Életmód

Miért pont most viccelődünk a kövérséggel?

Sorra jelennek meg a képek, hogy milyen kövérek leszünk a karantén végére. Ez már a kövérségfóbia lenne?

Ezerféle dolgon aggódhatunk, szoronghatunk, pánikolhatunk ezekben az időkben, de mi a kövérséget választottuk. Lehetne helyette a munkanélküliséget, gazdasági válságot, családon belüli erőszakot, vagy úgy általában a bizonytalanság miatti frusztrációt választani, de valamiért pont az elhízástól való félelmet fogalmazzuk meg vicces képek formájában.

Miért pont most viccelődünk a kövérséggel?

Alexis Conason klinikai szakpszichológus egyenesen azt mondja, hogy hatalmas csalódás számára, hogy az online teret ennyire elöntötték a kövérséggel kapcsolatos fóbiák, és számára szörnyű látni, hogy a járvány előtti testpozitív üzenetek után azzal vannak tele a közösségi oldalak, hogy az emberek rettegnek a sok nassolás okozta károktól, és a legnagyobb problémájuk az, hogy esetleg a karantén miatt pár kilót felszednek. Ahogy írja, olyan érzése van, mintha a koronavírus engedélyt adott volna tömegeknek arra, hogy a kövérgyűlöletet szabadjára engedjék.

Bár lehet, hogy a pszichológus véleménye sarkosnak tűnik, de az indoklását érdemes átgondolni, hogy miért nevetgélünk a kövérségen ebben a helyzetben.

„Terapeutaként olyan emberekkel dolgozom, akik valamiféle krízist élnek át. Bár sosem volt még dolgom világszintű krízissel, az egyén szintjén jól ismerem azt, amikor azért megy valaki terápiára, mert felfordult az élete. Ráadásul kifejezetten a testkép- és evészavarokra specializálódtam, így tudom, hogy néha, ha úgy érezzük, hogy elvesztettük a kontrollt az életünk felett, akkor úgy reagálunk, hogy a testünk szabályozását akarjuk erősíteni.

kövérség kontroll járvány

Többet eszünk a karantén alatt, de nem kell emiatt bántani magunkat (Képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)

Ahelyett, hogy szembenéznénk a kemény és kényelmetlen valósággal jelen helyzetben, arra fókuszálunk inkább, ami fölött azt hisszük, hogy még hatalmunk van. Ha azt gondoljuk, hogy a testünk a probléma, akkor hihetünk abban, hogy meg tudjuk változtatni az étkezésünkkel és újfajta edzésformákkal. Ha pedig ebben kudarcot vallunk, akkor csak még több akaraterőre és motivációra van szükségünk. Mindez tehát rajtunk múlik, így aztán hatalmunk van fölötte.

Ezzel csak az a gond, hogy minél inkább próbáljuk a testünk méretét kontrollálni, annál jobban kicsúszik a kezünkből az irányítás.

Persze, értem én, hogy az étellel és a testeddel kapcsolatos kontroll elveszítését feldolgozni könnyebb, mint átgondolni egy világméretű járványt. Főleg a jelen esetben, amikor olyan kellemetlenségek járnak a nyomában, mint növekvő munkanélküliség, üres boltok és gyors vírusterjedés. Olyan eseményeknek vagyunk a szemtanúi, melyek rávilagítanak rengeteg egyenlőtlenségre a társadalmakban, ezek felett pedig nulla kontrollunk van.

Megértem, mégis azt mondom, hogy a testünk mérete nem központi téma jelenleg, sőt az utolsó utáni dolog kéne legyen, amivel törődünk egy kollektív krízis alatt. Nincs szükségünk arra, hogy mások testét szapuljuk és evészavarokat fejlesszünk ki magunkban. Ez csak elszakít minket egymástól, márpedig jelenleg arra van szükség, közösen dolgozzunk egy ügy érdekében, megtegyük, ami tőlünk telik a távolságtartással, ami biztos nem történik meg, ha azzal foglalkozunk, hogyan szégyenítsük meg a nagyobb testű embertársainkat. A saját testedre tett megjegyzéseid hatással vannak másokra is. Ha változik a tested a karantén alatt, legyél inkább kedves vele, és koncentrálj arra, hogy milyen csodálatos, hogy egy ilyen globális járványt is képes túlélni.”

Olvass többet a lelki folyamatokról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top