Egyszer együtt nyaraltam egy olyan emberrel, aki három hét szabadságból kettőt azzal töltött, hogy stresszelt azon, hogy mennie kell nemsokára megint dolgozni. Nyomorultul érezte magát a szabadsága kétharmadában azért, mert egyszer vége lesz. Ráadásul nem is utálta a munkáját, jó cégnél, tudásának megfelelő munkája volt, szerette a kollégáit, azt csinálta, amit szeretett volna, mégis tönkretette a szabadságát miatta. Teljesen logikátlan, de jól példázza, hogy mit művelünk magunkkal minden áldott nap.
A többségünk csak túléli az életet, közben elfelejt élni.
Ahogy apám mondta mindig, a hét úgy néz ki, hogy „hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, huss, hétfő”. És valóban ilyen az életünk, vánszorog az idő hét közben, számoljuk a perceket a hétvégéig, amitől valamiféle katartikus élményt várunk, az viszont nyilván elmarad, és vasárnap reggel már azon szorongunk, hogy hétfőn kezdődik az egész elölről. Valószínűnek tartom, hogy nem azért van ez, mert tömegesen gyűlölnénk a munkánkat – én például kifejezetten szeretem az enyémet –, inkább az lehet ennek a hátterében, hogy nem szeretünk korlátok közé szorítva élni, a kötelességeket pedig kifejezetten utáljuk elvégezni.
A Stanford Egyetem tudósai ehhez még hozzáteszik: a hétköznapok mostoha megítélése mögött az is áll, hogy a boldogságérzet folytonosan növekszik a szeretteink társaságában eltöltött órákkal. Azért utáljuk a hétfőket, mert elválaszt a számunkra kedves emberektől, ráadásul kötelezettségekkel kell megküzdenünk helyette.
Érthető, hogy a hétvégét várjuk, csak az a baj, hogy véges az életünk.
Ha így folytatjuk, anélkül halunk meg, hogy igazán kihasználtuk volna az itt töltött időnket. Mert valljuk be, elég rossz az arány, ha hét napból ötöt végigszenvedünk, egy napon jól érezzük magunkat, aztán a hetediken szorongunk. Ez így nem épp teljes és boldog élet, ugye.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Filippo Andolfatto
A megoldás az lehet, amit a sok elmeguru már régóta mondogat: meg kellene találnunk a hétköznapjainkban azokat a kis örömöket, amiktől úgy érezzük, élünk. Erre nincsenek igazán jó általános tanácsok, mert mindenkinek mást jelent, hogy mitől érzi teljesnek az életét. Az egyik attól boldog, ha mindennap lefuthat 10 kilométert, a másik attól, ha a gyerekeivel játszóterezhet, a harmadik meg arra vágyik, hogy elmenjen étterembe a barátaival. De azért utánanéztem, mit ajánlanak a szakértők erre a hétköznapi nihilre, amiben tengetjük az életünket.
1. Vidd a hétvégéd egy részét a hétköznapjaidba
Janet Zinn pszichoterapeuta szerint nem kell minden szórakoztató tevékenységet hétvégére tartogatni, be kell néhányat csempészni belőlük a hétköznapokba is. Egy munka utáni baráti beszélgetés vagy közös edzés csodát tud tenni a legátlagosabb kedd délutánnal is.
Bármilyen tevékenység működik, ami számodra pihentető és szórakoztató. Lehet, hogy csak húsz perced van rá, de már ilyen kevés idő is sokat dob az általános közérzeteden.
2. Kapcsold ki a leveleződet
Az egyik legjobb dolog a hétvégében, hogy nem foglalkozunk a munkával. Ezt hétköznap is megtehetjük, ha munkaidő után kikapcsoljuk a munkahelyi levelezésünket, és ráülünk a kezünkre, hogy ne nézegessük, hátha írt a főnök valamit még este tízkor.
Ha nem teheted ezt meg a beosztásod miatt, akkor legalább egy óra nyugalmat engedj meg magadnak, amikor nem foglalkozol a munkával.
3. Dolgozz hétvégén is
Jó, ez egy kicsit meredeknek tűnik elsőre, mert épp arról van szó, hogy alig várjuk a hétvégét, hogy ne kelljen dolgozni. De Carole Lieberman pszichiáter szerint azért is szenvedünk a hétköznapoktól, mert annyi munka van a nyakunkban, hogy nem jut időnk és energiánk a szórakozásra. Ha viszont van olyan munkánk, amit otthon is el tudunk végezni, akkor érdemes pár könnyű feladatot eltolni hétvégére, amikor szabadidős tevékenységként megcsinálhatjuk.
Az utolsó tanács sikerében nem vagyok olyan biztos, de az első kettőt simán meg lehet oldani. Ha ezen múlik a hétköznapi boldogság, akkor megéri megpróbálni.
