Ha meg kellene találni Budapest leglúzerebb területét, szoros versenyben ugyan, de alighanem a Déli pályaudvar nyerne. Ez a szerencsétlen állomás nagyjából mindennek a vesztese volt, ami az utóbbi évtizedekben Budapesten és a közösségi közlekedésben történt – és annak is, ami nem történt.
A Déli legendás lepukkantsága a Budapest-imázs szerves része volt, mióta az eszünket tudjuk, a galambkaka látványát és az olcsó pizzaszelet, gyros, hamburger szagát pedig hatásosan elnyomta az eufória, hogy mindjárt indulunk a Balcsira, hiszen budapesti ember a Balcsira a Déliből indul. Innen már csak másfél-két óra (az északi parti burzsujoknak inkább két-három), ennyit kell kibírni a ragadós műbőr üléseken és irány a tó.
Fotó: Neményi Márton
Aztán, ahogy teltek az évek, egyre kevésbé tudtuk magunkat meggyőzni arról, hogy mindez cuki retró, és egyre inkább be kellett látnunk: inkább egyszerűen ciki. A MÁV is érzi ezt, de az 1973-as nyitás (amit eleve két évvel azelőtt ejtettek meg, hogy a komplexum konkrétan elkészült volna) óta csak a legszükségesebb toldozás-foltozást és minimális optikai tuningot eszközölt a brutalista betoncsodán, hogy még pont ne legyen életveszélyes. Aztán néha így is életveszélyes volt – akkor egy kicsit mindig bezárták.
Két éve volt egy kisebb felújítás, legalábbis sokkal kisebb, mint amit a sajtóval igyekeztek beharangoztatni; idén is nekifutottak volna, a pénz is megvolt, most már tényleg megújul a Déli, mondták. Aztán persze ebből sem lett semmi, ahogy a kormányzati technokraták a koronavírust emlegették: a rendkívüli helyzetre való tekintettel.
Mondom, hogy lúzer szegény.
Most pedig, hogy egyrészt az utasforgalom is megcsappant, ráadásul több pályaudvarból is indulnak vonatok a Balcsira, a Déli végképp haldoklik, vagy legalábbis nagyon-nagyon szomorú képet nyújt. Ezt fotóztuk körbe a jelenleg kapható legjobb kamerás telefonnal, a P40 Pro nevű készülékkel, amit nagyon köszönünk a Huaweinek. A telefon nem csak a legjobb kamerával bír, hanem tökéletes utcafotós apparátus: diszkrétebb és gyorsabban dolgozik, mint egy „igazi” gép, azaz sokkal nagyobb szabadságot adott, mintha profi felszereléssel mentünk volna. Ez még úgy is nagyszerű érzés volt, hogy maga a téma nem éppen vidám.
A fenti galéria pedig reméljük, nem mementó lesz, hanem csak egy groteszk pillanatkép az Igazi Nagy Felújítás előtt.