Szerettem volna ezt a cikket egy személyes történettel kezdeni, és írni ide a bevezetőbe egy vallomást valami olyasmiről, amit a férjemről csak a házasságunk után tudtam meg. De az a helyzet, hogy nincs ilyen. Ennek talán az egyik legközvetlenebb oka, hogy a kapcsolatunk kezdete és az esküvőnk között több mint hat év telt el. Ez idő alatt összeköltözünk, lett egy közös kutyánk, nekem egy pánikbetegségem, ami miatt még állást is váltottam. Szóval még bőven azelőtt, hogy egyáltalán belevágtunk volna a házaséletbe, történtek velünk olyan dolgok, amik így vagy úgy, de kihozták belőlünk a legrosszabb – és persze a legjobb – énünket, és amik nem mellesleg az évek során elég muníciót adtak ahhoz, hogy jó alaposan átgondolhassuk: tényleg akarjuk-e a másikat egy életre. Vagy sem.
Tavaly augusztusban házasodtunk. Azóta nem lettünk új emberek, és nem potyognak a szekrényekből a csontvázak sem egymás után. Azokat a dolgokat, amiken a mai napig sokszor összekapunk, és amik a „legnagyobb” problémákat okozzák a mindennapjainkban (hogy csak egy példát mondjak, a férjem elképesztően halogatós, én pedig mindent szanaszét agyalok), régóta jól ismerjük mindketten, és azt hiszem, igazából már az első pillanatban el is fogadtuk őket.
Ezek után talán nem akkora csoda, hogy elképzelni sem tudom, hogy éreztem volna magam akkor, ha néhány hónappal az esküvőnk után, a férjem egy szép napon azzal állít haza, hogy egyáltalán nem érdekli a szex, mert aszexuális. Merthogy van ilyen. Legalábbis ez derül ki a Whisper oldalán közzétett vallomásokból, ahol most olyan, egyébként házasságban élő emberek mesélték el a legnagyobb titkukat, akik csak az esküvő után szembesültek párjuk valódi énjével. Ami aztán alapjaiban rengette meg a tökéletesnek hitt kapcsolatukat. Íme, a megdöbbentő vallomásaik:
„Bárcsak az esküvő előtt tudtam volna, hogy a férjem SOHA nem akar gyereket. Akkor biztosan nem követem el azt a hibát, hogy hozzámegyek, abban bízva, hogy majd megváltozik a véleménye a dologról.”
Bárcsak már korábban is tudom, hogyan kezeli a stresszt. Merthogy az a helyzet, hogy teljesen különböző módon kezeljük a feszültséget, ami egy ponton túl nagyon frusztráló tud lenni.
„Bármit megadnék, ha már az esküvőnk előtt megtudom, hogy a férjem aszexuális. Tényleg egyáltalán nem érdekli a szex. Mindennél jobban szeretem őt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék ezzel a lehetetlen helyzettel.”
„Én azt kívánom, bárcsak már az esküvőnk előtt kiderült volna, hogy a férjem bizonytalan a szexuális beállítottságát illetően. És hogy valójában meleg.”
Bárcsak több időt hagytam volna arra, hogy jobban megismerjem őt. Még azelőtt, hogy összeházasodtunk volna.
„Bárcsak már az esküvő előtt kiderült volna, hogy a férjem videójáték-függő. Miután hazaér a munkából, az esetek többségében bezárkózik a szobájába, és csak játszik. Mondanom se kell, hogy a függősége az egész életünkre rányomja a bélyegét, elvégre, ha egyedülálló anyuka akartam volna lenni, akkor nem megyek hozzá.”
„Bárcsak már az esküvőnk előtt tudtam volna, hogy allergiás vagyok a férjem spermájára…”
Én szerettem volna már az esküvő előtt is tudni, hogy a férjemnek egyszerűen fogalma sincs arról, mi a romantika. Valószínűleg ezzel együtt is igent mondtam volna neki, de jó lett volna tudni a közös életünkhöz ezt a fontos részletet is.
