Míg egyesek bármit megadnának azért, hogy észrevétlenek maradjanak, mások éppen ellenkezőleg: addig nem nyugszanak, amíg valahogy ki nem tűnnek a tömegből, és lényük vagy tetteik örökre be nem vésődnek az emberek agyába. Nincs ez másképp az esküvőkkel sem. Szép számmal akadnak olyanok, akik jócskán elvetik a sulykot, a világ tele van furábbnál furább esküvői ötletekkel. Hogy csak párat említsünk: Ellie és Phil Hendicott nem bajlódott az esküvői ruhaválasztással és nem költött sokat az öltözékükre, a vőlegény ugyanis csak egy kalapot, a menyasszony pedig egy fátylat viselt, az intim részeiket testfestés takarta. A belga Jeroen és Sandra Kippers 50 méterrel a föld fölött, fejjel lefelé, egy gumiszalagon függve mondta ki a boldogító igent, miután húsz vendéggel együtt emelkedtek a levegőbe a ceremónia idejére. Lisa Satayut és Drew Ellis az ara kedvenc cipőmárkájának michigani üzletében kötötte össze az életét, nem kis megdöbbenést keltve a meghívottak körében.
Bár már több száz boldogító igen kimondásához segítette hozzá a párokat Bánhegyi Zsófi esküvőszervező, cipőbolti egybekeléssel még nem volt dolga. Ahogy mondja, extrém elképzelésekért a hazai pároknak sem kell a szomszédba menniük, majd gyorsan hozzáteszi, hogy sokszor egyébként nem is a házasulandók hajmeresztő ötletei állják útját a gördülékeny esküvőnek, hanem az olyan váratlan helyzetek, amire nem igazán lehet előre felkészülni, így a megoldásukhoz nagy adag kreativitásra lehet szükség.
Bánhegyi Zsófi esküvőszervező – Fotó: www.rendezvenymesterek.hu
Vigyázz, mit kívánsz!
Az esküvőszervező szerint nincs semmi gond azzal, ha a menyasszony vagy vőlegény különleges esküvőre vágyik és hajmeresztő ötletekkel hozakodik elő, hiszen a legtöbben az első esküvőjüket tervezgetik, ezért nem feltétlenül érzik, hogy minek van helye egy esküvőn és minek nincs. Zsófi semmi jónak nem akar az elrontója lenni, ezért a kivitelezhető kéréseknek örömmel eleget tesz akkor is, ha azok cseppet sem szokványosak, hiszen
mindennél fontosabb, hogy az ifjú pár jól érezze magát és önmaga lehessen a nagy napon.
„Egyszer összehozott minket a sors egy olyan párral, ahol összesen nyolc örömszülő készült a fiatalok egybekelésére. Annyira lelkesek voltak, hogy összedugták a fejüket és készítettek egy saját tervezésű esküvői forgatókönyvet, ami több sebből vérzett: egyrészt akkorra állították össze, mire mi már mindent lefoglaltunk, másrészt egyáltalán nem figyeltek oda arra, hogy mit szeretett volna a vőlegény és a menyasszony, sokkal inkább a saját kívánságaikat helyezték előtérbe. Szerencsére sikerült megértetni velük, hogy ez a nap nem róluk, hanem a fiatalokról szól leginkább, így félretették a nagy gonddal összeállított menetrendjüket” – idézi fel Zsófi, akihez – slusszpoénként – a lagziban odament az egyik örömanya, kezében a hozzáértők által írt forgatókönyvvel, és arról érdeklődött, hogy minden az elképzelések szerint alakul-e.
Az esküvőszervező mindig örömmel veszi, ha egy párnak vannak konkrét elképzelései például a vacsora helyszínét illetően, egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen szempontok alapján döntik el, hogy hol szeretnék tartani a lagzit. Azt, hogy a kényelem nem mindig jó tanácsadó, jól példázza az a pár, aki az otthonuktól kőhajításnyira lévő étteremhez ragaszkodott, mert gyakran ugrottak le oda ebédelni, és mindig elégedettek voltak a menüvel. „Bár már akkor ébredtek bennem kétségek a helyszínnel kapcsolatban, amikor meséltek róla, mégis adtunk egy esélyt ennek a külvárosi étteremnek. Amikor árajánlatot kértünk tőlük egy esküvői vacsorára, a tulajdonos azt hitte, hogy eltévesztettük a házszámot, mert hozzájuk sosem érkezett korábban ilyen megkeresés, teljesen felkészületlenül érte őket a dolog. Szerencsére végül a pár is belátta, hogy az, ami a hétköznapokon beválik, nem feltétlenül nyerő életük egyik legfontosabb napján is.” Az esküvő után végül egy állóhajón ünnepelt a vendégsereg, és senki nem bánta, hogy az eredeti elképzelés kútba esett.
Zsófinak volt már dolga szigorúan sötétlila és fekete színvilágú esküvővel, ahová szerencsére csak a lufidekorációt kellett biztosítaniuk, nem nekik jutott a szervezés oroszlánrésze. Az összes koszorúslány sötétlilába öltözött és a díszítésben is ez az árnyalat dominált a fekete mellett, ráadásul a vendégeket is arra kérték, hogy ilyen színű ruhában jelenjenek meg. A sötét színek annyira erőteljesek voltak, hogy az esküvőn és a lagzin készült képek között csak elvétve akadt olyan, amit a pár majd büszkén mutogathat az unokáinak.
Ezzel a színnel egy másik alkalommal is meggyűlt Zsófi baja, mikor mit sem sejtve lila kardigánt vett fel az egyik esküvőre: „Fogalmam sem volt róla, hogy a násznép nagy része megszállott Fradi-drukker, akik látni sem bírják a lilát semmilyen formában… Ha előre szóltak volna, hogy mellőzzem ezt a színt, megspórolhattuk volna egymásnak a kínos perceket. Amíg át nem öltöztem, addig nem voltam túl népszerű a vendégek körében.”
Abban nincs semmi meglepő, hogy sokan már kislányként fantáziálgatnak arról, milyen is lesz az esküvőjük, ha megtalálják az igazit, arra azonban csak ritkán van példa, hogy valaki tiniként neki is áll a szervezésnek-tervezgetésnek. „Az egyik menyasszonyunkkal ez történt, ő konkrétan 15 éves kora óta foglalkozott azzal, hogy az esküvőjét szervezze, pedig még hírből sem ismerte a jövendőbelijét. Szerencsére nem ragaszkodott makacsul minden elképzeléséhez, így a végén tényleg nagyszerű esküvőt hoztunk össze. Ő is nagyon jó munkát végzett, aprólékosan kidolgozott minden részletet, szinte percre pontosan ki volt találva, hogy melyik számnak kell megszólalnia, s hogy milyen játékokkal szórakoztassuk a vendégeket. A hangulat annyira magával ragadott mindenkit, hogy senki sem ment haza a lagzi végéig, amire korábban nem nagyon láttunk példát” – meséli Zsófi, aki szerint ezen az esküvőn a menyecskeruha is igazán különleges volt. A menyasszony pici, törékeny alkatához olyan ruhakölteményt álmodott menyecskeruhának, mint amilyet a hercegnők viselnek a Jégvarázsban. „Hirtelen azt sem tudtuk, befér-e az ajtón a hatalmas, jégkék, abroncsos ruha, ami még a menyasszonyi ruhán is túltett.”
Volt, aki a szó szoros értelmében véve állati jó esküvőt szeretett volna: „Az egyik párunk úgy álmodta meg az esküvőjét, hogy a jegygyűrűket egy kiskutya vigye oda nekik az oltár elé. A négylábú örömmel teljesítette a feladatot, ám nem az előre eltervezett útvonalon haladt – tett jó pár kitérőt, mi pedig nem győztünk utána szaladgálni és a jó irányba terelgetni” – emlékszik vissza Zsófi egyre a sok kalandos esküvő közül.
Porszem a gépezetben
Azt gondolnánk, hogy csak a filmekben létezik ilyen, egy budapesti párral azonban a valóságban is megtörtént, hogy a polgári szertartás helyszínéül lefoglalt rendezvényhajó egy nagyobb társaság érkezése miatt a templomi szertartást követően, az indulás előtti percekben lefújta a nagy eseményt. Az esküvőszervezőknek expressz gyorsasággal kellett új helyszínt találniuk, és a vendégeket addig a templomi esküvő helyszínén frissítőkkel pihentetni, hogy semmit se érezzenek a hirtelen jött galibából.
Volt, hogy a menyasszonyi torta adta fel a leckét az esküvő napján: szállítás közben megsérült, de hogy ennek ellenére mutatós legyen, és az ifjú pár se essen pánikba, az egyik kísérőtortával pótolták ki a leomlott részeket.
Nem ritka, hogy a nagy ünneplés hevében a vendégek kerülnek a figyelem középpontjába a menyasszony és a vőlegény helyett, főleg akkor, ha felöntenek a garatra. Zsófi sosem fogja elfelejteni azt a szertartást, melynek során egyszer csak leesett a székről a kapatos örömapa, de az a lagzi is örökre beírta magát a történelembe, ahol az alkoholmámorban úszó örömapa rosszul lett és összehányta az udvart. Míg az örömanyák próbálták összekapni az ittas apukát, az esküvőszervező nem győzte vigasztalni a párt és közben egyben tartani az esküvőt, hogy minden az előre megbeszélt mederben haladjon.
Egy másik, meglehetősen szürreális alkalommal a zenekar vezetőjét mentő vitte el a lagzi kellős közepén (másnap ki is engedték a kórházból, szerencsére nem esett komoly baja), s hogy a násznép ne maradjon talpalávaló nélkül, az egyik örömapa állt be a helyére. Annyira belelendült az új szerepbe, hogy egész éjjel tartotta a frontot.
Nyitókép: jelenet az Ünneprontók ünnepe c. filmből