Egy rövid, Európán belüli repülőúton elég sok mindent képesek vagyunk elviselni, de ha még át is kell szállnunk, vagy a tengerentúlra utazunk, akkor sokkal alacsonyabb lesz a tűrésküszöbünk. Nem akarjuk mások halálközelinek mondott kalandjait hallgatni felszállás közben, de jó lenne nem bekerülni a csapat félrészeg turista közé sem. És ők még a legkevésbé problémás utastársak.
Összeszedtünk pár tipikus utastársat, akivel szinte minden repülőn találkozhatunk, de nem szeretnénk.
Európán belül szinte mindent el lehet viselni (Fotó: Pexels.com)
A sétálgatós
A kezét mindig a biztonsági öv csatján tartja, hogy amikor felvillan a lámpa, azonnal felállhasson, és kimehessen sétálgatni a sorok közé. Amikor először áll fel, akkor még reménykedhetünk benne, hogy ő nem ez a típus lesz, de mindig tévedünk.
Soha nem kívül ül, általában az ablak melletti ülésről mászik ki, majd öt perc múlva vissza. Miután elhelyezkedtünk, újra feláll, és kimegy. Egy Budapest–London-út alatt minimum hatszor.
„Nekem egyszer Ázsiába sikerült együtt utaznom egy sétálgatóssal – meséli Anna. – Dolgoznom kellett volna a laptopomon, de ötpercenként jött. Ezt még talán elviseltem volna, de idegességében minden egyes ki- és bemenetel előtt megpróbált vicceseket mondani, miközben valaki előtt éppen állt. Pár óra múlva már a mellettem ülő férfi hangosan morgott, amikor elindult, de hát nem volt mit tenni. A sétálgatós meg is jegyezte, hogy joga van felállni, ahányszor csak akar. És sajnos igaza volt. Pedig nem is fapadoson utaztunk, mégis nagyon kényelmetlen volt.”
A horkolós
Ő egyébként egy nagyon szerencsés embertípus, csak nem kellemes a környezetében utazni. Ha igazán profi, akkor még felszállás közben elalszik, és azonnal hangos horkolásba kezd, de többen állítják, hogy repültek már olyan horkolóssal, aki még a földön rázendített, és landolás után úgy kellett bökdösni, hogy végre ébredjen fel. Az igazi szerencsétlenség az, amikor két horkolós közé sikerül ülni.
„Létezik az ordítva horkolós típus – teszi hozzá szintén Anna, aki a munkája miatt rengeteget utazik. – Ebből is két változat van, az egyik, aki nem ordít folyamatosan, csak néha elképesztő hangosan felhorkant, ezzel szívbajt hozva a mellettük szundikálni próbálóknak, és létezik az, aki az életéért küzd alvás közben, és olyan hangosan ordít, hogy senki másnak esélye sincs elaludni. Nem vagyok orvos, de szívem szerint őket azonnal küldeném egy alvásiapnoe-specialistához. És van a repülőn egy aranyszabály: ahol horkolós van, ott mögötte mindig ül egy székrugdosós.”
A fapadosokon a legrosszabb (Fotó: Pexels.com)
A székrugdosós
Horkolós nélkül is önálló utasfajta. Néha nem direkt csinálja, csak nem tud mit kezdeni a lábaival. Ha két méter magas, fapadoson utazik, nem vett extra lábhelyet magának, akkor onnan lehet felismerni, hogy mindig mögöttünk ül.
De előfordul az is, hogy csak a horkolós miatt lesz székrugdosós. Egy ideig tűri, hogy nem tud se aludni, se olvasni, se beszélgetni miatta, de egy idő után elszakad nála a cérna. Ekkor egy picit belerúg a horkolós székébe hátulról. Aztán amikor rájön, hogy a pici rúgás mit sem ér, akkor egyre gyakrabban, egyre nagyobbakat rúg a székbe. A székek pedig össze vannak csavarozva. Ez azt jelenti, hogy amikor a rugdosós belerúg az egyikbe, akkor tulajdonképpen belerúg az összes többibe a sorban. Az ötödik után szokott ebből veszekedés lenni.
„Én nagyon igyekszem mindig azt feltételezni az utastársaimról, hogy véletlen rugdossák az ülésemet, de egy idő után elszáll belőlem a jóindulat. Amikor olyan nagy a távolság a két sor szék között, hogy a rúgásért meg kell dolgozni, akkor a harmadik után kedvesen hátrafordulok, és megpróbálok úgy beszélni, mintha a Kill Billből léptem volna elő. Általában bejön” – mondja Anna.
A kövér
Nem szép dolog másokat a külső jegyeik alapján elítélni, de különösen fapados járatokon igencsak kellemetlen tud lenni, ha egy nagyon kövér ember mellé szól a jegyünk. Ők ugyanis nem férnek el a keskeny székben. Akkor sem, ha látszólag a feneküket bele tudták passzírozni az ülésbe. A karjaik ugyanis önálló életet kezdenek élni, és ezt mindig a szomszédos ülésekben teszik, mások teste felett. És ha a kövér utas egyben sétálgatós is, akkor az kész katasztrófa.
„Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy gyakori – jegyzi meg Anna. – Azt utálom a legjobban, amikor nyáron én is és a kövér utastárs is rövid ujjúban, rosszabb esetben ujjatlanban vagyunk. Ilyenkor ugyanis az egész út alatt kénytelen vagyok egy hájas, izzadós karhoz simulni. Eleinte még elhúzódok, de képtelen vagyok a saját ülésem kisebbik felén hosszabb távon megmaradni, így egy idő után megadom magam a puha felkarnak.”
Van, amikor a türelem kevés (Fotó: Pexels.com)
A szagos
Sajnos erről is beszélni kell, ugyanis létezik. Van az ápolatlan változata, akinek egy idő után meg lehet szokni a szagát, de létezik az, aki bármit tesz, a dezodor illatán mindig átszivárog az izzadságszag. Ezt a szagot képtelenség megszokni. És hát minden repülőn akad egy szellentős is. Jobb esetben csak egyszer engedi szabadon a galambot, rosszabb esetben folyamatosan eregeti.
„Egy eregetős miatt pár hónapja egy szóváltást is végighallgattam. A tettes persze tagadott, de tényleg félóránként elgázosította a környéket. Miután az egyik nő ezt szóvá tette, kikérte magának a zaklatást. Szó szót követett, végül az utaskísérőnek kellett mindkettőt rendre utasítani. Hiába kérték tőle többen is, a szellentőt bezzeg nem szólította fel a cselekmény befejezésére. Pedig nyilván ő is érezte” – meséli Anna.
A businessosztály se mindenre megoldás (Fotó: Pexels.com)
A gyerekek
A gyerekekkel az esetek nagy részében nincs semmi probléma. Mivel mindenki találkozott már velük repülésen kívül is, így amikor észrevesz egyet a fedélzeten, azonnal tudja, mire számíthat, és a legtöbb gyerek nem is okoz meglepetést.
De nem minden gyerek átlagos. Létezik az, aki még a földön elkezd ordítani, és egészen addig nem hagyja abba, amíg a bőröndjüket meg nem kapják. Ők általában ideges szülőkkel utaznak. Aztán ott van a mások fején ugráló típus, akire az anyukája soha nem szól rá, akkor sem, amikor a repülő másik végén egy idegen család útját teszi éppen tönkre.
És hát szót kell ejteni arról, akinek az anyukája valamilyen furcsa ok miatt nem hajlandó kicserélni a tele pelenkáját a repülőn. Ő, szegényke a szagos alkategóriába tartozik, de nem a saját hibájából, úgyhogy maradhat a gyerekek között.
„Állítólag szeretem a gyerekeket, legalábbis ezt szoktam mondani amikor kérdezik, de ha létezne olyan járat, ahova tilos lenne tizennyolc éves kor alatt felszállni, akkor én csak azzal utaznék – állítja Anna. – A business classon szerencsére nincsenek, de sajnos azt ritkán engedem meg magamnak, különben pedig egy nagyon hangos gyerek simán áthallatszik oda is, de ott már hatásos a fülhallgató ellenük, míg a turistaosztályon tehetetlen vagy.”
