Ahogy az Yashar Ali posztsorozatából is kiderül, az ADHD nemcsak gyerekkorban, de az érintett felnőttek számára is bőven tartogat kihívásokat a mindennapokban. A Huffpost és a New York magazin újságírója, akit 13 éves korában diagnosztizáltak figyelemzavaros hiperaktivitással, azt mondja, a leginkább az a rengeteg tévhit zavarja, amely a betegséggel kapcsolatban elterjedt a köztudatban.
„Amit az embereknek mindenképp meg kellene érteniük, hogy nem minden ADHD-ban szenvedőnek ugyanolyanok a tünetei” – írja a Twitteren Ali, majd hozzáteszi, úgy vette észre, azok, akiket nem érint a betegség, hajlamosak leegyszerűsíteni mindazt, amit az érintetteknek a betegség jelent a mindennapokban. „Csakhogy épp ez az egyik oka annak, hogy a hiperaktivitás ennyire meg nem értett betegség” – jelenti ki az újságíró.
Valahányszor szóba kerül az ADHD, a többség rögtön arra gondol, hogy ez egy »odafigyeléssel és koncentrációval« kapcsolatos probléma. Csakhogy ez tévedés! Én például hetente elolvasok 2-3 könyvet, szóval a koncentrációm, köszöni, remekül van. Cserébe soha, de soha ne kérjetek meg arra, hogy pakoljam ki a mosógépet vagy a mosogatót. Az ugyanis olyan, mintha azt kérnétek, hogy másszam meg a Mount Everestet.
Ali szerint további félreértésekhez vezet az az általánosítás is, miszerint az ADHD-ban szenvedők halogatósak. „Az a probléma ezzel a kijelentéssel, hogy a halogatás a legtöbb ember számára feltételez némi tudatosságot. Vagyis, hogy valaki azért nem csinál meg valamit, mert nem akarja, és nem azért, mert egyszerűen képtelen rá. Pedig a figyelemzavaros hiperaktivitással küzdő betegek nem direkt halogatnak: egyszerűen csak borzalmasan nehezen tudnak elkezdeni vagy épp befejezni valamit. Ismertem valakit a betegséggel, aki rendkívül tehetséges volt, és rengeteg pénzt keresett a munkájában, de bevallotta, egész életében képtelen volt arra, hogy időben befizesse a csekkjeit. Csak akkor rendeződött az életének ez a része, mikor megházasodott, és a felesége átvette tőle a számlák intézését.”
Az újságíró hosszú posztsorozatában külön kitért arra is, az ő életében milyen nehézségeket okoz a betegsége. Elmondta, sokszor nehezére esik, hogy rendet tartson otthon – már az olyan egyszerű dolgokkal is meggyűlik a baja, hogy használat után helyére tegye a törölközőjét –, extrém nehezen talált munkát – képtelen ugyanis open office-ban dolgozni –, és emellett betegsége miatt rendszeresen súrlódásai voltak a kollégáival is.
A posztok végén elmondta, azért tartotta fontosnak mindezt leírni, hogy elindítsa a kommunikációt ADHD-sok és nem ADHD-sok között. „Mindkét csoportnak nagyobb körültekintéssel, nyitottsággal és odafigyeléssel kellene közelednie a másikhoz, de leginkább türelemmel, míg meg nem találják a közös nyelvet.”
