A kávéfüggőségem története
A kávéhoz kapcsolódó első emlékeim az anyukámhoz kötődnek. Emlékszem, már egészem kisgyerekként szemet szúrt az a szertartásosság, ahogy a kávéját kortyolgatja egy fehér alapon kék mintás csészéből, amit nagyon szépnek találtam, és a gőzölgő kávé illatát is kedveltem.
A következő állomás a gyerekkávé (más néven a macikávé) volt, amit csak ritkán ittam, mert az ízét annyira nem szerettem, inkább az illata volt a nyerő, meg az, hogy roppant felnőttesnek találtam a „kávézást”, arról már nem is beszélve, hogy mennyire tetszett a doboza. Ez olyan 5-6 éves koromban volt.
Ezután hosszú kihagyás következett. Az egyetemen kezdtem kávézni. A maratoni hosszúságú előadások és szemináriumok hosszabb szüneteiben, ha beültünk valahová, általában mindenki rendelt kávét, hát kértem én is. Ekkor már az íze is bejött, és jó volt, hogy volt mit várni a nagyobb szünetekben. De a legjobban azt szerettem benne, hogy az ottani hangulathoz, a kellemes, vidám, optimista beszélgetésekhez kötődött. Ezt a felemelő életérzést hozta elő akkor is, amikor otthon is rendszeresen kávézni kezdtem, és ezt hozza elő még ma is.
Az élénkítő hatását én különösebben soha nem tapasztaltam. Az élmény és az előbb említett hangulat miatt szeretem. Nem csak én vagyok ezzel így. A kávékedvelő barátaim nagy része is elsősorban egy érzés miatt kávézik, érdekes volt meghallgatni, hogy kinek mit jelent. A közösségi élet, az alkotó gondolkodás vagy éppen az (5 perc) igazi szabadság érzését.
Kávészünet
Hogy miből derül ki, hogy egy szokás függőség-e? Abból, hogy milyen, amikor egy időre szünetelteti az ember.
Napi 2-3 kávét iszom, az elsőt rendszerint ébredés (és a reggeli) után. Ez a legfontosabb kávé, ezért ha nem otthon vagyok, és esetleg nincs kávézási lehetőség, akkor mindig erős hiányérzetem támad, és magamban furcsállni kezdem, hogy miért nincs minden háztartásban kávéfőző.
Nemrég részben egészségi, részben esztétikai okokból diétát tartottam, amibe a kávé sem fért bele. Itt is a reggelek voltak a legnehezebbek, hiányzott a napindító szeánsz… Aztán hiányzott a kávészünet is, hiába lehetett helyette teaszünetet tartani, az egyáltalán nem volt ugyanaz (ugyebár a tea nem hozza bennem elő azt az életérzést, amit a kávé). És ott voltak még a kávézók is, egyszer vagy kétszer kerültem oda, amikor találkoztam valamelyik barátommal – érdekes, itt az életérzés nagyjából megvolt, talán azért, mert mások kávéztak, ez volt az egyetlen eset, ahol a kávé íze hiányzott.
Az egyhetes időszakban a közepe volt a legnehezebb. Az első napokon csak azt éreztem, hogy valami hiányzik, aztán jött a középső, a „kávét akarok időszak”, ami elég erős volt, de érdekes módon egy idő után gyengülni kezdett, és a hatodik-hetedik napon szinte nem is hiányzott. Ezért úgy döntöttem, hogy nem feltétlenül kell hozzá (azonnal) visszatérni. Azt gondoltam, hátha nem is olyan fontos nekem a kávé. A diéta alatt elég sok dolgot elhagytam, amit egyébként szeretek, például a kenyeret és az édességet is. Ezekhez már visszatértem néhány napja, de még mindig valami furcsa ürességet éreztem, nem kávéhiányt, csak ürességet, amiről tudtam, hogy az étkezésemhez kapcsolódik. „Vajon mi az, ami annyira hiányzik? A mindennapi pár perces instant örömforrás, mi is az? Hát persze, a kávé!” – ekkor tértem hozzá vissza. Ami érdekes volt, hogy egy kicsit elszokott tőle a szervezetem, ezért az első nem is esett annyira jól, mint, ahogy vártam, de a második már igen.
Hasznos vagy káros a kávé?
A rendszeres kávéfogyasztás hatásairól jót és rosszat is lehet hallani. De vajon melyik az igaz?
Mint az élet minden területén, úgy a kávézásnál is fontos a mértékletesség. Ha ezt betartjuk, a rendszeres kávéfogyasztás sem káros az egészségre. Fontos megemlíteni azt is, hogy oda kell figyelni arra is, hogy egyénenként változhat a tűréshatár, ezért szem előtt kell tartani a test jeleit, mert van, aki érzékenyebben reagál a kávéban található koffeinre vagy más vegyületekre
– figyelmeztet a dietetikus. Tehát mértékkel és odafigyeléssel érdemes kávét fogyasztani. Azért nézzünk néhány érvet (a teljesség igénye nélkül) pro és kontra.
Jótékony hatások:
- Serkentő hatással van a központi idegrendszerre, a szívre, a véredényekre és vizelethajtó hatása miatt a vesékre is. A csersav serkentőleg hat az érrendszerre, kitágítja az érfalat.
- A koffein igazából nem a fáradtságot szünteti meg, hanem mesterségesen előállít egy olyan állapotot a fáradt szervezetnek, amit az energikusságnak érzékel, és így még órákat képes éber állapotban tölteni. Tehát élénkít.
- A JAMA Internal Medicine orvosi folyóirat kutatása szerint már heti egy csésze kávé 15 százalékkal csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét. Más kutatások szerint pedig a rák, az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór és a 2-es típusú diabetes kockázatát is csökkenti a rendszeres kávéfogyasztás.
Negatív hatások:
- A kávé vizet von el a szervezetből, ezért kiemelten fontos a folyadékpótlás. A (jobb) kávézókban ezért is hoznak vizet a kávéhoz. Lényeges, hogy otthon is figyeljünk erre az egyensúly fenntartása miatt.
- A koffein növeli a vizeletben található kalcium mennyiségét és ezzel a vesekőképződés kockázatát.
- Mivel csökkenti a fáradságérzetet, a túlzott és/vagy késői fogyasztása alvászavarokat okozhat, felerősítheti a szorongást.
Érdekességek a kávéról
Vajon hogyan is fedezték fel, hogy a kávéból érdemes italt készíteni? A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek.
A másik történet szerint egy Rhazes nevű arab orvos a kávét a quawa nevű élénkítő növényorvosságként használta, és ő említette Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában. 1000 körül Avicenna, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja is gyógyszerként használta a kávét.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentőszerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték.
Magyarországra a törökök hozták be. Egy legenda szerint az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess, uram, hátra vagyon még a fekete leves!” Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe – írja a kávé történetéről a Wikipedia.
Johann Sebastian Bach kantátát is írt az italról Kávékantáta címmel. A minivígoperát 1732 és 1735 között komponálta a lipcsei kávéházakban szerzett előtanulmányai alapján.
A képek Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjéből származnak.
