Bizonyára már sokakkal előfordult, hogy benyúltak a hűtőbe egy doboz jó sörért, ám az kicsusszant a kezükből, és a padlón landolt. Ilyenkor ugye nem tanácsos egyből feltépni a nyitófület, hacsak nem szeretnénk gyors sörzuhanyt venni.
Van azonban egy közismert népi módszer, amely sokak szerint segít a dobozban lévő folyadéknak lecsillapodni: a doboz tetejét kocogtatva rövid idő után már biztonsággal kinyitható az ital, és nem vész kárba a folyadék egy része. Eddig a népi bölcsesség,
A módszert most a Dél-dániai Egyetem (Syddansk Universitet) kutatói tudományos alapossággal is letesztelték egy úgynevezett randomizált kutatásban. Mielőtt azonban rátérnénk az eredményre, nézzük meg, hogy mi a kocogtatós szisztéma elméleti háttere.
Amikor egy szénsavas, dobozba zárt folyadékot felrázunk, szén-dioxid buborékok jönnek létre, és a doboz belsejéhez tapadnak. Amikor a nyitófület feltépjük, a dobozban uralkodó túlnyomás kiegyenlítődik, a buborékok pedig elindulnak a felszín felé, ezzel kinyomva a folyadék egy részét a külvilágba.
A kocogtatás a módszer rajongói szerint azonban elmozdítja a doboz belső felületére tapadt buborékokat, így azok egyből felúsznak a folyadék tetejére, vagyis a nyitásnál csak a szén-dioxid egy része távozik, a folyadékot a gázgömbök nem viszik magukkal.
Tudományos alapossággal vizsgálták a népszerű kocogtatós módszert (Fotó: iStock)
„Tudósként mindig is érdekelt, hogy ez a megoldás valóban működik-e” – mondta a New Scientist tudományos magazinnak nyilatkozva Elizaveta Sopina, a dán egyetem munkatársa. A kutatók egy dán sörgyárhoz fordultak segítségért, ahonnan több mint ezer, 330 milliliteres dobozos sört hozhattak el a kísérletezéshez.
A söröket ezután két csoportra osztották, majd az első csoportba tartozó dobozokat egy mechanikus rázószerkezetre helyezték, amelyen két percen át olyan mozgásban volt részük, mintha egy bicikli csomagtartóján szállították volna őket.
A felrázott és a felrázatlan dobozokat is elfelezték, majd ezután egy vakteszt során felbontották őket úgy, hogy az egyik adagon elvégezték a kocogtatós buborékcsillapítást, a másikon nem. A vizsgálatban részt vevők nem tudták, hogy felrázott vagy nyugalomban lévő dobozokat kapnak, mint ahogy azt sem, hogy azokat megkocogtatták-e a nyitás előtt. A tudományos alaposság kedvéért a söröket a nyitás előtt és után is lemérték, hogy megvizsgálják, mennyi folyadék spriccelt ki belőlük a nyitás során. Ez pedig választ is ad arra a kérdésre, hogy a módszer működik-e vagy sem.
A felrázott dobozokból ugyanis átlagosan 3,45 grammnyi folyadék távozott, míg a nyugalomban lévő sörökből csupán 0,51 gramm, ez pedig attól függetlenül így volt, hogy az adott sört kocogtatták-e nyitás előtt, vagy sem.
Kólánál még működhet a kocogtatás!
A kutatók szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy ez csak a sör esetében van így, az italban lévő árpában található fehérjék ugyanis stabilizálják a buborékokat – ennek hatására alakul ki a sör habja a pohárban, és a feltételezés szerint ezek a molekulák akadályozhatják meg azt is, hogy a buborékok a folyadék felszínére emelkedjenek. Azzal kapcsolatban tehát valószínűleg további kutatásokra lesz szükség, hogy a szénsavas dobozos üdítők esetén bevethető-e a kocogtatós módszer, vagy sem.
Sopina mindenesetre azt mondja: ha semennyit sem szeretnénk pazarolni a sörünkből, akkor járunk a legjobban, ha várunk pár percet. Egyébként a dán kutatók sem akarták elpazarolni a rengeteg italt, ezért a megbontott sörökkel megvendégelték a hallgatókat, akik bizonyára értékelték, hogy egy ilyen különleges tudományos projekt részesévé válhattak.
