Tavasszal, amikor az első előadások, programok átkerültek az online térbe, örömmel fogadtam a rugalmasságot, és be is terveztem, hogy ezentúl néha-néha részt veszek egy érdekesnek tűnő online alkalmon. Sokszor bukkanok rá érdekesnek tűnő programokra, amik azonban annyira legtöbbször mégsem érdekesek, hogy rájuk szánjak egy teljes napot, és felutazzak miattuk Budapestre. Egy-két előadással meg is próbálkoztam hát online, de hiányzott a légkör, folyton elkalandoztam, el-elkattintottam, így hamarosan feladtam.
Fotó: Unplash
Az aktív részvételt igénylő online workshopokkal és tréningekkel ezek után még inkább bizalmatlan voltam. Hisz ezekben az alkalmakban az a legjobb, hogy új, érdekes embereket ismersz meg, belecsöppensz egy inspiráló, lelkes kis csapatba. Mégis hogy működhetne ez úgy, hogy egyedül ülsz egy szobában és egy képernyőnek beszélsz? Ki akar egyáltalán egy képernyőnek beszélni? Mindezt önfejlesztés, szociális ingerek gyűjtése címszóval! Na ne már!
Aztán szembetalálkoztam a Láthatatlan Egyetem felhívásával, ami egy 3 alkalom x 3 órás kreativitás fejlesztésére irányuló képzést hirdetett, az alkalmak között inspiráló kihívásokkal. Egy héttel a jelentkezési határidő előtt bukkantam rá, majd természetesen az utolsó pillanatig húztam a jelentkezést. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, kissé szkeptikusan böngésztem a tájékoztató e-mailben szereplő utasításokat a használandó alkalmazásokra vonatkozóan. A mi cégünknél nem volt szükség a home office idején sem kreatív online megoldásokra, az e-mail és a telefon minden igényünket kielégítette, nem voltak „zoomos meetingek” és „online brainstorming” alkalmak. Nem csoda talán, hogy alábecsültem az online teret!
Bloggerünk élménybeszámolóját olvasd tovább az oldalán!
