Bocs, hogy sértő neked a hájam, de 40 fokban nem fogok lepleket és zsákot magamra húzni csak azért, mert a te szépérzékedet zavarja az én túlsúlyom. Vagy bárki más túlsúlya. Friss hír: vannak túlsúlyos emberek a világban, akik nem szeretnének elolvadni a napon akkor sem, ha háromszor akkora a combjuk, mint a tiéd. Persze kiírhatod az összes létező közösségi oldalra, hogy a buszon milyen gusztustalan sonkát villantott egy nő, vagy hogy konyhásnéni könyöke volt, és nem átallott felvenni egy ujjatlan pólót, amikor akkora a felkarja, mint másnak két lába egyszerre. Állandóan megy a szájtépés ezeken az oldalakon arról, hogy ki hogy néz ki, mit vehet és mit nem vehet fel, nagyon unalmas, hogy mindig a másik testével vagytok elfoglalva.
Sajnálom, hogy zavar a hájas testem, de melegem van, úgyhogy nem járok zsákban
Ha be kellene tartani a szabályaitokat, akkor senki sem hordhatna 40 kiló fölött feszülős pólót („három háta van a hájtól, fújj!”), sem pedig rövidnadrágot („hogy néz már ki, hogy összeér a combja!”), hogy a miniszoknyákról már ne is beszéljünk, mert azzal lehet csak igazán kiverni nálatok a biztosítékot. Tulajdonképpen mi, hájasak ki sem mehetnénk az utcára, mert sértjük a közízlést, nem férünk bele a fitt világképbe, és igazán lehetne bennünk annyi emberség, hogy négy fal között maradunk, amíg el nem érjük az álomsúlyt, amivel aztán már felvehetjük a feszülős nacikat és haspólókat is.
A túlsúlyunkkal majd mi törődünk (Kép: Unsplash)
Vagy ha már muszáj utcára menni, igazán lehetnénk annyira tekintettel másokra, hogy egy paplanhuzatot húzunk magunkra, ami tokától bokáig eltakarja ezt a szörnyű látványt.
Sajnálom hogy ennyire zavar titeket mások hája, zsírja, párnái, de én, és még milliónyi túlsúlyos társam pont annyi jogon foglaljuk a teret a világban, mint ti, akik megszóltok minket a testünk miatt.
Pont ugyanannyi tehetség, érték és lélek szorult belénk, mint mindenki másba, a testünk pedig elvisz A-ból B-be, és eszünk ágában sincs kínozni nehéz, hosszú leplekkel a dögmelegben. Hiába akartok megszégyeníteni minket, egyelőre ebben a hájas testben kell vonulnunk az utcán, de jó hír az, hogy nem kell odanézni, ha nem tetszik, amit látsz, sok bosszúságtól megkímélnéd magad egy egyszerű félrenézéssel.
A túlsúlyunk a mi dolgunk, nem a tiéd
A hájjal az a helyzet ugyanis, hogy hiába lett nyár, attól még nem tudjuk ledobni magunkról mint egy kabátot egyik napról a másikra. Nem tudhatod, hány túlsúlyos ember volt kétszer akkora, mint amit most látsz belőle, lehet, hogy már lefogyott 30 kilót, és ebben az állapotában kifejezetten vékony a régi önmagához képest. Azt sem tudhatod, hogy ki kövér azért, mert túl sokat eszik, vagy azért mert olyan gyógyszert szed, ami miatt elhízott, esetleg azért, mert még nem talált rá a saját egészséges útjára. Sőt, vannak sokan olyanok is, akik nem is akarnak megszabadulni a túlsúlytól (micsoda eretnekség!), mert pont szeretik úgy magukat, ahogy vannak.
Mi közöd hozzá egyáltalán? Mi lenne, ha mindenki a saját testével, saját hájával, zsírjával, sonkáival foglalkozna, és nem a másikat méregetné folyton, mintha beépített mérleg lenne a fejében? És főleg mi lenne, ha nem akarnál minden nálad súlyosabb embert megszégyeníteni nyilvánosan az interneten csak azért, hogy jobban érezd magad a bőrödben? A túlsúlyos emberek nevében: hagyjon minket mindenki békén, melegben igenis látni fogjátok a hájainkat, nem a ti dolgotok, törődjetek a saját testetekkel.
