„Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy azon a nyáron, akkor, 2016-ban elértem a mélypontot” – kezdte a Good Morning Americának adott interjúját Erika Hurt. Az egykor heroinfüggő, fiatal édesanya ezután bevallotta, az életéért küzdött akkor, amikor egy rendőrtiszt magatehetetlen állapotban rátalált az autójában. „Nincs ezen mit szépíteni, túladagoltam a heroint. És ami a legrosszabb, úgy, hogy az akkor 10 hónapos kisfiam ott ült mögöttem a hátsó ülésen.”
Erika elárulta azt is, hogy az életét csak a kiérkező mentősök villámgyors reakciója mentette meg. „Ha akkor nem kapok Narcant, egy olyan szert, ami semlegesíti az opioidtúladagolás hatásait, ma már egészen biztosan nem élek – mondta, majd szégyenlősen hozzátette: noha megmenekült, az élete ez után még hosszú ideig nem jött egyenesbe. – Amikor túladagoltam magam, épp próbaidőn voltam, szóval amikor kiengedtek a kórházból, szinte azonnal egy zárt rehabilitációs intézetbe szállítottak. Végül hat hónapot töltöttem ott.”
Erika, aki 15 éves volt, mikor rászokott a receptre kapható fájdalomcsillapítókra, azt mondja, a leszokással töltött fél évében az volt számára a legnehezebb, hogy csak alig-alig látta kisfiát. Őszintén mesélt arról is, miért történt ez így. „Parkert néhányszor behozták hozzám az intézetbe, de soha egyetlen szót sem szólt hozzám. Rá kellett döbbennem, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatunk nincs egymással, és ez piszkosul fájdalmas volt.”
Az anyuka a lapnak elmondta: mikor megtudta, hogy gyereket vár, azonnal leállt a kábítószerekkel. „A szülést követően viszont szinte azonnal visszacsúsztam. Éppen emiatt Parker életének első időszakára egyáltalán nem is emlékszem. Fizikailag ott voltam ugyan mellette, de lelkileg egyáltalán nem. Hosszú hónapokba telt, mire sikerült kialakítanunk egy egészséges anya-fia kapcsolatot, ami mára oda jutott, hogy szinte elválaszthatatlanok vagyunk.”
Ennek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy most, mikor leszokásának harmadik évfordulóját ünnepli, Erika a kisfia előtt is tisztelegni akart egy fotóval. „Nélküle egészen biztosan nem tartanék ott, ahol most tartok – mondta, majd hozzátette: a fotót, amit három évvel ezelőtt egy rendőrtiszt készített róla, mostanáig évente egyszer, az évfordulóján merte csak megnézni. – Sosem akartam elrettentő példa lenni, és mégis az lettem” – vallotta be az anya, aki leszokásának harmadik évfordulóján azért osztotta meg mégis a fotót, mert úgy érzi, friss képével együtt erőt adhat a hozzá hasonlóknak.
„Azok, akik most vannak azon a mélyponton, ahol én voltam 2016-ban, erőt meríthetnek ebből a fotópárból. Ha nekem sikerült egyenesbe hoznom az életemet, nekik is sikerülni fog” – tette hozzá.
