A felmondás egy munkahelyen nem egyszerű döntés, főleg olyan helyzetben, amikor a család biztonsága múlik a fizetéseden. Ám ha már tűrhetetlen a helyzet, mert megaláznak, nem értékelnek, mindennap úgy érzed, egy merő lelki fájdalom, hogy ott kell ülnöd a munkahelyeden, akkor érdemes a saját testi-lelki egészséged érdekében elkezdeni új helyet keresni, majd felmondani. Hét ember árulta el, náluk mikor és miért jött el az a pont, hogy otthagyták a munkahelyüket.
1. A nyitott iroda pokoli tud lenni
„Három munkahelyen is felmondtam már azért, mert nyitott irodát csináltak a zárt irodákból. Az olyan munkához, mint az enyém, koncentráció kell, úgyhogy nekem a nyitott iroda egyenlő az emberkínzással. Nem tudok hatékonyan dolgozni, ha körülöttem az emberek sztorizgatnak és nevetgélnek. Próbáltam fejhallgatót viselni, de az sem szűrte ki a zajt. Úgyhogy ha nyitott iroda van, én felmondok.”
2. A gyomorgörcs
„Meguntam, hogy folyton gyomorgörccsel megyek be dolgozni. Mérgező volt a környezet az irodában, szó szerint. Egyrészt olyan anyagokkal dolgoztunk, amikhez rendesen szellőző helyiség kellett volna, de ezt nem biztosították. Másrészt a főnöknek komoly indulatkezelési problémái voltak.
Minden reggel könnyek között indultam el otthonról a munkahelyemre, annyira nyomasztott a helyzet.
Az egyik nap egy hatalmas dupla szivárványt láttam az égen, ami nekem mindig az új kezdetet, reményt jelentette, úgyhogy jelnek vettem. Másnap bementem dolgozni, a főnök épp valami miatt ordibált, én pedig éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, és hányingerem van. Ekkor felálltam, és hangosan közöltem, hogy nem bírom tovább, felmondok. Testen kívüli élmény volt, én sem értettem, honnan vettem ehhez a bátorságot. Soha nem mondtam fel előtte még munkahelyen, de ez volt életem legjobb döntése.”
3. Bántalmazó főnök és kollégák
„Az első figyelmeztető jel az volt, hogy munkaidő alatt mindenféle kényelmetlen szituációba kevertek a kollégák. Például ebéd közben alkoholizálni kellett volna, de én nem iszom egyáltalán alkoholt, és emiatt természetesen kigúnyoltak. Aztán egy idősebb kollégámmal csinálták meg azt, hogy homoerotikus képekre photoshopolták, és körbeküldték az egész cégnél a képeket. Később ugyanezt a kollégát behívta a főnök, és az egész iroda hallhatta, ahogy gusztustalan módon ordít vele. Bármit is hibázott, ezt biztos nem érdemelte meg.
Végül az tette be a kaput, amikor felajánlottak egy menedzseri pozíciót, de kiderült, hogy a fizetésem kevesebb lenne, mint a beosztottaimé.
Amikor ezt felhoztam a főnöknek. közölte, hogy nem hajlandó többet fizetni. Hétfőn már nem mentem be dolgozni, csak küldtem egy e-mailt, hogy felmondok.”
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
4. A kollégából lett főnök
„Pár éve már együtt dolgoztunk, amikor előléptették a kollégámat, és a főnökömmé tették. Örültem neki, mert barátok voltunk – legalábbis azt hittem –, gondoltam, izgalmas lesz együtt dolgozni. Csakhogy egy hónap alatt teljesen kifordult magából – úgy tűnik, ez a kis hatalom az agyára ment. Amikor az arcomba vágta, hogy azért nem léptet elő, mert gyáva vagyok felmondani, közöltem vele, hogy holnap már nem jövök dolgozni.”
5. Bántalmazás és zaklatás
„A főnököm egy agresszív bunkó volt. Vicces, hogy én vettem még fel ezt a fickót, aztán pár évvel később kinevezték főnöknek. 16 évig bírtam ezen a munkahelyen, de végül feladtam – addigra már négy dobozt megtöltöttem az ellene szóló, zaklatás és bántalmazás miatti feljelentésekkel, de nem sikerült megállítani.
Tudtam, hogy ha maradok ezen a helyen, az egészségem és a lelkem fog rámenni.
Amint összespóroltam annyi pénzt, hogy el tudjak menni nyugdíjba, azonnal beadtam a felmondásomat.”
6. Az a bizonyos kanapé
„Akkor mondtam fel, amikor már másodszorra kértem egy kis fizetésemelést, tekintve, hogy évek óta ugyanaz volt a fizetésem, és azt mondták, hogy nem tudnak többet fizetni – aztán pár nap múlva rendeltek egy milliós kanapét az irodába. Közben én három ember munkáját végeztem egy fizetésért, mindenki szerint nagyon jó voltam a munkámban, és fontos ember voltam a cégnél.
Egyszerűen nem állt össze a fejemben, hogy ha ennyire jó munkaerő vagyok, akkor hogy lehet egy kanapé fontosabb, mint hogy megtartsanak az állásomban egy kis fizetésemeléssel. Sokáig gondoltam, hogy biztos velem van a baj, főleg, amikor láttam, hogy mindenki másnak többet fizetnek, mint nekem. Aztán rájöttem, hogy nem az én hibám, egyszerűen csak kihasználnak, úgyhogy felmondtam.”
7. A kollégák fizetése
„Épp betanítottak, hogy felvigyem a rendszerbe az új alkalmazottakat, adatokat, beleértve a fizetésüket is, ekkor láttam meg, hogy az újoncok többet keresnek, mint én, aki már évek óta ott dolgozom ugyanabban a munkakörben. Órabérre leszámolva 8000 forintnyi összeg volt a különbség a javukra.
Ez olyan mélyen érintett, hogy onnantól kezdve nem voltam képes koncentrálni a munkámra, rendkívül igazságtalannak éreztem a dolgot, beletiportak az önbecsülésembe. Pedig kitettem a lelkemet a munkahelyemért, hétvégén dolgoztam, túlóráztam, minden feladatot becsülettel megcsináltam. Nem a pénzről van szó, amikor kiderül, hogy ugyanazt a munkát végző emberek sokkal többet keresnek nálad, hanem arról, hogy nem értékelnek. Egy héttel később beadtam a felmondásomat.”
