült.
Íme az 5 legfontosabb szabály, amit betartok, hogy ne folyjon ki a kezeim közül az idő.
1. Lista mindenről
A reggel úgy indul, hogy listát írok a napi teendőkről. Ez a kis pár perces adminisztráció létfontosságú ahhoz, hogy alaposan meg tudjam tervezni, hogyan osszam be a feladatokat. A lista két oszlopból áll, bal oldalon a munkával kapcsolatos feladatok, jobb oldalon pedig a gyerekekkel és az élettel kapcsolatos elintéznivalók vannak felírva. Mindig csak egy napot írok le, majd átnézem, melyik feladathoz nagyjából mennyi időre van szükség, és ha úgy látom, hogy valamelyik nem fog beleférni a napomba, munkaidőmbe, akkor átcsúsztatom másnapra. A listázás legjobb része pedig az, amikor a kész feladatokat ki lehet pipálni a nap folyamán.
2. A legsürgősebb és a legnehezebb feladattal kezdd a napot
Az első lépés nekem az, hogy behatárolom a munkaidőmet, mert itthonról dolgozom (aki bejár a munkahelyére, annak nyilván adott, hogy mennyi ideje van a feladatokra). Amikor ez megvan, elvégzem a legsürgősebb feladatokat, mert a tüzet el kell oltani, utána pedig direkt a legnehezebb, legnagyobb falatot gyűröm le. Azért veszem előre a legnehezebbet, hogy meglegyen a sikerélményem, és ne nyomasszon egész nap, hogy még milyen nagy dolgokat kell véghezvinnem. Így a rutinfeladatok már pihenésnek számítanak délután.
3. A közösségi oldalakat felejtsd el
Amikor munka van, akkor munka van. Nincs csetelgetés arról, hogy a tegnapi randi hogy sikerült, és nincs hülyéskedés a Twitteren. Ha én nem veszem magamat és a munkámat komolyan, és hagyom, hogy ezerfelé szakadjon szét a figyelmem, mitől lenne jó az, amit kiadok a kezem közül? Sőt az igazán nehéz feladataimnál még a telefont is lenémítom, maximum a gyerekeimnek veszem fel. Nem bunkóság az, ha nem válaszolsz a Facebookon vagy levélben addig, amíg a végére nem érsz egy munkafolyamatnak, csak annyit jelent, hogy tiszteled magadat és a munkádat annyira, hogy nem hagyod, hogy zavarjanak.
4. Adj magadnak pihenőidőt
Az én munkámban ezt egyszerű beiktatni: akkor lehet pihenni egy kicsit, ha egy cikk végére érek. Kell tizenöt perc agyszellőztetés, mielőtt továbblépnék a következő cikkre, ilyenkor sétálok egy kört, vagy csak iszom egy kávét, és válaszolok mindenkinek, aki esetleg közben keresett a közösségi oldalakon. Enélkül villámgyorsan lemerülnék, hiszen senki sem tud zsinórban 8 órán át teljes figyelemmel dolgozni és koncentrálni – a pihenést igenis komolyan kell venni munka közben.
5. Tartsd magad a munkaidő végéhez
Mert ha nem teszed, akkor a szabadidődben is dolgoztatni fognak. Ha a munkaidő után esik be egy levél a főnöködtől, kollégádtól, és úgy érzed, nem akarod válasz nélkül hagyni, akkor nyugodtan lehet azt válaszolni, hogy holnap reggel tudsz érdemben reagálni rá. Senki sem várhatja el, hogy 0–24-ben állj a rendelkezésére, de ahhoz, hogy ezt be tudd tartani, először a saját szabadidődet kell tisztelned. Amikor nincs munka, akkor nincs munka, pont. Ha nem ezt teszed, és hagyod, hogy munkaidő után is ellássanak feladatokkal, akkor elég hamar elérhetsz a kiégéshez, ami sem neked, sem pedig a munkahelyednek nem tesz jót.
