Hiába küzdenek a gyerekorvosok, az igazolás marad

Normális országokban vagy esetekben a szülő ilyenkor ír egy igazolást az iskolának, és minden rendben van. De sajnos a normális eset ritka. Ehelyett leszalad az orvoshoz, kér egy igazolást a nővértől, és már megy is haza, vagy leküldi a már egészséges nagyobb gyereket a papírért. És épp ez ellen tiltakozik a gyermekorvosok jó része. Munkaidejük jelentős része ugyanis igazolások adására megy el, ráadásul olyan papírt kell kiállítaniuk, melyről nem is tudják, hogy megfelel-e a valóságnak, hisz ők vagy nem is látják a gyereket, vagy csak akkor találkoznak vele, amikor már egészséges. Az egészséges gyerekről pedig senki nem mondja meg, hogy tényleg beteg volt-e, vagy a szülőnek kellett-e egy orvosi igazolás, mert az iskola megköveteli, és nem hivatkozhat családi okokra.

Ezzel csak az a baj, hogy mindenkinek kellemetlen: a szülőnek, az orvosnak és valójában a tanároknak is, akikre rá van kényszerítve az értelmetlen szabályrendszer. Ezért is hozta létre néhány gyerekorvos a Bizalmat a Szülőnek, értelmet az orvosi igazolásnak Facebook-oldalt: szeretnék megváltoztatni a rossz szabályozást, és elérni, hogy ne felesleges adminisztrációval menjen a drága idejük, miközben aggasztó a helyzet a gyermekorvosok számát tekintve, ergo rettenetesen leterheltek a dolgozók.

Egy felmérés is készült, hogy kiderüljön, valóban olyan súlyos-e a helyzet, mint azt a rendelőkben dolgozók érzik, sőt annyira szeretnék a problémára felhívni a figyelmet, hogy még az alapvető jogok biztosát, dr. Székely Lászlót is megkeresték az ügyben, azzal fordulva hozzá: lehetséges-e az Emmi-rendelet (20/2012 (51.§ 1.)) alapján, hogy a nevelési-oktatási intézmények házirendben rendelkezzenek arról, hogy orvosi igazolás helyett szülői igazolást is elfogadnak.

Hogy az egész orvosi igazolásosdi azért született-e, hogy így vegyék elejét a lógásoknak, vagy a szülők kezébe nem akartak a jogalkotók felelősséget tenni – ami persze teljes nonszensz –, azt nem tudom, de ettől függetlenül az igazolás pont nem éri el azt a célját, hogy kiszűrjék a lógósokat. „Ez azonban sajnos jogi kiskaput is nyit azon szülők számára, akik esetleg a kiskorú gyermekük iskolakerülését elnézik. A szülők pontosan tudják, milyen panaszokat kell mondani, amire az orvos – bízva a szülő szavában – kiállítja az igazolást” – írja ugyanakkor dr. Tordas Dániel egy tilatkozó petícióban, amit eddig 11 ezren írtak alá.

Mindeközben egy XIV. kerületi orvos, dr. Losonczi László azon akadt ki – mondhatni teljes joggal –, hogy az általa egy hónap alatt ellátott 395 gyerek közül 95-nek igazolás kellett, vagyis az összes páciens 24 százaléka azoktól veszi el az időt, akik tényleg betegek. „Én 42 évesen az egyik legfiatalabb (!) alapellátó gyermekorvos vagyok. Egy olyan hivatást űzök, ahol az átlagéletkor már 60 év felett van, ahonnan már most is hiányzik a szakemberek 5-9 százaléka (2018. decemberi NEAK adat a Budapesten betöltetlen házi gyermekorvosi praxisok arányáról, vidéken még rosszabb a helyzet!), és amely ma nem vonzó a fiatal gyermekorvosoknak például azért, mert ki akar hazug igazolásokat irkálni 6 év egyetem, 5 év szakképzés, esetleg még plusz 2 év második szakképzés után, ha ezzel a tudással közben gyógyíthatna is” – írta.

Pedig azt az Emmi is megerősítette, hogy nincs törvény a szülő által igazolható napok számáról, azt az iskolák önállóan határozzák meg. Csakhogy a legtöbb helyen ez félévenként három nap, azt pedig mindenki tudja, hogy ennyi édeskevés, és közben a lógást sem segít kiküszöbölni a rendszer. Erre dr. Korausz Etelka pomázi gyerekorvos hoz jó példát: „A következő (egyáltalán nem egyedi) eset történt néhány nappal ezelőtt: egy édesanya járt nálunk a gyermekével a rendelőben. A beszélgetés kapcsán véletlenül derült ki, hogy a nagyobbik, 16 éves gyermeke az előző napon volt a rendelőben, hőemelkedést, torokfájást, náthát, rossz közérzetet panaszolt. Három napra kapott igazolást. Az édesanya semmit nem tudott az esetről, a gyermek mindennap elment az »iskolába«. Ennyit az orvosi igazolás iskolakerülést megakadályozó szerepéről. Vajon mi lenne a jó megoldás?” – teszi fel a kérdést a doktornő, aki az egyik élharcosa a felesleges igazolások megszüntetésének. 

Vannak jó példák is

Korausz doktornő és kollégái számos térségi iskolába ellátogattak, hogy meggyőzzék az igazgatókat: lehet máshogy is alakítani a házirendet. Ennek következtében Pomázon, Budakalászon és Szentendrén egyaránt megnövelték az igazolható napok számát. Szerencsére nem csak ezeken a helyeken járnak elöl az iskolák jó példával: a XII. kerületi Kós Károly Általános Iskolában a szülői közössége elérte, hogy 10 napot igazolhasson a szülő, a budapesti Szent László Gimnáziumban pedig félévente hat nap a keret, de van olyan intézmény is, ahol nem gondolták túl a dolgot: a kecskeméti Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Szakgimnázium és Szakközépiskolában a három napot 30 órára emelték fel. Ehhez képest a szintén kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnáziumban simán lehet 10 napot igazolni. Jól látszik, hogy a helyzet nem egységes, de az iskolák egy része felismerte, hogy nekik is könnyebb így az életük. 

Jelenleg mindenesetre úgy tűnik, hogy a jogszabály nem fog változni, miközben az iskolák többnyire nem szívesen feszegetik a kérdést, hogy ki hogyan és mennyit igazolhat. Pedig talán mindenkinek jót tenne, ha felelős felnőttekként kezelnék a szülőket, akár össztársadalmi szinten is.