Van egy barátnőm, aki másfél éve elkezdett rúdtáncedzésekre járni, és nemcsak az alakja formálódott át a szemem előtt, hanem a személyisége is. Ettől az igazán nőies mozgásformától valósággal kinyílt, és megtelt a lelke önbizalommal. Kíváncsi voltam, mit is ad pontosan a rúdtánc, így hát úgy döntöttem, magam is kipróbálom, és a minap ellátogattam a Dollhouse Rúdtánc és Légtorna Stúdióba, ahol Deák Manyi díjnyertes rúdtáncművésztől tanulhattam meg – több-kevesebb sikerrel – a legegyszerűbb alapmozdulatokat.
Felborultam, mint a büdösbogár
Akinek előítéletei vannak ezzel a mozgásformával kapcsolatban, mondván, hogy ez csak amolyan sztriptízbárba való vonaglás, esetleg képzeletben feslett erkölcsű némbereket is társít hozzá, annak most mondom: gyorsan felejtse el ezeket a gondolatokat! Tíz éve sportolok rendszeresen, és ez idő alatt elég sok mindent kipróbáltam, de a TRX-köredzés után a rúdtánc a legkeményebb, amivel valaha találkoztam.
Mint az edzés elején megtudtam, a rúdtáncban öt szint létezik. Az egyesnél még mindenki szolidan öltözik – ahogyan én is erre az alkalomra –, a ruha azonban úgy fogy, ahogyan a tudásszint emelkedik. Nemcsak azért, mert a rúdtánc gyönyörű tónust ad az izomzatnak, és az idő múlásával, a gyakorlással egyre kellemesebb érzés belenézni a padlótól plafonig érő tükörbe, hanem azért is, mert a bonyolultabb trükkök esetében a bőr és a rúd érintkezése kulcsfontosságúvá válik. Mivel én a nulláról indultam – vagy ha azt nézzük, hányszor borultam fel edzés közben, mint a büdösbogár, akkor inkább mínusz kettőről –, Manyi megnyugtatott, hogy az öltözékem egyszerűen tökéletes. Megbolondíthattuk volna még egy tűsarkúval, amit a gyakorlottak már edzés közben is viselnek, de úgy döntöttünk, nem nehezítjük tovább a helyzetemet.
Hogyan lesz a vicsoromból mosoly?
Amikor Manyi megmutatta az első alapgyakorlatot, szinte biztos voltam abban, hogy képtelen leszek kivitelezni. Először is, amikor megfogtam a rudat, rögtön kiderült, hogy bizony csúszik. Aztán amikor magnéziumporba forgattam a tenyerem, és újra megpróbáltam a három lépésből, egy lábbeakasztásból, majd a levegőben pörgésből álló alapgyakorlatot, úgy harmadik nekifutásra, bár minden kecsességet nélkülözött, hellyel-közzel sikerült is, de úgy elfáradtam, hogy a következő feladat kivitelezésekor már nemcsak a lendülettel és az egyensúllyal, hanem a felsőtestem izmainak gyengeségével is akadtak gondjaim. Hovatovább megszületett bennem a gondolat, hogy elképzelésem sincs, az erőlködéstől az arcomon feszülő vicsorból miként lehetne olyan bájos mosoly, mint Manyié, miközben egy tizenhatszor nehezebb trükköt mutat be a rúdon, mint én.
Hamar rájöttem, hogy ez az egész rúdtánc-történet azon áll vagy bukik, elég erős vagy-e önmagad megtartásához, vagy sem. Miután harmadszor csúsztam-zuhantam – szerencsére sérülés nélkül – a padlóra, már a hasam is megfájdult a sok nevetéstől.
A rúdtánc nincs korhoz kötve
Manyi megnyugtatott, hogy ami történik – vagyis hogy az első edzésemen ultra bénának és erőtlennek érzem magam –, teljesen természetes: nem vagyok reménytelen eset, és higgyem el, ha rendszeresen járnám a rúdtáncot, hetek alatt is nagyon sokat fejlődnék. A szédületes teljesítményét és rangos versenyeredményeit elnézve pedig úgy tűnik, hogy tényleg nem lehetetlen a dolog, hiszen mint elmondta, ő is csak hat évvel ezelőtt kezdte az egészet. A rúdtánc ráadásul bármely életkorban alkalmas lehet az alakformálásra, valamint a női önbizalom és önértékelés fejlesztésére. Manyi egyik tanítványa például – szerintem ez nagyon vagány – ötvenévesen kezdett el pörögni a rúd körül, és nagyon szépen fejlődik.
Egy kis sikerélményem pedig azért nekem is volt: az edzés alatt egyszer-kétszer sikerült a rúd körül pörögnöm a levegőben, és közben határozottan éreztem, hogy szétárad a testemben az endorfin és az adrenalin. A hatvanperces edzés után így igen elcsigázottan, de vidáman üldögéltem az öltözőben Manyival, aki végezetül összefoglalta nekem, mi mindent nyerhetek azzal, ha nem adom fel büdösbogár-pozícióban, és hétről hétre több alkalommal visszatérek a rúd mellé.
Főszerepben a nőiesség
„A rúdtánc mint sport főként a mélyizomzatot és a felsőtest izmait dolgoztatja meg, de a mozgás közben fontos szerepet játszik a hasizom, a combizom és a farizom is – foglalta össze az edző. – Hosszú távon szebb lesz tőle a tartásunk, kecsesebbé, nőiesebbé válik a mozgásunk, nem tudok másként fogalmazni: jelenségként leszünk érzékelhetően dögösebbek, harmonikusabbak, mint a rúdtánc előtti életünkben.” Deák Manyi azt is hozzátette, hogy az utóbbi években maga a mozgásforma egyre elfogadottabbá válik. Régebben ő is mindenhol félve mondta el, hogy rúdtáncol, hiszen erről sokáig asztalon vonagló sztriptíztáncosnők jutottak az emberek eszébe, mára azonban sokakban tudatosult, hogy ez egy nagyon nehéz és gyönyörű mozgásforma, ami a rudas trükkök mellett a modern tánc és az akrobatika elemeit ötvözi. A tűsarkú cipő pedig nem von le a dolog sportértékéből, sőt emel rajta, hiszen még nehezebbé teszi a gyakorlatok kivitelezését.
„Valójában nagyon komplex, egyensúly-, belsőharmónia- és önbizalomfejlesztő sport a rúdtánc, amit receptre írnék föl minden nőnek, aki ilyesfajta problémákkal küzd – mondta összegzésül Manyi. – A legtöbben egyébként nem is azért jönnek hozzám, mert apának szeretnének különleges műsort adni otthon, hanem azért, mert a saját nőiességüket szeretnék a rúdtánc által is minél inkább előtérbe helyezni, kibontakoztatni. Célorientált, hivatásközpontú világot élünk, ahol gyakran a nőknek is férfiasan kell helyt állni a hétköznapokban, így nem csoda, hogy sokaknak gondjuk van a női szerep megélésével. Több mint hat év gyakorlás, tanulás, tanítás és versenyzés után elmondhatom, a rúdtánc ennek ellensúlyozására tökéletes választás.”