Jehane Noujaim azt hitte, a NXIVM (ejtsd: nexium) nem több, mint egy személyiségfejlesztő tréningekben utazó szervezet, amelynek számos barátja a tagja.
Évek kellettek neki ahhoz, hogy rájöjjön, a szervezet felső elitje gyakorlatilag szektaként működik, és szexrabszolgákat is tartanak. Noujaim és férje, Karim Amer dokumentumfilmesek, úgyhogy amikor a titkok elkezdtek kiszivárogni, azonnal ott voltak a kameráikkal a NXIVM-ban csalódott barátaik mellett, hogy megörökítsék azt a folyamatot, ahogy ott hagyják a szervezetet, és leleplezik a sötét titkaikat a világsajtó előtt. Ebből a nagy kalandból most egy iszonyú izgalmas dokumentumfilm-sorozat készült. A Beavatási eskü (The Vow – melyről kritikánkat itt olvashatod) egyik rendezőjével, Jehane Noujaimmal beszélgettem.
A NXIVM egyáltalán nem volt ismert Európában a botrány kitörése előtt, de mi volt a helyzet az Egyesült Államokban? Arrafelé ismerték az emberek?
Nálunk sem volt túl ismert a botrány előtt. Néhányan persze hallottak róla, mert jó kapcsolataik voltak Hollywooddal és a kreatív szakemberekkel, ráadásul olyan közismert emberek végezték el a személyiségfejlesztő tanfolyamaikat, mint a multimilliárdos Richard Branson, ami azért hozzásegítette őket bizonyos fokú ismertséghez. Albany városában, a NXIVM központjában is jól ismerték őket, a helyi sajtó viszonylag gyakran foglalkozott velük. Magam is beiratkoztam a tanfolyamaikra tíz évvel ezelőtt. Akkoriban bárkinek is meséltem róla, hogy mivel foglalkozom, senki sem tudta, hogy kik ők.
Jehane Noujaim (Fotó: Rachel Murray/Getty Images for Netflix/AFP)
Semmi gyanúsat nem tapasztaltál, amikor részt vettél a tanfolyamaikon?
Egy bevezető kurzusra iratkoztam be. Elég hasonló volt a reakcióm a filmünk egyik főszereplőjééhez, Sarah Edmondsonéhoz. Például nehezen fogadtam el, hogy miért van szükség az órákhoz a díszes vállszalagok viselésére, ami kissé nevetségesnek tűnt. Részben azzal is tiltakoztam ellene, hogy a legtöbbször nem viseltem, inkább a székemen hagytam. Aztán idővel rájöttem, hogyha eltekintünk a kissé nevetséges külsőségektől, a beszélgetések, amiket ott lefolytattam, valóban érdekfeszítők voltak, és olyan mély kérdéseket vetettek fel önmagammal kapcsolatban, amivel máshol nem találkoztam korábban. Tényleg fontos pontokra világítottak rá az életemben, és át kellett gondolnom azokat a döntéseket, amiket korábban meghoztam. Miért akadályozna egy hülye vállszalag abban, hogy élvezzem e beszélgetések gyümölcseit?
A tanfolyam segített abban, hogy megértettem, mi volt a valódi célom az életem azon szakaszában. Viszont kétségtelenül voltak dolgok, amik nem tetszettek benne. Ahogy egyre több időt töltöttem velük, zavarónak találtam, ahogy az emberek a szervezet vezetőjéről, Keith Raniere-ről beszéltek. Ez lehet, hogy a közel-keleti származásomnak köszönhető. Felénk, ha egy embert piedesztálra emelnek, általában nagyon hamar kiderül róla, hogy valójában egy szörnyeteg. Az emberek úgy beszéltek róla, hogy Keith a legokosabb ember a világon, miközben nyilván nem végeztek IQ-tesztet Kína és India teljes lakosságán, de még az Egyesült Államok lakosságán sem, így milyen alapon mondanak ilyet valakiről? Ennek hangot is adtam, ők pedig rögtön azzal jöttek, hogy talán nekem kellene elgondolkodnom azon, hogy miért zavar ez engem annyira, mert a hiba valószínűleg bennem van. Az volt a módszerük, hogyha felhívtad a figyelmüket a szervezet egy hibájára, akkor azonnal feléd irányították a témát, és önvizsgálatra biztattak ahelyett, hogy a tényleges problémával foglalkoztak volna.
Beavatási eskü (2020) (Fotó: HBO)
Ismerted személyesen a NXIVM vezetőjét, Keith Raniere-t?
Néhány alkalommal találkoztam vele. Ő nem az a fickó, aki nap mint nap jelen volt a kurzusokon. Ezeket a tanfolyamokat nagyjából 18 ezer ember végezte el az évek során, és biztos vagyok abban, hogy a nagy részük sosem találkozott Keith Raniere-rel.
A találkozásoknak köszönhetően rájöttél, hogy mi Raniere titka? Valóban annyira karizmatikus és ördögien zseniális, ahogy a filmben többen is leírják őt, vagy csupán ennyire jó PR-ral adja el magát?
Ezt nem olyan egyszerű megfejteni. Kétségtelen, hogy létrehozott egy olyan teret, ahová az emberek azért mentek, mert a legmélyebb gondolataikat megoszthatták másokkal, és olyan alaposan körüljárhatták őket a csoport segítségével, hogy ez által sokat tanulhattak önmagukról és a döntéseikről. És ebben a térben mindenki biztonságban érezhette magát. Kétségtelenül valamiféle szabadságérzés is társult ehhez, legalábbis eleinte biztosan, és közben az ember a többiektől megtudhatta, hogy mindezt a szervezet vezetőjének, Keith Raniere-nek köszönhetik, aki valóban egy rendkívül magabiztos, önbizalomtól duzzadó pasas. Márpedig az önbizalom sok ember számára vonzó. És azt se tagadjuk, hogy Keith nagyon okos fickó, amit a vele való beszélgetéseim során is megtapasztalhattam.
Ügyes volt abban, hogy általa az emberek megláthatták magukban a bennük rejlő, még kiaknázatlan potenciált. Keith által beleszerethettél abba az ideába, amivé válhatsz, ami még lehet belőled. Ügyesen találja meg az emberek érzékeny pontját, és rá tud venni arra, hogy olyan kérdésekkel szembesítsd önmagad, amire korábban soha nem gondoltál. Nagyon tud hallgatni, és tényleg odafigyel rád. Mindig időt ad magának, hogy megismerje a másik embert és a problémát, amivel szemben áll, és csak azután avatkozik be. Olyan sémákban képes beszélni, úgy építi fel a beszédeit, hogy az mindenki számára jól érthető, elgondolkodtató és emlékezetes legyen. Az emberek nem Keithbe szeretnek bele, hanem abba a képbe, amit Keith által kezdenek kialakítani önmagukról. Ez egyfajta függőséget okoz bennük, amit a Beavatási esküben is megpróbáltunk bemutatni.
Beavatási eskü (2020) (Fotó: HBO)
A NXIVM nem egy vallásos szervezet, de Keith Rainere mégis olyan, mintha valamiféle főpap lenne…
Sok ember számára nagyon megnyugtató azt gondolni, hogy van köztünk valaki, aki tudja a válaszokat az élet nagy kérdéseire.
Olyan világban élünk, főképp a modern, demokratikus társadalmakban, ahol az emberek egyre magányosabb életet élnek, egyre inkább elidegenednek a társadalomtól.
Nézd csak meg azokat a helyeket, ahol a NXIVM a legsikeresebb volt: New York, Los Angeles vagy épp Vancouver. Ezek mind modern nagyvárosok. Én magam Egyiptomból származom, ami egy ősi társadalom ősrégi kultúrával, ahol még mindig a nagycsaládok a jellemzők, és minden péntek este az egész családoddal együtt vacsorázol, és az asztalnál meg tudod vitatni a többiekkel azokat a dolgokat az életedből, melyek később nagy hatással lesznek a gondolkodásodra. Sokan közülünk ráadásul nagyon vallásosak – ez mondjuk rám pont nem jellemző –, és a vallás már önmagában is egy közösséget, valamiféle hovatartozást jelent. Ez is egy kapaszkodó az életben. Ha viszont nem vesz körül téged egy nagy család, és nincs körülötted valamilyen vallási vagy kulturális közösség, szerintem nagyon emberi dolog, hogy próbálsz ilyet találni magadnak, mert szükséged van rá, hogy valahonnan választ kapj a kérdéseidre. Tény, hogy a NXIVM nem egy egyház volt, mégis afféle szerepet töltött be sok tag életében. Olyan embereket gyűjtött össze, akik hasonló módon gondolkodtak, és szerették volna megváltoztatni a világot. Ezek az emberek Keithre a tanítójukként tekintettek, és egyesek számára olyan fontosak voltak a tanításai, hogy miatta költöztek a szervezet központjába, Albanyba. A filmünk szereplői nagyrészt olyan emberek, akiknek Keith a gurujuk volt, és eldöntötték, hogy szeretnék a lehető legtöbb időt a közelében, a társaságában tölteni. Akadnak köztük olyanok, akik egy teljes évtizeden át követték őt, és tekintettek rá a tanítójukként.
A filmetek egyik legfontosabb szereplője Mark Vicente, aki maga is sikeres dokumentumfilm-rendezőből vált a NXIVM tagjává, és egy évtizeden át filmezte belülről a szervezet életét, hogy aztán kilépjen és Raniere ellen forduljon. A felvételeit a rendelkezésetekre bocsátotta. Mit gondolsz, miért nem készítette el a filmet ő maga? Hiszen mindene megvolt hozzá.
A múltról könnyű okosnak lenni a jövőből nézve. Mark a barátom, és valóban egy rendkívül érzékeny, rendkívül tehetséges dokumentumfilm-készítő, aki azonban nagyon-nagyon mélyen beépült a NXIVM életébe, és elhitte Keithnek, hogy ő egy olyan filmes, aki a filmjeivel meg tudja változtatni a világot. Tíz éven át ebben a hitben élt, és ha voltak is benne kérdések a szervezettel kapcsolatban, azokat mindig felülírta a hite abban, hogy ő most valami nagyobb jó részévé vált. Amikor aztán az utolsó évében rájött arra, hogy a felső körben titokban szexrabszolgákat tartanak, ez borzasztóan felforgatta az életét, és hirtelen megváltoztatott benne mindent, amit egy évtizeden át a világról gondolt. Lelki krízisbe került, és ezt nehezen tudta feldolgozni. A példaképe Yodából hirtelen Darth Vaderré vált számára. Ekkora volt a sokk. Az élete legfontosabb kapaszkodójában kellett óriásit csalódnia, és ennek következtében felül kellett vizsgálnia minden döntését, amit az elmúlt évtizedben meghozott. Ha épp átmész egy ilyen megterhelő lelki folyamaton, nagyon nehéz közben egy kamerát magadra irányítani. Senki sem tudta, hogy ez ekkora üggyé válik majd a szövetségi bíróságon, és ekkora botrány lesz körülötte, de amikor Mark átélte ezt a megterhelő lelki folyamatot, én megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha mellette lennék, és filmezném őt, miközben ezen az időszakon átesik. Ez biztos furcsa volt neki, mert ahhoz szokott hozzá, hogy a kamera túlsó oldalán legyen, mégis belement. Nekünk pedig csodás lehetőség volt, hogy olyasvalakivel dolgozhattunk, aki ennyire mélyen benne volt a szektában, és ilyen komoly folyamatokat indított el benne az, hogy kilépett onnan, ráadásul valóban rengeteg általa készített belső felvételt bocsátott a rendelkezésünkre. És még filmesként is voltak hasznos ötletei számunkra. Mark tudta, hogy személyesen olyan mélyen érintett ebben az egészben, hogy nem tudná a kívülálló szemével nézni és megmutatni ezt a történetet.
Karim Amer és Jehane Noujaim (Fotó: Gareth Cattermole/Getty Images)
A Beavatási eskü első epizódja nagyon különleges. Már-már olyan, mintha egy egyórás toborzóvideót készítettetek volna a NXIVM-nek. A szervezet sötétebb oldalára csak a további részekben derül fény. Elmeséled, hogy miért pont így indítottatok?
Amikor annak idején részt vettem a kurzusaikon, én nagyon hasznosnak tartottam azt, amit csinálnak, jó élményeim maradtak onnan, ezért amikor évekkel később értesültem arról, mi folyt közben a színfalak mögött, hatalmasat csalódtam. Hogy ennek a kívülről nagyon szimpatikus közösségnek milyen titkai voltak. A Beavatási esküben olyan karaktereket követünk, akik 10-12 évig tagjai voltak a NXIVM-nak, és hittek ebben az egészben. A szekta bő egy évtizeden át volt az életük része, míg az, hogy szembefordultak vele, nagyjából egy év alatt lezajlott. Az első epizóddal az életüknek azt a szakaszát akartam megmutatni, amikor még ők is egyek voltak a NXIVM-al, és boldogok voltak ott. Meg akartam mutatni a nézőknek, mi volt annyira vonzó ebben a szervezetben az emberek számára. Azt akartam, hogy a szereplőkkel együtt a második résztől ők is átéljék azt a csalódást, amit ők átéltek akkor, amikor kiderült, milyen sötét dolgok zajlanak a színfalak mögött. Fontos volt továbbá az is, hogy a nézők ne ítéljék el a szereplőimet, és megértsék a motivációjukat abban, hogy miért léptek be annak idején a NXIVM-ba, és ehhez szükség volt erre az alapozó epizódra.
A kilencrészes Beavatási eskü első öt epizódja már megtekinthető az HBO GO-n. A további részek hétfőnként érkeznek.
