A 14 éves Meiszter Bogi gimnáziumba jár, versenyszerűen kosárlabdázik, és mindezek mellett arra is jut ideje, hogy egy igen komoly feladatot lásson el: nyolcadik hónapja neveli Géniuszt, a fekete labradorkölyköt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kölyöknevelő programjában. Azt mondja, a baráti társaságában egyáltalán nem ritka az a törekvés, hogy a rászorulókon segítsenek: „Úgy érzem, nem kell nagyon nagy dolgot csinálnom ahhoz, hogy másoknak segítsek, és még én is jól járok, hiszen egy nem akármilyen kutyát nevelhetek. A kor szerintem nem számít; a programhoz az kell, hogy komolyan vedd, beleadd magad, és időt szakíts rá” – véli Bogi.
„Tudtam, hogy az én kutyám”
Bogi 14 éves, ezért hivatalosan anyukája Géniusz nevelője, mégis, a 10 hónapos fekete labradorkölyök egyértelműen Bogi kutyája. „Eleinte mindenki azt akarta a családban, hogy Géniusz közös kutya legyen, de aztán mi ketten szoktunk össze a legjobban, olyannyira, hogy ma már akár 1000 fekete labrador közül is megismerném őt” – mondja Bogi. A kettejük közt lévő nem mindennapi köteléket jól példázza, hogy amikor Géniusz először meglátta gazdáját a Balatonban úszni, azonnal utána vetette magát, hogy megmentse, pedig életében nem úszott még azelőtt. „Akkor tudtam, hogy ő az én kutyám” – emlékszik vissza Bogi.
Kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola
A kölyöknevelő szerint Géniusz azért is kapta ezt a nevet, mert nagyon nyugodt, és nagyon figyel. „Amikor szólok neki, azonnal röpül, örül, hogy feladata van. Persze van, ami neki is nehezebben megy, de alapvetően nagyon figyelmes kutyus. Azt gondolom, hogy az emberek nagy részét »becsapom« Génivel, mert annyira tündéri kutya, olyan jó természete van. Persze kamus is eléggé, mert amint meglát egy kiképzőt, azonnal jó kutya lesz belőle, úgy gondolja, hogy mindent tud, amit eddig megtanult” – meséli Bogi.
A sok fontos dolog megtanítása mellett nagyon kell szeretni ezeket a kutyákat
Bogi és anyukája a Facebookon látták meg a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola nyílt tréningprogramjának felhívását. „Mindkettőnknek nagyon megtetszett az ötlet, és gondoltuk, elmegyünk. Amikor először megláttam a kutyákat, rögtön tudtam, ez nekem való feladat! Rá két napra szóltak is, hogy van egy 8 hetes kutyakölyök, Géniusz, akinek gazda kellene, bevállaljuk-e. Anyával rögtön igent mondtunk a lehetőségre, és azonnal meg is kaptuk Géniuszt.”
A kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola
Bogi szerint a vakvezetőkutya-tanoncoknak többet kell megtanítani, mint amennyit az ember a saját kutyájának tanítana. „Nagyon fontos volt nekem, hogy olyan kutyát neveljek belőle, aki társaságban és más kutyák körében is jól viselkedik, mert az egyik legfontosabb dolog az, hogy ne legyen figyelmetlen, esetleg szökdösős. Mindemellett persze nagyon kell szeretni” – teszi hozzá.
Géniusszal csak jól járhat az, aki megkapja
A nevelőcsaládok 12-15 hónapos koráig adnak otthont egy kölyökkutyának, a nevelési időszak lejártával pedig visszaadják az alapítványnak, hogy elkezdődjön speciális kiképzése. Bogi pontosan még nem tudja, Géniusz meddig lesz nála, de már most sokat gondolkodik azon, mi lesz akkor, amikor a reménybeli vakvezető már nem lesz vele. „Főleg őt féltem, mert sokszor érzem azt, hogy nagy szüksége van rám. Ha hazamegyek, rögtön az az első, hogy leülök a kanapéra, és hagyom, hogy hozzám bújjon, az ölembe hajtsa a fejét. Attól félek, hogy a szoros kapcsolat miatt neki lesz nagyon nehéz az elválás” – osztja meg aggodalmait.
„Szűcs Marikától, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola egyik kölyöknevelőjétől hallottam, hogy ő azzal a gondolattal engedi el majd a kutyát, hogy felnevelte valakinek a szeme világát. Szerintem ez annyira szép gondolat, hogy ezt próbálom magamban is erősíteni.”
Kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola
Bogi úgy gondolja, hogy Géniusz nagyon jó kutya, és aki megkapja, az csak jól járhat vele – ez pedig egy olyan pozitívum, ami biztosan át fogja őket segíteni az elválás nehéz pillanatain. Azonban ezután sem állhat meg a világ: „Az elválásunk után tartanék egy kis szünetet, aztán szeretnék újra kölyöknevelő lenni. Bár még nem tudom, hogy a családom hogy fogja ezt tolerálni” – nevet Bogi, aki lélekben már elkezdte felkészíteni a családját egy újabb kölyök fogadására.
Írta: Bánosi Eszter
