„Apa volt, férj és családfenntartó” – kezdte megható vallomását Sader Issa. A 21 éves szír fiatalember, aki harmadéves a fogorvosi egyetemen, azért vállalta, hogy őszintén mesél édesapjáról, mert szeretné, ha minél többekhez eljutna az az üzenet, miszerint csak mert valaki más, mint a többség, még nem kell szégyenkeznie.
Sader a National Down Syndrome Congressnek adott interjújában beszélt arról is, bár a Down-szindróma sok érintett számára jelent nehézségek többek között a fenti szerepekben is, édesapja számára ez sosem jelentett gondot. „Világéletében önzetlen ember volt, a közösségünk összetartója” – mondja a fiú, majd hozzáteszi, édesapja a születésétől kezdve elhalmozta őt szeretettel, és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy Sadernek pontosan olyan gyerekkora legyen, mint a kortársainak.
Kép forrása: SSSD
„Sokan kérdezték már tőlem, hogy van-e bennem szégyenérzet amiatt, hogy az apám Down-szindrómás, én meg a legnagyobb őszinteséggel válaszolhattam nekik azt, hogy nincs. Sőt! Végtelenül büszke vagyok rá, mert nélküle egészen biztosan nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Ő volt a fő támaszom azokban az időkben, amikor erre a legnagyobb szükségem volt” – vallotta be.
Sader az interjúban mesélt arról is, noha édesapja már nyugdíjas, ha otthon van, gyakran járnak ki együtt abba a malomba, ahol korábban dolgozott. „Mindig, mindenki széles mosollyal, szeretettel fogadja őt, ami elsősorban apám önzetlensége miatt van így. Mindig, mindenkinek anélkül fejezte ki a háláját, vagy épp a szeretetét, hogy cserébe ellenszolgáltatást, vagy bármi mást várt volna.”
Kép forrása: Sader Issa
A fiú nem titkolta azt sem, hogy bár a kortársai sokáig kételkedtek benne, édesapjával igenis sikerült szeretetteljes, őszinte és bizalomra épülő kapcsolatot kialakítania: „Olyat, amit sokan megirigyelhetnének”. Sader a vallomásával egyébként a figyelemfelhíváson túl azt szeretné elérni, hogy az emberek belássák, a Down-szindrómával élőknek ugyanúgy vannak érzései, céljai és álmai, mint bárki másnak. „Tökéletesen alkalmasak arra, hogy olyan életet éljenek, mint bárki más, ha a környezetük elfogadó és támogató.”
„Adjuk meg nekik az esélyt, hogy megmutathassák, mi mindenre képesek” – zárta a Bored Pandának adott interjúját.
