Lassan tíz éve élek már kapcsolatban, mégis egy kezemen meg tudom számolni, hogy ez idő alatt hányszor aludtunk külön ágyban a férjemmel. Ennek rengeteg oka van, a legközvetlenebb talán mégis az, hogy egyszerűen nincs rá szükségünk. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy mindketten abba a mélyen alvó típusba tartozunk, akit nem ébreszt fel se dörgés, se villámlás, se rugdosás, se mászkálás. Még az ébresztőóra is csak bajosan, sokadik nekifutásra. Pontosan ezért nem lett nálunk vörös posztó a horkolás se, ami – mint utóbb kiderült – egyébként az egyik legfőbb oka annak, ha egy pár valamelyik tagja külön hálószobáról kezd ábrándozni.
Tény, hogy a fentiek miatt kevés az értékelhető tapasztalatom a külön ágyban alvásról, mégis volt egy alkalom, amire még most is kristálytisztán emlékszem. Aznap este egy hosszú és meglehetősen fárasztó nap után úgy sikerült, hogy sorozatnézés közben bealudtam a kanapén. A férjem egy ideig keltegetett, de nagyjából háromnegyed órás hiábavaló próbálkozás után erőt vett rajta a fáradtság, és inkább ott hagyott a kanapén (ami sziesztázáshoz tökéletesen kényelmes, hosszú távú alvásra kevésbé). Másnap reggel 6-kor magamtól ébredtem – persze teljes sokkban attól a ténytől, hogy a kanapén vagyok, mégis meglepően kipihenten. Emlékszem, még meg is jegyeztem, hogy ahhoz képest, hogy most minimum baromira összetörtnek kellene lennem, frissebb és energikusabb vagyok, mint amikor a közös ágyban egyvégtében 9 órát alszom.
Ebből az egy alkalomból nálunk végül nem lett rendszer, az élmény mégis segített abban, hogy jobban megértsem azokat a barátainkat, akik életvitelszerűen gyakorolják a különalvást. Ami legyen bármilyen meglepő is, egyébként jó 70 évvel ezelőttig sokkal népszerűbb volt a – főleg – modern és haladó gondolkodású párok körében, mint a franciaágy – derül ki a Guardian vonatkozó cikkében.
A brit lap az írásban a Lancaster Egyetem professzorát, Hilary Hindset idézi, aki még egy könyvet is írt a témában „A Cultural History of Twin Beds” címmel. A szakértő emlékeztet, hogy az 1850-es évektől jó száz évig a külön ágyban alvó párokra nem hogy nem néztek ferde szemmel, de épp ők voltak, akik az akkori mérce szerint trendinek és modernnek számítottak. „Ebben az időszakban a saját, külön bejáratú hitvesi ágy gyakorlatilag egyet jelentett az egészséges és pihentető alvással” – mondja Hinds, aztán hozzáteszi, különösen a viktoriánus orvosoknak volt szívügyük a külön alvás népszerűsítése. „Meg voltak róla győződve, hogy a franciaágy nem csak az alvás, de az élet minőségére is rossz hatással van, mert lehetőséget ad a rosszabb alvóknak, hogy elszívják a jobb alvó életenergiáját.”
A szakértő elárulta, a korabeli orvosok épp ezért rendszeresen figyelmeztették is a pácienseiket az együtt alvás szerintük káros következményeire. 1861-ben például egy könyv is megjelent a témában William Whitty Hall orvos-miniszter tollából, aki állította, a kiadós alvás elengedhetetlen feltételei: a saját ágy, a nagy, világos szoba és a friss levegő. A szerző kitért arra is, hogy akik nem ilyen körülmények között alszanak, rövid időn belül megtapasztalják „először a végtagok és az agy elerőtlenedését, majd legvégül saját korai halálukat”.
„Az a rendszer, amely elvárja a pároktól, hogy egyetlen, közös ágyban aludjanak minden éjszaka, valamilyen mértékben mindig egészségtelen és természetellenes lesz” – ezt pedig már dr. Benjamin Ward Richardson írta, aki 1880-as cikksorozatában nemcsak figyelmeztetett a hálótárs által kilélegzett baktériumok veszélyeire, de kijelentette, véleménye szerint a „saját, külön ágy mindenkinek ugyanúgy jár, ahogy a külön tányér és evőeszköz”. A különalvás eme virágkorának 70 évvel később, az 1950-es években szakadt vége: a saját, külön ágy nagyjából innentől kezdve vált hosszabb időre a haldokló, szexmentes házasságok egyik szimbólumává. Marie Stopes Sleep című könyvében így összegzi a kor hozzáállását: „Az ikerágy kétségkívül a házasfelek boldogságára féltékeny ördög találmánya.”
Ami pedig a mostot illeti: nagyon úgy tűnik, a külön ágy, a külön hálószoba reneszánszát éli; a nyugati országokban mára konkrétan trenddé vált a külön hálószoba építése. Nagy-Britanniában például a Nemzeti Alváskutató Intézet kimutatta, hogy minden negyedik házaspár rendelkezik külön hálószobával, a szám pedig folyamatosan növekszik.
Franciaágy vagy külön alvás? Szerinted? Írd meg kommentben!
