Sosem voltam noteszrajongó, sőt, ha belegondolok, sosem szerettem jegyzetelni, még az iskolában sem. Olyannyira nem, hogy emlékszem, volt egy teljes tanév gimiben, amit egyetlen (!) füzettel csináltam végig. Az az egy füzet elég volt nekem az összes tantárgynak, és ha őszinte akarok lenni, nagyrészt csak rajzoltam vagy a padtársaimmal leveleztem benne.
Hat évvel ezelőtt kaptam az egyik barátnőmtől karácsonyra egy csodaszép határidőnaplót, és lelkesen elhatároztam, hogy – az akkori – munkámmal kapcsolatos teendőimet majd szépen feljegyzem benne. Mondanom sem kell, egy hét után el is felejtettem az egészet. Akkoriban még a munkatársaimmal együtt vezettük a tennivalókat egy közös mágnestáblán, és a rendszer működött. Nemrég viszont munkát váltottam, egyedül dolgozom, és egy idő után már nem tudtam fejben tartani az összes feladatomat.
Először a telefonom feladatkezelőjével majd más alkalmazásokkal próbálkoztam, egyik sem jött be igazán, ahogy a Google Naptár sem. Vizuális ember vagyok, és mindemellett szeretem, ha az írott dolgok kézzelfoghatók – például ezért nincs még kindle-öm a sok könyvem helyett –, ezért papírlapokra kezdtem jegyzetelni. Ennek az lett az eredménye, hogy több gyűrött, szakadt, összefirkált galacsin tengődött a táskámban, és mikor egyet véletlenül kidobtam – rajta egy fontos feljegyzéssel –, tudtam, hogy újra eljött a notesz ideje.
Mikor tehát konstatáltam, hogy ezúttal nem digitális, hanem egy analóg megoldás lesz a segítségemre, egyből eszembe jutott a vloggerlány bullet journal videója. Reméltem, hogy ad majd pár tippet, amivel az új noteszem nem úgy végzi majd, mint a barátnőmtől kapott csini határidőnapló: az első pár lapja összefirkálva, a többi üres.
A videót nézve először az tűnt fel, hogy a bullet journal – rövidítve „BuJo” – nem díszes, színes, hanem puritán, sima fekete vagy fehér, mindenféle sallang nélkül. Aztán azon lepődtem meg, hogy minden lapja teljesen üres. Nincsen hónapokra, hetekre, napokra osztva, mindent te magad írsz bele. Itt kicsit el is kedvetlenedtem, mert nem tudtam magam elképzelni, ahogy vonalzóval és színes filcekkel vonalakat húzgálok az oldalakra. Azt sem fért a fejembe, hogy hogyan lehet egy egész évet áttekinthetően rendszerezni egy totál üres kis füzetbe, de bíztam a vloggerlányban, mert tudtam, hogy ő is minimalista és lényegre törő, mint én.
Először is azzal kezdte, hogy egy dupla oldalt két vízszintes vonallal hat egyenlő nagyságú részre osztott, ez lett az év első hat hónapja, majd egy következő dupla oldalt is, ez lett értelemszerűen a másik félév. Minden rubrikába be lehet írni, az adott hónapban mik a céljaink. Természetesen nem részletekbe menően, csak pár szóval vázolni a legfőbb terveinket. Pofonegyszerű, és fél perc alatt megvolt vele. Én vonalzót nem voltam hajlandó ragadni – nem is volt otthon –, ezért kézzel rajzoltam meg a vonalakat, szerencsére nem kellett túl sok. (Mint kiderült, egész jól tudok egyenes vonalat rajzolni szabad kézzel.)
Utána egy újabb dupla oldalon az aktuális hónap következett, itt a bal oldali margóhoz fel kell írni a napokat 1-től 31-ig, és minden szám mellé odaírni a nap (hétfő, kedd stb.) kezdőbetűjét. Ezt egyszerűbb megcsinálni, mint elmagyarázni, és ha lusta vagy, mint én, és most morogsz, hogy ez macerás, akkor megnyugtatlak, hogy ezt havonta csak egyszer kell megírni, és kész. A heti és napi beosztás is percek alatt megírható, a technikai részével most nem untatnék senkit, a bulletjournal.com oldalon egy ötperces videóban összefoglalják.
Ami szerintem zseniális, hogy a Bullet Journal vezetéséhez nem kell színes ceruza vagy filc. Van olyan barátnőm, aki örömét leli abban, hogy különböző feladatokat más és más színnel jelöl, és mindig van minimum két sorkiemelő is a táskájában, én viszont örülök, ha akad nálam egy sima toll. Az eltérő fontosságú vagy sürgősségű teendőket ugyanazzal az – általában fekete – tollal jelöljük, csak melléjük egy kis ikont rajzolunk, pl. kört, háromszöget, vonalat, X-et, amit akarunk. Én a füzet elejére odabiggyesztettem magamnak a kezdetekkor egy kis jelmagyarázatot, hogy melyik jelem mit jelent, de nálam okosabbaknak lehet, hogy erre nem is lesz szükségük.
A lényeg, hogy egyszerre láthatjuk évre, hónapra, hétre és napra lebontva a teendőinket, és ez szerintem nagyon hasznos. Az is fontos, hogy mivel mindent mi magunk rajzolunk, írunk, jelölünk és töltünk ki, valahogy könnyebben megjegyezzük, átlátjuk a feladatokat, és jobban érezzük, mire mennyi időnk van. Akkor sincs semmi gond, ha valamit nem tudtunk időben megcsinálni, egyszerűen átírjuk a következő napra vagy hétre. A módszer tökéletes olyanoknak, mint én, aki szeretem a teendőimet sorban felírni, és ha valamit elvégeztem, megkönnyebbülten kipipálni. Egyszerűen elégedettséggel tölt el, mikor a papíron látom, mivel mennyit haladtam, és azt is egyszerűen tudom követni, mennyi feladat van még hátra.
Természetesen ez nem szentírás, a Bullet Journalban az a jó, hogy a szisztémáját mindenki a saját kedvére formálhatja. Ha szereted a színeket, a tied legyen színes, ha a táblázatokat, akkor rajzolj bele azt, mindenhogy jó. Valaki bonyolultabban és részletesebben csinálja, valaki pedig – nyilván én is – a lehető legegyszerűbben. Olyan videót is láttam, ahol egy srác csak arra használta, hogy az étkezéseit és edzéseit tervezte meg és követte nyomon benne, egy művészlány minden héten kihagyott egy kis részt, ahova rajzolt valamit. Én a kaotikus irkafirka jegyzeteimnek tartok fenn egy oldalt minden hónapnál, de ez sem töri meg a rendszerezett egységet.
Az egész metódust egyébként egy Ryder Carroll nevű srác találta ki, aki figyelemzavaros volt, és egész életében tanulási nehézségekkel küzdött. Évek alatt fejlesztette ki ezt a módszert, amivel könnyen és hatékonyan átláthatta feladatait, sőt már egy könyvet is írt a témáról. A Bullet Journalban rendszerezheted a beosztásodat, a pénzügyeidet, a diétádat, bevásárló listádat, az emlékeidet, céljaidat, vágyaidat, és akár egyszerre több Bujot is vezethetsz. Ha ötvözni szeretnéd a „mindfullness”-t, azaz a tudatos jelenlétet a produktivitással, mindenképpen ajánlom, hiszen a Bullet Journal ennek egy hatásos és elegáns módja.
