Ahogy telik az idő, úgy gyorsul is, hogy aztán tíz év már tényleg csak egy pillanatnak tűnik, és kapkodjuk a fejünket, hova folyt el a kezünk közül. Gyerekkorunkban úgy éreztük, milyen lassan telik, aztán mire 30 évesek leszünk, feleszmélünk, hogy elröppent egy évtized. Miért van ez?
Egy tanulmányban jártak utána az eltűnt idő kérdésének, és a kutatók szerint az egyik oka az, hogy idővel egyre inkább monotonná válik az életünk. Amikor gyerekek vagyunk, minden újdonságként hat, annyi tanulnivalónk van, nem rutinok mentén működünk, és folyton kilépünk a komfortzónánkból, ezért telik lassabban az idő. Felnőttként viszont utolér az a természetes folyamat, hogy ragaszkodunk a rutinjainkhoz, megszokott tevékenységeinkhez, főleg miután megszületnek a gyerekek. Ez a monotonitás pedig felgyorsítja az időt.
Mi lehet akkor a megoldás? Természetes az, hogy keresnünk kell az új élményeket ahhoz, hogy lelassuljon az idő. Fel kell fedezni új helyeket, tanulni kell új dolgokat és keresni új hobbikat. Nem kell feltétlenül Ausztráliáig repülni az újdonságért, ezernyi területe van az életünknek, ahol kipróbálhatjuk magunkat, kiléphetünk a komfortzónánkból, hogy valami újdonságra találjunk.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/Kinga Cichewicz)
Újdonság lehet az is, ha a könyvespolcot áttoljuk a másik falra, vagy veszünk egy új tükröt a lakásba. Az is újdonság, ha a hétvégi Netflix bambulás helyett kirándulunk egyet a változatosság kedvéért, vagy csak elmegyünk meghallgatni a margitszigeti zenélő szökőkutat a gyerekekkel. Újdonságnak számíthat, ha száz év után újra biciklire pattanunk és tekerünk a környéken egyet vele, vagy csak minden nap valamilyen új mozgásformát próbálunk ki, hogy lássuk, hogyan reagál a szervezetünk, mit bírunk, mennyi szufla van bennünk még 30 felett. Esetleg kipróbálunk új ízeket, mert még sosem ettünk egzotikus gyümölcsöt, és az avokádó is jól hangzik.
Felfedezni a világot nemcsak azt jelentheti, hogy „csillió” forintért repkedünk különböző országokba – bár kétségkívül vonzó megoldás –, hanem azt is, hogy újra kíváncsisággal fordulunk a környezetünk és a lehetőségeink felé, nem hagyjuk elmerülni magunkat a szürke, rutinszerű hétköznapokban.
A monotonitás megöli a lelket, felgyorsítja az időt, aztán ott ülünk majd 70 évesen és úgy érezzük, nem kezdtünk semmit az életünkkel. Ha minden napra csak egy apró újdonságot tervezünk, sokkal lassabban fog telni az idő, mellékhatásként pedig még boldogabbak is leszünk tőle. Megéri kipróbálni.
