Egy elképesztő, régi igaz történetre bukkant a The Age nevű ausztrál lap egyik 1966-os számában az Unilad brit internetes portál. Az ausztrál újság akkor hat iskolás fiúról számolt be, akiket 3 héttel ezelőtt találtak meg egy lakatlan szigeten, az óceániai Polinéziában a sziklás Tonga szigetek egyikén. Az eddig kísértetiesen hasonló sztori itt elkanyarodik, ugyanis a fiúkat több mint egy év után egy ausztrál hajós kapitány, Peter Warner mentette meg, aki teljesen jó állapotban, békésen éldegélve találta meg őket.
A kapitány épp Tasmániából tért haza 1966 telén, amikor elhaladva az Ata sziget mellett, néhány szokatlan dologra lett figyelmes. Köztük az égésnyomokra a sziget zöld szikláin, majd ezt követően egy fiú ugrott sikítva a vízbe, segítségért kiáltva: „Stephen vagyok, hatan vagyunk, és azt hiszem, 15 hónapra itt rekedtünk a szigeten.”
A fiúk, Stephen, Sione, Kolo, David, Luke és Mano egy tongai bentlakásos fiúiskola diákjai voltak, és 1965-ben „kölcsön vettek” egy hajót az egyik helyi halásztól, majd viharba keveredtek a tengeren. Peter először persze nem hitt a fiúknak, majd használva a rádióját, felvette a kapcsolatot Nuku‘alofával, a tongai fővárossal, ahonnan a fiúk származtak. 20 perccel később jött a válasz az operátortól: „Megtaláltad őket! Ez egy csoda! Már mindenki halottnak hitte őket, még a fiúk temetését is megrendezték.”
Hogyan élték túl a fiúk a kissé hosszúra nyúlt kalandot a lakatlan szigeten?
A fiúk a vihart követően, amelyben megsérült a hajó kormánya, 8 napig hánykolódtak étlen-szomjan a tengeren, majd hirtelen megpillantották az Ata szigetet. A 13 és 16 év közti diákok itt megszervezték a közös munkát, csapatokat alkottak és felosztották egymás közt a feladatokat, beleértve a kertészkedést, a betakarítást, a főzést és az őrködést. Reggelente és esténként énekeltek, imádkoztak, és vitáikat azzal rendezték be, hogy a „bűnösnek” egy időre a közösségen kívülre kellett vonulnia.
Mire Peter odaért a szigetre, a fiúk már igazi kommunát rendeztek be, vízvezetékkel és saját víztározó rendszerrel, állandóan égő tűzzel, ahogy volt tornatermük is súlyzókkal, továbbá tollaslabda és cricket pályájuk, a hozzájuk való eszközökkel. A kamaszok lapvetően hallal, kókuszdióval, banánnal, a tengeri madarak tojásával és húsával éltek túl a szigeten.
Miután Peter a fiúkat hazaszállította, 1966-ban a halász vádat emelt ellenük, amiért elvitték tőle a csónakot. Végül a fiúk megúszták kártérítéssel az ügyet, amiből a halász új hajót tudott vásárolni magának: ezzel vitte el a fiatal túlélőket egy biztonságos tengeri útra, hogy kényelmesen megnézhessék, mi minden veszi körül Tonga világát.
