A jó anya egyáltalán nem olyan, amilyennek elsőre gondolnánk – írja a Diamonds Caféblog Constance Hall ausztrál blogger egyik nagy nyilvánosságot kapott bejegyzését boncolgatva.
Fotó: Unsplash
Hallnak hatalmas rajongótábora van, bejegyzéseit több millióan olvassák. Egyik tavaly nyáron megjelent posztjára sokan az „édesanyák krédójaként” tekintenek; nem csoda, hiszen nagyon sok tépelődő anyuka számára hozott megnyugvást.
„Pár hete egy gyerekpszichológus ismerősöm nézte a gyerekeimet, és azt mondta: Olyan jó anya vagy! Úgy éreztem, becsapnám, ha ezt elfogadnám, ezért így válaszoltam: Nem érzem jó anyának magam. A gyerekeim az őrületbe kergetnek, elvesztem a fejem, és úgy megyek aludni este, hogy nem tudom, honnan lesz másnap türelmem hozzájuk. A pszichológus erre olyat válaszolt, amit soha többé nem felejtek el:
A babák sírnak, így kommunikálnak. A totyogók visítoznak, a gyerekek nyafognak, a tinik elégedetlenkednek. Az anyukák pedig az orruk alatt káromkodnak egyet, mielőtt válaszolnának a gyerekeiknek. Így kommunikálunk egymással. De tudod, mit? Ez sokkal jobb, mint a néma csend. Egy ház tele visítozó gyerekekkel, dacoló tinikkel és olyan szülőkkel, akik minden kérést, kérdést meghallanak, egészséges így, ahogy van. Akkor kell aggódni, ha csendben van a gyerek, fél a totyogó, nem megy haza a tini, és a szülők nem kommunikálnak a gyerekeikkel. És nem kergetnek őrületbe a gyerekeid, mert már megőrültél. Ezért szülted meg őket. Ennyitől újra jó szülőnek éreztem magam. Mély levegő; te is jól csinálod.”
