Az első igazi, edzőtermes élményemet sosem fogom elfelejteni, pedig nekem amúgy még könnyű dolgom is volt: nem gépes edzésre vállalkoztam ugyanis, hanem egy csoportos pilatesórára, ahova a legjobb barátnőm is elkísért. És mégis. Mindezek ellenére még most is pontosan fel tudom idézni azt a gyomorszorító érzést, amit akkor éreztem, mikor beléptem a stúdió ajtaján.
Jó pár percig csak álltam ott tétován, mint aki rossz helyre jött. Pedig egyáltalán nem volt ellenséges a környezet, sőt, engem mégis megbénított a tény, hogy fogalmam sincs róla, mit kell/illik/szokás egy ilyen helyen csinálni. Ha nem toppan be a barátnőm, minden bizonnyal sarkon fordulok, és már a lépcsőn lefelé meggyőzöm magam arról, hogy egy hozzám hasonló introvertáltnak edzeni mégiscsak otthon, a négy fal között, a tévé előtt a legkényelmesebb. Mondjuk a kanapén ülve.
Szerencsére nem így történt. A kezdeti bizonytalankodás után mindenféle zökkenő nélkül, sikeresen túlestem az órára jelentkezésen, a szekrényfoglaláson, az átöltözésen, sőt aztán magán az órán is. Ahol egyébként úgy nagyjából az első 10 perc után az is nyilvánvalóvá vált, hogy az égvilágon senkit nem érdekel a bénázásom, merthogy mindenki saját magával van elfoglalva. Egész pontosan azzal, hogy túlélje a gyakorlatokat.
Azóta hetente kétszer megyek, legtöbbször egyedül, és már olyan is előfordult, hogy egy újonnan érkezőnek én segítettem eligazodni a stúdióban. Belegondolni sem szeretnék viszont, hogy alakult volna a jógastúdiókhoz és az edzőtermekhez való viszonyom, ha az első alkalommal olyan – bocsánat – vadbarmokba futok bele, mint akikről a JohnSnow1982 nevű Reddit-felhasználó írt a közösségi oldalon:
„Ma reggel, mikor az edzőteremben voltam, észrevettem, ahogy egy két nőből és egy férfiből álló csoport elég nyilvánvalóan cikiz egy – láthatóan újonc – túlsúlyos vendéget. A kicikizett nő is viszonylag hamar észrevette, hogy a csoport tagjai rajta vihognak, és hogy videókat csinálnak róla, ezért ahogy csak lehetett, leszállt a futópadról, és könnyek között az öltözőkhöz rohant.
Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, segíteni fogok neki. Visszaraktam a súlyokat a helyükre, és a nő után mentem. Mikor rátaláltam az öltözőknél, már zokogott. Mikor meglátott, csendesen szabadkozni kezdett, hogy tudja, hogy mindent rosszul csinált, de első alkalommal van edzőteremben, és még csak próbálja tanulni a dolgokat.”
A Reddit-felhasználó ezután beszélt az edzőterem vezetőjével, jelentette neki a csoportot, majd visszament a még mindig zokogó nőhöz, és rábeszélte, hogy fejezzék be együtt az edzést. „A nőről edzés közben kiderült, hogy a közelmúltban éppen a súlyproblémák miatt fellépő szívelégtelenség miatt veszítette el az egyik szülőjét, ennek hatására döntött az életmódváltás mellett. Ha aznap nem vagyok ott, ha nem segítek neki, a rossz élmény hatására valószínűleg sosem megy többet edzőterem közelébe. Épp ezért arra kérek mindenkit, aki rendszeresen jár edzeni, hogy legyen az újoncokkal kicsit türelmesebb. Nem kell feltétlenül segíteni nekik, egy bátorító mosoly épp elég ahhoz, hogy bátorságot és önbizalmat öntsünk beléjük” – írta JohnSnow1982, majd a történeti hűség kedvéért azt is hozzátette, a nőt alázó csoport mindhárom tagját kitiltották az edzőteremből.
