Olyan könnyen dobálózunk azzal, hogy ami nem kell, azt add el online. Ott van ezernyi felület, ahova elég csak feldobni egy fotót a cuccról és másnap már el is viszik. Kacagok ettől a naivitástól, mert igazából őrült nagy stressz zúdul a nyakadba, ha eladsz valamit online.
Nem ma kezdtem az online seftelést, már tíz évvel ezelőtt a gyerekeim kinőtt ruháit is az interneten sikerült eladnom, de milyen áron! A lelkem békéjével fizettem érte. Az érdeklődő vevőjelöltek ugyanis napjában többször képesek kiverni az egyszeri eladónál a biztosítékot.
Négyféle emberrel tuti találkozol, ha online akarsz eladni:
1. Mi az utolsó ára?
Meghirdeted a megunt kanapét jó állapotban, a bolti ár töredékéért, mert igazából már csak a házon kívül akarod látni, nem azért adod el, mert ebből szerzed a jövedelmed. Csupán vágynál egy új kanapéra, ezért aztán az olcsónál is olcsóbban felrakod valamelyik online piactérre. És már jön is az érdeklődő levél 30 perc múlva: nagyon szeretné a kanapét, álmai netovábbja, még ma érte tud jönni, de mi az utolsó ára?
Mi az, hogy mennyi az utolsó ára? Az az ára, ami oda ki van írva. Vagy ha az sok, akkor miért nem mond egy alacsonyabb összeget, hogy esetleg lennél olyan kedves és engednél az árából 650 forintot, mert csak annyi van a tárcájában. Ezzel az utolsó árazással ki lehet kergetni a világból, hát nem profi kereskedőkkel beszélgetünk, akik direkt felnyomták a termékek árát, de amúgy nem is várnak annyit érte. Anyukák, hétköznapi emberek adogatják el a saját holmijukat, ne utolsó árazzunk már!
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash / Paolo Nicolello)
2. Házhoz is szállítod?
Konkrétan megtörtént velem az eset: két nagy könyvesszekrényt ajánlottam fel ingyen az egyik apróhirdetős oldalon, teljesen jó állapotban voltak, csak gyorsan kellett eltüntetnem őket a lakás átrendezése miatt. Jön a levél az érdeklődőtől, hogy azonnal kéri, de ugye házhoz is szállítom? Persze, ingyen adom, és még ki is fizetem a szállítást, mert én vagyok a Máltai Szeretetszolgálat egy személyben.
3. A használt cucc az tényleg használt?
Vigyázz, mert mást jelent a használt neked és mást jelent a vevőnek! Amikor felteszel egy holmit eladásra és azt írod, hogy jó állapotban van, akkor a legtöbben ezt úgy veszik, hogy pont olyan, mint az új cucc a boltokban. Bútoroknál a legjellemzőbb ez a jelenség, hogy ha a kanapé ülőrészén látszik, hogy ültek rajta – nahát, sokkoló! –, akkor már felháborodnak, vagy ha a fiókos szekrényen látni, hogy kihúzták a fiókokat időnként, akkor jön a beszólogatás.
Mivel az interneten nehéz átadni a holmik pontos állapotát képeken, ezért hiszek inkább a személyes találkozóban, ott aztán meg lehet tapogatni, kipróbálni, nagyítóval átvizsgálni, hogy ne legyen később vita belőle, hogy egy használt holmit tényleg használtak az előző gazdái.
4. Stop, foglalva, érdekel!
A legidegesítőbb jelenség mind közül, a Facebook használt holmis csoportjaiban fordul elő tömegesen, hogy mindenki ész nélkül nyomja egy frissen megjelenő hirdetésre, hogy „stop, foglalva, érdekel!”, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Lehet, hogy azért még mond annyit, hogy „a férjem nem engedi megvenni”, vagy egyéb kifogást, de a legtöbben még erre sem veszik a fáradságot.
Így aztán szerencsétlen eladó, aki a kezdeti nagy túljelentkezés alapján azt hitte, eladja a cuccot fél nap alatt, ott áll egy csomó érdeklődővel, akik nem írnak vissza, nem szólnak, hogy mégsem kell, és úgy általában két szék között a pad alá ejtik. Az pedig még a rosszabbik eset, amikor megbeszélitek, hogy mikor megy érte a vevő, mindent lefixáltok, visszamondod a többi jelentkezőt azzal, hogy már biztosan elviszik a holmit, erre a vevő sehol, se kép, se hang, csak úgy eltűnik, és persze nem érkezik meg a termékért.
Te pedig kezdheted újra elölről az egész online eladást, amíg már annyira eleged nem lesz belőle, hogy legközelebb inkább keresel egy alapítványt, ahova eladományozhatsz mindent, mert mégis kinek van kedve vesződni az emberekkel az interneten.
