Kukásnak szegődött a világ egyik fele, és szedi a másik felének a szemetét

Lázasan folynak a Mars-kutatások, hátha van némi remény arra, hogy ha a Földet már tönkretettük, akkor nemes egyszerűséggel lecseréljük a vörös bolygóra. Csakhogy ehhez vízre van szükség, hiszen az az egyik alapfeltétele az emberi életnek.

Nem értem, miért nem törődünk akkor inkább a Földünk hetven százalékát kitevő vizekkel, melyek gyakorlatilag körülölelik az egész bolygót, és szó szerint életet lehelnek bele. Az óceánokat, a tengereket és a folyókat miért árasztjuk el szeméttel, és miért hagyjuk tönkremenni? Miért irtunk ki bennük minden élőlényt, fittyet hányva arra, hogy ezzel a saját vesztünkbe rohanunk?

Tudtad például, hogy az óceánok biztosítják a Föld oxigénellátásának több mint felét? Hogy tőlük függ az ivóvizünk, az esővíz, az időjárás és a bolygónk klímája is? Vagy hogy a fél világot az óceánok látják el élelemmel? Hogy a legutolsó kis folyó is, a világ legtávolabbi pontján, a hatalmas óceánoknak köszönheti a létét? És hogy a kibocsátott szén-dioxid egyharmadát az óceánok nyelik el?

Szó szerint összeomlana a világgazdaság, és milliók veszítenék el a munkájukat, ha holnap arra kelnénk, hogy nincsenek többé óceánok. Arról nem is beszélve, hogy az egész ökoszisztéma felborul, ha a felmelegedés és a szennyezés miatt még több faj tűnik el bolygónk vizeiből.

Módszeresen tönkretesszük az óceánokat

A legszomorúbb az, hogy az óceánokat mérgező szennyeződések 80 százaléka tőlünk, emberektől származik. Mi vagyunk, akik évi nyolcmillió tonna műanyag hulladékkal szórjuk tele a vizeket. Miattunk egymillió vízimadár és 100 ezer tengeri emlős pusztul el minden egyes évben, mert belefulladnak a szemétbe. 

Sajnos a műanyaghulladék nem az egyetlen, amivel mérgezzük a környezetet. Az eldobált cigarettacsikkek legalább akkora gondot jelentenek, mint a nejlonzacskók.

Évente közel négy és fél trillió, vagyis milliárdszor milliárd cigarettacsikket dobálnak el az emberek világszerte, aminek a nagy része még csak nem is a kukában landol, hanem a fűben, a homokban, a járdán és a vizekben.

A szanaszét dobált csikkeknek legalább 12 év kell, hogy lebomoljanak, és eközben folyamatosan károsítják a talajt és a vizeket. Pedig akárcsak a műanyagnak, a cigicsikknek is minden egyes része újrahasznosítható.

Most mégis többek között műanyagban és cigicsikkben fuldoklik a Föld, mert nekünk mindenből még több kell, amit a sorozatgyártásnak és a tudományos vívmányainknak köszönhetően elő tudunk állítani, csak aztán rájövünk, hogy a negatív következményeket „véletlenül” kifelejtettük a számításból. De ha nem teszünk valamit sürgősen az óceánokért, tengerekért és folyókért, tényleg jobb, ha elkezdjük tervezgetni a marsi életet.

Szélmalomharc vagy közösségi élmény a szemétszedés

A vicc az egészben az, hogy a harácsolás és a kényelem jegyében felhalmozott szemetünket, ami szó szerint a fejünkre nőtt, mára már mi magunk szedegetjük. A Duna-parttól a Csendes óceánig családok ezrei töltik azzal a hétvégéiket, hogy a gyerekekkel nem a játszóházba mennek, hanem szemetet szedni. 

De szerencsére akadnak olyan fáradhatatlan harcosok, mint például Annika Thomson, az Ocean Crusaders vezetője, aki kollégáival együtt, egy-egy napfényes vasárnapon, összerántanak pár száz tettre kész embert a világ különböző pontjain, és igyekeznek a szervezett szemétszedést egyfajta közösségi élménnyé varázsolni.

„Sajnos a probléma nem új keletű – mondja aggódva Annika –, a bolygónk vizeinek megtisztítására felesküdött Ocean Crusaders szervezetet 2010-ben hoztuk létre, és azóta nemhogy okafogyottá vált volna a munkánk, de helyette globálisra nőtt a tevékenységünk. Svédországtól Ausztráliáig és Kanadától egészen Dél-Afrikáig dolgoznak az önkéntesekből álló csapataink, és az akcióink gyakorisága is egyre csak nő.”

„Igyekszünk több fronton támadni a vizeket ellepő szemét ellen, így az egyik fő tevékenységünk, hogy hétvégi szemétszedő programokat szervezünk, és igyekszünk minél több embert mozgósítani. Van hogy kajakokkal indulunk folyókat tisztítani, vagy motorcsónakokkal vonulunk ki kisebb szigetekre, máskor pedig a strandokat járjuk, és bár az a cél, hogy mindeközben minél több szemetet gyűjtsünk össze, mégis remek hétvégi közösségi program szokott kerekedni az akciókból. A helyiek élvezik, hogy kint vannak a szabadban, tesznek valamit a saját környezetükért, és az unokáktól a nagyszülőkig mindenki kiveszi a részét a sokszor fárasztó guberálásból.”

A szervezet akciói során gyakran több tonnányi szemét is összegyűlik, ugyanis a felszínen úszkáló PET palackok tömkelege csak a jéghegy csúcsa, a folyómedrekből és a tenger fenekéről például van úgy, hogy bicikliket, bevásárlókocsikat és számtalan gumiabroncsot is kihalásznak, de akadt már motorkerékpár és autó is a horgukra. Az összegyűjtött szemetet szelektálják, lemérik, és ahol lehet, felkeresik a hulladék forrását.

„Legalább annyira hiszünk a megelőzés fontosságában, mint a közösség összefogásának köszönhető környezetvédelmi tevékenységben – folytatja Annika Thomson, az Ocean Crusaders svéd vezetője. – Örömmel látjuk, mikor egész családok szedik lelkesen a mások által eldobált szemetet, de tudjuk, hogy ez csak tűzoltás és nem normális, hogy egy gyereknek ez a hétvégi kikapcsolódás, még akkor sem ha közben egész nap a strandon van. Ezért nagy hangsúlyt fektetünk a jövő generáció környezettudatosságra nevelésére. Ingyen letölthető tananyagokat kínálunk, amihez bárki, akár az iskolák is hozzáférhetnek, és amit egy egy biológia vagy környezetismeret órán levetíthetnek a diákoknak, de a felnőtteknek is bőven van mit tanulniuk belőlük. A videókban bemutatjuk az óceánok élővilágát, azt hogy milyen veszély fenyegeti azt, hogy milyen hatással van rá az emberi környezetszennyezés, és hogyan tudjuk megóvni a vizek flóráját és faunáját. A célunk, hogy a gyerekek szeressék, és óvják az őket körülvevő vizeket.” 

Mindenki a maga módján harcol

Bár a világ hanyatlani látszik, mindig felcsillan a remény, hogy létezik még összefogás és tenni akarás, hogy megmentsük a bolygót. Lehet, hogy egy kicsit eltévelyedtünk, és megmártóztunk a szeméttengerben, de talán még van kiút. Minden olyan helyi akció, mint hogy Rómában metrójegyet lehet vásárolni PET palackokért cserébe, vagy hogy Ausztrália egyes part menti kávézóiban egy vödör strandon szedett szemétért ingyen kávét adnak, egy kicsivel előrébb visz, és talán újrakondicionál minket.

Azt, hogy mennyire csak hozzáállás kérdése, hogy mit kezdünk a szeméttel, jól mutatja az amerikai designer, Taylor Lane innovációja, aki a barátaival tíz nap alatt több, mint 10.000 cigarettacsikket szedett össze, amiből aztán egy szörfdeszkát készített, és most azzal szeli az óceán hullámait.

The Cigarette Surfboard Fundraising Video from Juddy Productions on Vimeo.