Judit is az életen át tartó diétázásba unt bele, barátaival együtt úgy döntött, hogy abbahagyják az előírt étrendek követését és visszaszerzik a kapcsolatot a testükkel. Azt akarták enni, amit tényleg kívánnak, nem pedig azt, amit szabad vagy amit kikiált „jó” ételnek az épp aktuális trend. Így jött létre a 300 calories Instagram-oldal, ahova a saját ételeinek a fotóját teszi ki, minden étkezés 300 kalóriát tartalmaz, és nagy segítség azoknak, akik Judithoz hasonlóan belefáradtak már a sok előírt diétába és azt szeretnék enni, amit a családnak főznek – csak épp mértékkel.
„Maga az oldal nem fogyókúrás oldal, nem követ semmilyen szabályt, leszámítva azt, hogy minden, ami fotókon látható, 300 kalória körüli, és minden, ami fotókon látható, finom. A kalóriaszámolás természetesen nem újdonság, ugyanakkor nálam mindig csődöt mondott, mert nem volt idegzetem a nap során folyamatosan számolgatni, este hatra már rég mínuszban lenni.
A fix 300 kalóriák annyiban könnyítik meg a dolgot, hogy lehet ételtípusokban gondolkodni.
Például reggel valamilyen szendvics, délben valamilyen leves, délután saláta, este meg jöhet a főétkezés. Illetve biztosak lehetünk abban, hogy a magunknak engedélyezett kalóriamennyiség nem fog már a reggelinél elfogyni, hiszen a felső határ 300 kalória. Hamar felfedezhető, hogy semmiről se kell lemondani, inkább okosan le kell cserélni valami hasonlóra. Mondjuk egy átlagos péksütemény nem fér bele, de egy vékony bagel édesen vagy sósan bármivel, bőven.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem mindenkinek való a csupán 300 kalória étkezésenként, ezt is okosan szabad csak követni, mindenkinek úgy, ahogy a saját kalóriaszükségletei diktálják. Az én 178 centimhez például a napi 1200 kalória kevés lenne, így étkezésenként inkább 400 kalóriával kell számolnom, de ez is könnyen kikövetkeztethető Judit ételfotói alapján.
„Mivel én 157 centi vagyok, normál esetben sem ehetek túl sokat, ha pedig fogyni szeretnék, 1200 kalória a maximum naponta, tehát a 4×300 már ki is meríti. Ugyanakkor sokan vannak, akiknek többszöröse a felső határ, így jóval nagyobb étkezéseik is vannak a nap folyamán, de estig alacsonyan akarják tartani a bevitt kalóriát, vagy már ebéd után nem akarnak nagyobb adagokat enni, ezért nekik is hasznos az oldal, ötleteket ad.
A világ összes ételéből lehet 300 kalóriát enni, egyik étel sem egy bonyolult recept, a nevesincs gyorsan elkészülő friss ételeket kedvelem, ezeket tudom könnyen beilleszteni az életvitelembe.
A hashtagekkel jelzem, hogy mi van bennük, de recepteket nem írok, mert nincs is recept, ha lenne is, másképp, más hozzávalókból készítené el mindenki, főleg hogy én Angliában élek, nem ugyanazokat a márkákat használom, amit mondjuk a magyar követők.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Csak a nagyobb kalóriatartalmú hozzávalók grammját és kalóriáját írom ki, mert lényegtelen, ha egy kanállal több salátát vagy pár szemmel több cseresznyét eszel. Az számít, hogy az ember megszokja a látványt, hogy ennyi fér bele 300 kalóriába. Három kisebb fasírt vagy egy darab zsömle, három-négy darab édes keksz, és hogy mennyivel több és mennyivel kívánatosabb az adag, ha van mellette zöldség vagy gyümölcs.”
Judit módszere sokkal barátságosabb és élhetőbb, valódi kapcsolatot jelent a saját szervezetünkkel, ezért is szimpatikusabb a sok fogyókúrás, diétás étrendnél, ami az interneten terjed. A saját szükségleteiden alapul, nem pedig azon, hogy most épp a szénhidrát vagy a zsír a rossz és tiltott étel a fitneszguruk szerint. A tiltásra úgyis úgy reagál az ember agya, hogy rögtön azt fogja kívánni, amit nem ehet, ezért a siker kulcsa épp abban van, amit Judit csinál: azt enni, amit megkívánsz, csak az adagokat kontrollálni. Így nem lesz hiányérzeted, és hosszútávon is tartani tudod majd a diétát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Sokszor előfordul, hogy az egészségesebbnek hitt vagy nevezett étel több kalória, mint amitől távol akarjuk tartani magunkat. Ezeket egyszer érdemes lemérni (mondjuk hány gramm, hány kalória a szokásos saját palacsintánk), aztán többé nem foglalkozni vele. Tudni fogjuk, hogy amikor palacsintát sütünk, egyet vagy kettőt ehetünk belőle. Vagy egyszer kimérni, mennyi is 100 gramm tészta, aztán többé nem méregetni. Tudni fogjuk, hogy melyik tányérunkban mekkora helyet foglal el akkora mennyiség, és így tovább.
Butaság lenne a mérleg rabjának lenni, ez csak kezdetben segítség, amikor nem érzed természetes módon, hogy mennyi az elég. Amint magabiztos vagy az adagokat illetően, le kell jönni róla.
Természetesen nemcsak a kalória számít, de nem hiszek már jó és rossz ételekben. Vannak ételek, amikben több a tápanyag, és vannak, amikben kevesebb. Egyik vitamindúsabb, másik kevésbé, egyikben több a protein, másikban kevesebb… Békét kell kötni velük. Variáljuk őket, használjuk ki a szezonját a zöldségeknek, gyümölcsöknek. Sokkal olcsóbb is lesz így.”
