Szenti Tibor etnográfus 1985-ben megjelent könyve, a Parasztvallomások egyfelől komoly, sőt hiánypótló tudományos munka, másfelől viszont laikus szemmel is rettentően izgalmas és szórakoztató olvasmány, amelyben idős, hódmezővásárhelyi parasztgazdák, kommunista terminológiával élve kulákok mesélnek egy olyan világról –a téeszesítés előtti paraszti Magyarországról –, ami igazából már 35 évvel ezelőtt is legfeljebb csak nyomokban létezett, vagy még úgy se.
A régi dokumentumokkal, naplórészletekkel, gazdasági feljegyzésekkel, anekdotákkal és egyéb fantasztikus kuriózumokkal kiegészített oral historyból – részben politikai, részben anyagi okokból – eredetileg sok fontos rész kimaradt, de a 2008-ban napvilágot látott, csaknem ezer oldalasra hizlalt, bőséges képanyaggal ellátott második, javított kiadásban már sikerült orvosolni ezt a problémát, ráadásul ez a kötet teljes egészében elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán (ami már csak azért is örömteli, mert eredetiben elég nehezen beszerezhető). Akár csak találomra is érdemes fel-felcsapni (mármint virtuálisan), hisz gyakorlatilag minden fejezetre jut legalább egy, de inkább több megrázó vallomás, elképesztő történet vagy vicces érdekesség, amelyek a tágabb kontextus ismerete nélkül is bőven érthetőek és átérezhetőek; azon viszont ne lepődjünk meg túlságosan, ha bizonyos részletek nem feltétlenül vágnak egybe az ún. tradicionális paraszti életről való romantikus elképzeléseinkkel.
A műben szó esik számos dologról a gazdálkodástól a valláson, hagyományokon és a betyártörténeteken át egészen az orvoslásig, azonban a leglebilincselőbb fejezet kétségkívül az, amelyik a paraszti szexuális kultúrával foglalkozik. Ezek a szövegek pedig tényleg annyira erősek, hogy nehéz bármit is hozzátenni (még azzal együtt is, hogy pár éve azért készült témában egy remek dokumentumfilm, a Sós Ágnes által rendezett Szerelempatak), szóval, további okoskodás helyett inkább jöjjenek a patakként áradó, őszinte, mély emberi vallomások és paraszti bájjal folklorizálódott, soha nem hallott történetek
a szexről.
Falusi esküvő a harmincas években (Fotó: Fortepan/Vámos Eszter)
Nemi fölvilágosítás
Szüleink sohasë beszéltek a nemi életrül. […] A parasztfiatal általában a jószágoktul tanult. Láttuk a kakast, kutyát, disznót, hogy mit csinál. Úgy gondoltuk, hogy ha majd odakerül a sor, nekünk is így köll cseleködnünk. […] Nem mondható gyakorinak, hogy a parasztfiatalok a házasság előtt nemi életöt kezdtek volna, bár vérmérséklet mög alkalom szerint ez is mögesött. De inkább csak a gazdalegényöknél. Az ilyen férfi serdülőkorban mán a szolgálólányon is próbálkozott. Akadt köztük olyan nagyvérű, akit a tanya férfinépe használt, oszt mögengedte a gyeröknek, sőt maga vitte a bűnbe. Szóval mögtanította. Az öreg bérösök mög ëgyenösen beavatták a gyerököt. Év végin, amikor kitelt az idejük, és mögkapták a gazdátul a pénzt, bemöntek a városba. Nyakon csípték a kanászgyerököt, oszt magukkal vitték a kuplerájba. Ott rábízták valami rafinált kurvára. A gyeröknek botladozott a lába, amikor a lány után mönt a lépcsőn fölfelé. A bérösök mög lënt röhögték.”
„…Vásárhelyön több kupleráj is volt. Az Éva utca 1. szám alatt. A Fácán utcában. A Ferenc utca sarkán mög az Arany Páva állt. Ez volt a legfényösebb. Ebben 15-20 lány is élt. Itt volt ëgy közös mulatóteröm, és innen a lányok hítták ki a legényöket szobára. »Hölgyválasz« volt. Az igazság az, hogy én is jártam itt, de nem volt merszöm elmönni velük, mert féltem a nemi betegségöktül, különösen a vérbajtul. Mög az olyan típusú nőket ki nem álltam, akik ajánlkoztak. Még a bálban is kerültem a »tapadós lányokat«.”
A házasság előtti nemi kapcsolat
„Volt olyan gazdalegény, aki a házasság előtt elkapta a lányt. Csak azért, hogy fölcsinálja. Nem is ëgy volt ilyen. Azt tartották, hogy »nem vösznek el meddő tehenet«. Még akkor së volt mög az esküvő, amikor mán domborodott a hasa. Mögvárta, még mögszül. Látni akarta, hogy formás-ë, hasonlít-ë rá, ép-ë keze, lába? Mög hogy fiú-ë? Mert ha lány lött, elnézték neki, ha mégsë vötte el az asszonyt. A gazdánál a munkaerő és a vagyonutód köllött. Mög azt is tartották, hogy »tisztösségös lánynak fiú lösz az első gyeröke«. Aki lányt szült, gyanússá válhatott, hogy ez mán nem az első terhössége. Akkor mög ki piszkálta előbb?”
Nászéjszaka
„Aki addig még nem vött ëgy kis előlegöt a boldogságbul, az bizony várhatott vele, mert a lakodalom éjszakáján aligha került rá sor. Egész éjszaka fönt köllött maradni. Éjfél után, amikor az ifiasszony átöltözött mönyecskeruhába, akkor gyütt a mönyasszonytánc. A hangulat ezután emelködött. A jó lakodalomban hajnalig maradt a nép. A fiatal pár, ha csak töhette, mögszökött, de mire hazaértek, mán arra is kevés idő maradt, hogy a vőlegény a gatyamadzagot mögoldja. Mönni köllött a jószágot ellátni. Ha mög a lukadalom otthon volt, ráadásul még segíthettek is elpakolni, mosogatni. Ez a nap mán csak így mönt el.” […]
„A fiatalok legtöbbször a lagzi utáni éjszaka kerültek össze a fekhelyön. Jóllöhet, még akkor is holt fáradtan. Télön be së fűtöttek rájuk, hogy a fázó fiatalok összebújjanak. Szóval, hogy ëgymásra kapjanak.”
Az előjáték
„A lány csak a bugyiját vetötte lë, de pöndölbe maradt. A legény fordítva vetközött. Az ingit lërakta, de a gatyája rajta volt. Így bujtunk ëgymás mellé. A teljesen mezítelen test bűnös dolog volt, mög az embörben a kiszolgáltatottság érzetit keltötte. Azt, hogy a másik szabadon röndölközhetik fölötte. Ezt pedig ëgy gazda së szerette. A kuplerájban villanyfényben csináltuk, de ott së voltunk mezítelenre vetkőződve. Még a kurva së vetötte lë az ingit, hogy várhattuk volna ezt el a hitös feleségünktül? Csókolódni kezdtünk. Előbb csak az arcot, szömet, nyakat. Végül ëgymás száját. A nyelves puszit nem csináltuk. Még a kurváktul së köllött. Sokan mög nem is ösmerték ezt a gusztustalanságot. Előbb csak ölelköztünk. Szorosan átkaroltuk ëgymást. Simogatás, az volt. Hát persze ott kezdtük, ahun mezítelen maradt. A combjait tapogattuk az asszonynak, mög a hasát. Aztán mögfordítottuk magunk felé az oldalára, és fölhúztuk rajta a pöndölt a dërëkáig, de tovább nem. A gömbölyű csípejit és a fenekit is simogattuk. Jól mög is markolásztuk mán utóbb, hadd sivalkodjon.
A mellit, azt nem bántottuk. Legénykorunkban évődésbül odanyúltunk, volt aki virtusbul mögmarkolta, de a lány sziszögött. Ëgyszóval fájt neki. Még a kupiban a kurva is a kezünkre csapott érte, így azután az asszony mellit békin hagytuk.”
Andalgó ifjú pár (Fotó: Fortepan/Schermann Ákos)
Az aktus
„Mögfogtuk a p…ját. Bele is nyúltunk. Mán úgy értve, hogy beledugtuk az ujjunkat a lyukába, mert olyan jó meleg volt. De ezt nem mindön asszony szerette. Volt olyannal dolgom, amelyik elhúzta magát, mert fájt neki. Ezt nem is löhetött mindgyárt mögtönni, csak amikor mán összeszoktunk.”[…]
„Az ëgyik vásárhelyi gazdalegény Biharbul hozott magának [román] mönyecskét. Az apja korholta érte, hogy miért hozott olyan messzirül, mög éppen idegön asszonyt, amikor akadt volna itt, a környékön is ölég szömrevaló lány. A legény ezt mondta az öregnek: »– Azért hoztam Biharbul ezt a lányt, mert olyan forró a p…ja, hogy ha lëül a gyöpre, még a fű is kiég alatta.«” […]
„Ëgy-ëgy közösülés néha fél óráig is eltartott. Attul függött, hogy az asszony mennyire kívánta. Volt, hogy csak odatartotta, vagy éppen elszenvedte.” „A férfi embörnek a gyakásban az volt a jó, amikor elsült a f…a. Ezért csináltuk. Azon igyeköztünk, hogy minél hamarabb élvezhessünk. Aztán az egész dolog készen volt. A rigmus így mondta:
»Lóra sarkantyú nélkül,
Asszonyra kemény f… nélkül,
Ëgyikre së érdemös fölmönni.«”
A nemi élet gyakorisága
„Két embör së volt ëgyforma. Legtöbbször az asszonytul függött a dolog. Volt olyan szeretővel dolgom, akit ëgy éjszaka háromszor is mög köllött gyakni. Virtusbul is mögcsináltam, nëhogy szégyönbe maradjak. Az ëgyik szomszédomék még napközben is többször szakítottak rá időt. Másutt mög lusta volt az embör és elhanyagolta, jóllöhet, az asszony së követölte.”
„Mink hetente két-három alkalommal csináltuk. Mind a kettőnknek így esött jól. Bözzög az első férjem mindön este elővött, de azután még éjjel is gyakran nyomorgatott. Nagy volt a szërszáma, nem bírt magával. Erős volt hozzám. Sokszor kaptam emiatt hólyaghurutot. Elváltam tűle. Csak az Isten tudja, mennyit szenvedtem vele.”
Tisztálkodás
„Gyakás után nem mosdottunk. A lucskot elintézte a pöndöl alja, mög a gatya. Az igazság az, hogy a meleg paplan vagy dunna alul nem volt kedve az embörnek kikecmerögni, lavórt keresni, oszt a hideg vízben lötyekölődni. Röggelre mögszáradtunk. Nem is látszott sömmi. Gyakás után elernyedtünk és aludtunk.”
„Amikor csak töhettük, gyaktunk. Még fiatalok voltunk, röndre ëgy ágyban háltunk. Mán az asszony közelsége és melegsége is izgató volt, hát ráfordultunk. Volt olyan hét, hogy mindön este. Csak akkor nem töttük, ha az asszonynak havibaja volt. Ilyenkor az asszony is erőszakkal védeközött. Mög a bugyit magán hagyta. Rongyokat rakott a szömérömtestire. Az szítta föl a vért. Csupa saskós lött. A rongyot röggelönként cserélte. Elfoszlott fehér lepedőbül, pöndölbül, ingbül hasított magának néhány darabot, ezt használta. Ez volt a riherongy.”
Asszonyok a szexről
- „Mögengedtem neki, hadd szórakozzon. Ezért még nem köll fizetni, el së kopik, de ha a tanács tudná, ezt is mögadóztatná.”
- „Úgy voltam vele, ha engedöm, hamarább szabadulok.”
- „Akkor engedtem, amikor csak ű akarta. Akkor legalább biztos voltam benne, hogy másutt nem csinálja.”
- „Azt së bántam, ha rákapott a szolgálóra, legalább nem koslatott másfelé, nem tudta mög az egész határ, hogy milyen parázna. Neköm mög békém lött tűle.”
- „Nem örültem neki, hogy máshon is járt, de úgy voltam vele, hogy addig nincs nagyobb baj, még neköm is hagy.”
- „Utána jobban böcsülte a hazait, de a végin úgy köllött csiklandani, hogy lögyön mán valami.”
Magyar nők és férfiak népviseletben (Fotó: Fortepan/Máté Zsuzsanna)
Különös kapcsolatok, nemi eltévelyedések
- „Az önkielégítés nem volt szokás. Akinek mán nagyon viszketött, csak talált magának valakit. Az volt a természetös.”
- „A buzeráns dolog ösmeretlen volt. Ilyesmi csak a városon, a polgárok között löhetött, mert az úri nyavalya volt. A tyúkot is rögtön lëvágtuk, ha észrevöttük, hogy a másik tyúkot akarja mögtojózni. A nemi élet normális volt.”
- „Hallottam olyan bérös- mög gazdalegényrül, aki rákapott az állatokra. Még pör is lött belüle.”
- „Állatokkal is közösültek. Főleg a tehenet nyomták mög kisszékre állva. Az első világháború alatt a huszárok a kancára is rászoktak. Na, mög kecskét is használtak [a gazdák]. Csakhogy erre kevés gazdánál tartottak kecskét. Amelyiknél volt, löhet, hogy éppen asszony helyött használta, szükségbül. »Mekögött a felesége.«”
- „Azért szerették a kecskét, mert »annak a seggibe mindég belesüt a nap«. Vagyis a farka mindég fölfelé áll, oszt kínálja.”
- „Az mindég előfordult, hogy a nő két férfival is elhált. Az olyan nagyvérűek a bálbul hazafelé mönet két kísérőt kaptak, oszt mindëgyik möggyakta. Fordítva is mögesött. Amikor a legény két lányt kísért. Ëgyiket az ëgyik kazalnál, a másikat a másiknál hagyta helyben. Hát, Istenöm, ha jólesött nekik.”
- „Az első világháború után hallottam, olyasmi is mögtörtént, hogy a fiatal párok összejártak komásodni, oszt rákaptak ëgymás feleségire. Ëgymás tudtával csinálták, a förtelmesök! Az asszonyok belebújtak ëgy-ëgy ágyba, oszt a másiknak az ura mönt rájuk.”
- Olyanrul is tudok, hogy a fiatal anyósra rákapott a vő. Hun az anyját, hun a lányát használta. Előfordult, hogy ëgyszörre feküdtek gyerökágyat. A két gyeröknek ëgy apja volt.Családban maradt.”
Szeretőtartás
„Elmondom, hogy én miként csináltam. Azt mondtam a feleségömnek, hogy parasztembör lévén, mögszoktam a friss levegőt, és kint szeretök hálni a kocsin, amely a fészerben állt. Mert – mondtam az asszonynak – »a szobában csak a macskának és az asszonynak van helye«. Ettül kezdve szabadon mozoghattam. Az asszony, ahová jártam, azt mondta az urának, hogy ő asztmás, fuldoklik a zárt szobában, és a ház előtt, a szúnyoghálós ágyban köll aludnia, mert »odabent elfogy neki a levegő«. A kutyákat éjszakára is mögkötötte. Azt füllentötte, hogy »tojásosak«, vagyis összeszödik a tojást. Így az asszony is szabaddá vált éjszakára, és löhetött hozzá mönni. Az ablak alat lëhajolva köllött másznom, hogy odabentrül észre në vögyenek. De mögérte, mert így kényelmesen, az ágyban löhetött gyakni. Jó időben kimöntünk a tanya mögé is, a kukoricásba, oszt ott, a sima földön gyaktunk. Ez mög azért volt jó, mert nem köllött a zajra vigyáznunk.”
Alkalmi szex
„Voltak olyan asszonyok, akik ösmerősnek nem álltak kötélnek, csak idegönynek. A jó hírüket féltötték. Az idegöny továbbmönt. Csak az emléköt vihette. Ösmeretlen előtt gátlástalanabbul viselködhettek. Nem köllött szégyönközni.”
„Ösmertem ëgy asszonyt, aki olyan szégyöntelenül űzte a kurválkodást, hogy még a szobábul së mönt ki. Az emböre oda volt, a földekön dolgozott. Csak a két öreg maradt otthon a kuckó körül. Gyütt a szerető. Az asszony krákogott. Azt mondta, hogy ez az embör az orvos, oszt azért fekszik rá az ágyon, mert a torkát vizsgálja.”
És a végére egy csodálatos anekdota
„Baranyi János gazda a [20.] század elejin nagyon gyakos embör volt. Ëgy este Beer Lipót kocsmárossal mögëgyeztek, hogy gyönyörű szép lëánya 800 forintért mezítelenre vetkőzik, és úgy táncol neki. A Giza lány sírt, szégyöllte a dolgot, de a pénz csábított, mert a 800 forint óriási vagyon volt, vagonnyi gabonát adtak érte. Baranyi János a látványért elmulatta az egész vagyonát, mert gyakni mán igazán sönkivel së tudott. Ennyi pénzt tán ëgy életön körösztül së gyűjthetött volna, ha kétkezi munkával, marokveréssel* vagy kaszálással magának köllött volna mögkeresni rá a pénzt. Beer Lipót kocsmáros felesége is nagyon gyakos asszony volt. Gyakran táncolt ő is mezítelenül a biliárdasztalon, ha busásan mögfizették. A móka kedviért Karolina seggibe még a gyërtyát is beledugták. Amikor aztán Baranyi János gazdának elfogyott a pénze, a kocsmáros ëgy fröccsöt së adott neki, de a vendégöket unszolta, hogy fizessenek Baranyi Jánosnak ëgy rundot.”
Ez persze csak kis töredéke a könyvben található jobbnál jobb (és nem csak szexuális jellegű) sztoriknak; akit érdekel a többi is, kattintson ide bátran!
Ilyenek (is) voltak régen a magyarok:
- Miért vigad sírva a magyar?
- „Borozás közben a magyar sajátságos, föllelkesült állapotba jut, az álomlátás bizonyos állapotába” – egy külföldi utazó cikke Magyarországról, 1861-ből
- Egy útikönyv szerint a magyarok lusták, szeretnek táncolni és nyomorúságos fakunyhókban húzzák meg magukat
- Ismerd meg Franciaország legbefolyásosabb asszonyát, aki imádta a magyarokat
