Kevés dolog állandó az életünkben, az apróhirdetések azonban ezek közé tartoznak, különösen, hogy már az ókori Egyiptomban is ismert volt a papirusztekercseken közzétett ajánlatok műfaja. Időkapszulának is kiválóak az aprók, hiszen azokat böngészve sok mindent megtudhatunk egy-egy kor emberének a hétköznapjairól: mit vettek, mit adtak el, milyen szolgáltatásokat kínáltak vagy épp milyen megfogalmazásban keresték életük párját?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kap választ, aki felüti Vince Mátyásnak, a HVG alapító-főszerkesztőjének új könyvét, a Minden megoldás érdekel című kötetet, amelynek alcímét megismételtük a címünk: a XX. század Magyarországa apróhirdetések tükrében. A bő 200 oldalas könyv javát korabeli apróhirdetések foglalják el 1900-tól 1999-ig. Minden lappár egy-egy évet fog át, az évszám mellett egy, az adott esztendőből származó újság-szalagcím, alatta pedig az adott évből származó apróhirdetések válogatott, színes egyvelege szerepel rovatokba rendezve: Állást keres-kínál, Vétel-eladás, Házasság, Ingatlan, illetve személyes kedvencem, a Különfélék. Ezekben sorjáznak az év apróhirdetései, s mellettük egy-egy harmad-, vagy negyedoldalas képes hirdetés illusztrálja az adott évet.
Vince Mátyás évtizedeken át gyűjtötte az apróhirdetéseket (Fotó: Bellai László)
„Az ötlet nem saját, többeknek eszébe jutott már ez, hasonló könyvek is megjelent korábban, de mindegyik különbözik a másiktól – mondta Vince Mátyás, akit telefonon értünk utol. – A könyvemben szerintem az a nagy újítás, hogy újra lettek szedve az apróhirdetések, amivel rengeteg munka volt, cserébe viszont kiválóan olvashatóak a hirdetésszövegek. Ha csak befotóztuk volna az apróhirdetéseket vagy az eredeti betűméretet használtuk volna, attól mondhatni kifolyna az ember szeme…”
Vince Mátyás már a nyolcvanas évek elejétől kezdve gyűjtötte a különleges, érdekes apróhirdetéseket. Mint mondja, már akkor elhatározta, hogy a legjobbakból könyvet kellene készíteni, azonban a projekt 1988-ban hosszú időre álomba szenderült. Vince ugyanis akkor két évre külföldre ment dolgozni, és visszatérve közel 30 évig nem is foglalkozott a témával. Végül tavaly támadt fel az ötlet tetszhalott állapotából, miután a HVG-s Murányi Gábor felfedezte Vince gyűjteményét és elkezdte győzködni az egykori lapalapítót, hogy érdemes lenne megjelentetni a már tekintélyes anyagot.
Vince Mátyás végül munkához látott a hiányzó éveket pótolandó, így most novemberben megjelenhetett a Minden megoldás érdekel.
Vince Mátyás könyve ablakot nyit a XX. századi Magyarországra (Fotó: Kossuth Kiadó)
„Az első hirdetéseket még régi újságokból fénymásoltam, tavaly és idén azonban már az Arcanum adatbázis gyűjteményében, online keresgéltem, és Biszak Sándor, az Arcanum vezetője és munkatársai segítettek a digitalizálásban – mondta Vince, és hozzátette: – Könnyen átlátható könyvszerkezet mellett döntöttem. Minden oldalpáron ismétlődik a már említett szalagcím az adott év valamelyik lapjából, az oldal zöme apróhirdetés és ehhez jön rendre néhány arányosan elhelyezett képes hirdetés.”
Remek formátum, mivel így bárhol nyitjuk is ki a könyvet, izgalmas, korfestő hirdetésekkel találkozunk, így kiváló olvasmány, ha olyan könyvet szeretnénk, amelyet bármikor felüthetünk és oldalakon keresztül kalandozhatunk az elmúlt évszázad mindennapjaiban.
„A kötethez Závada Pál írt előszót, és nagyon örültem, hogy elvállalta a felkérést – tette hozzá Vince Mátyás. – Ő írja, hogy már az ókori egyiptomiak is hirdettek papirusztekercseken. Én meg sajtótörténeti érdekességre bukkantam: már az első magyar nyelvű hírlapban, az 1780-ban, Pozsonyban megjelent A Magyar Hírmondóban is voltak hirdetések. Igaz, ez kiadói önhirdetés volt az utolsó oldalon. Patzkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdász a közönség figyelmébe ajánlotta egy akkortájt elkészült könyvét, a Német grammatikát. Ismerve a lap akkor példányszámait, ami maximum pár száz lehetett, nem valószínű, hogy ezzel nagy üzletet csinált volna.”
„Cicus, ma ne gyere, nem leszek otthon”
A XX. század elején még rádió sem volt, így a kor ismerkedni vágyó emberei Tinder helyett legfeljebb a postairónt húzták jobbra, amikor feladták apróhirdetéseiket. Külön cikket érdemelne, hogyan változik a társkereső hirdetések nyelvezete az évtizedek során. A tartalom kevésbé, hiszen már a múlt század első éveiben adtak fel olyan hirdetést, amely így szólt:
„Családi estély! Víg fiúk kedves kis baba résztvevőket keresnek. Enyvesháttal ajánlkozókat „Kedélyes háború békében” jeligére várnak.”
Az enyveshátú kifejezésről nem kell sokáig gondolkodni, hogy rájöjjünk, itt valószínűleg olyan lányok iránti igény fogalmazódott meg, akiket könnyű a hátukra fektetni. Persze, a század elején többnyire ennél finomabban, már-már költőien fogalmaztak a társkereső hirdetések feladói:
„Az a pár percz, mit nálad és véled töltöttem, örökké feledhetetlen boldogító emlékem lesz. Ha van érző szived, akkor módot fogsz találni, hogy gyakrabban találkozhassunk. Irjál nevemre és igy tégy engem boldoggá addig is míg ismét együtt lehetünk. Ölel, csókol legrégibb híved”
– áll a kötetben egy 1900-ból származó apróhirdetésben, amelyet egyből követ a következő.
„Király-utczai Omnibus. Kék-ruhás szép asszonyt kéri szomszédja, tudassa vele hol és mikor láthatja. Mihály főposta.”
Vince Mátyás: Minden megoldás érdekel – A XX. század Magyarországa apróhirdetések tükrében
Azért, boldog békeidő ide, század eleji erkölcsök oda, pikáns szerelmi ajánlatokban nem volt hiány az apróhirdetések terén, sőt, a napjainkban időnként megbotránkozást kiváltó sugar daddy – sugar baby kereső ismerkedő oldalak szolgáltatásaira is volt már igény az 1900-as évek elején. Legalábbis erről tanúskodik egy 1905-ből származó hirdetés, amely szerint
„csinos babát, ki a színi pályára készül, örömmel pártfogolna lipótvárosi gentry. Levelek „Maecenas” jelige alatt e lap kiadóhivatalába kéretnek.”
Rögtön ezt követi a könyvben a következő, amelyet nem lehet nem megmosolyogni: „Szocialista levelezni óhajtana unalmas életű mágnáskisasszonnyal”. Szinte látjuk, ahogy Betegh Bébi érdeklődve felvonja a szemöldökét.
Érdekesség, hogy a XX. század közepe felé ezekből a hirdetésekből kevesebb akad a kötetben. Ahogy viszont elérünk a rendszerváltás utáni időkhöz, megjelennek a szabadszájú szexhirdetések, amelyekben például domina kerestetik, vagy épp egy „harmincas délalföldi bajuszos agrármérnök férfias jóbarátot keres”.
„A szexpartner-kereső hirdetéseket nagyon tudatosan csak egyetlen rendszerváltás utáni évből, 1990-ből válogattam az azóta már megszűnt Kacsa című lapból – mondta Vince, hozzátéve, hogy csak jelezni kívánta: – A rendszerváltás szabad sajtóvilága ebben is megnyilvánult.”
Emberi sorsok, történetek 150 karakterben
Az apróhirdetések a tömegkommunikáció megjelenése előtt egyfajta fórumként is szolgáltak, amelyen keresztül a lapok olvasói kommunikálhattak egymással. Vince Mátyás ismét egy Závada Pál által a könyvből kiválasztott hirdetésre, egy bizonyos S. Károlynak címzett apróra utalt, amelyben „az apa üzent fiának, hogy mindent megbocsát és még ruhát is hozott neki. Megszökött fiának nem tudja a címét, viszont reméli, hogy másnap olvassa majd a Pesti Hírlapot” – idézi Vince a hirdetést.
Szörnyű korunk legkeresettebb rubrikáinak nevezi a Ki tud róla? hirdetéseket Závada Pál a kötet előszavában. E cím alatt főleg a két világháborút követő években megjelenő rovatok hirdetéseiben keresték eltűnt hozzátartozóikat, barátaikat az emberek, fiukat és férjüket az anyák és a feleségek. Keresték a valószínűsíthetően hadifogságba esetteket, az elcsatolt, majd újra visszacsatolt területeken élőket, a haláltáborokba hurcoltakat, hogy visszatértek-e egyáltalán. Ezekből a hirdetésekből is közöl szomorú válogatást a Vince által szerkesztett kötet.
„Találtam egy rejtélyes szövegű aprót is, amit beválogattam a kötetbe, de csak sejtésem lehet, hogy mi állhatott mögötte”– mondja Vince Mátyás. – 1944 november 3-án ugyanis megjelent a Magyarország című lapban egy apróhirdetés, ami így hangzott: »Gyermekeim, a napokban Pestre érkezem, legyetek nyugodtak. Jóska bácsi«. Azt gyanítom, hogy ez egy kódolt üzenet volt, amelyben Jóska bácsi valójában Joszif Sztálint jelentette, hiszen a Vörös Hadsereg csapatai november 3-án már elég közel jártak a fővároshoz, amely körül decemberben zárult be az ostromgyűrű.”
Josephine Bakertől a tenyészképes fajnyulakig
Az apróhirdetések és a korabeli reklámok is külön kis ablakot nyitnak az elmúlt évszázad Magyarországára, egyrészt a hirdetett termékek, másrészt az esetlegesen hazánkba látogató külföldi sztárok miatt. A sörfogyasztók például bizonyára megmosolyogják az 1903-ból származó hirdetést, amely Budweisi sört kínált Klecker Alajos VI. kerületi éttermében, de megér egy misét a diesel-motor-gépápolói álláshirdetés, vagy épp az „állami érmekkel kitüntetett, tenyészképes fajnyulakról” szóló ajánlat is. Korképnek sem utolsó, hogy míg 1933 karácsonyától szilveszterig Josephine Baker Royal Orfeum-beli vendégszereplését reklámozták, 1945 januárjától már a kommunista művészek fellépése – Gobbi Hildával és Major Tamással – szerepel az apróhirdetések tengerében.
Ami a könyv címét illeti, Vince Mátyás szerint a „minden megoldás érdekel” afféle kódolt beszéd volt. „A Kádár-kor visszatérő szófordulata volt, és főleg a lakáshirdetéseknél próbáltak ezzel arra utalni, hogy a hirdetés feladója hajlandó megkeresni az érvényes rendeletek szövevényében a kiskapukat, amelyek lehetővé teszik az amúgy szabályellenes lakáscserét, lakásbérletet, lakáseladást” – jelzi a könyv szerkesztője.
Bár a rendszerváltás után megérkeztek Magyarországra a kendőzetlen szexhirdetések, Vince úgy látja: a század elején még jóval szókimondóbbak voltak az aprók, pontosabban, olyan dolgokkal kapcsolatban is adtak fel hirdetést, ami később már elképzelhetetlen lett volna. Vince szerint „egy gyerek örökbefogadási lehetőségét a XX. század elején még gyakran hirdették, akár olyan szöveggel is, hogy örökbe adnám tízéves szőke kislányomat, mert szegény vagyok és pénzre volna szükségem – de ezt manapság már így nem lehetne feladni.”
A kötet szinte minden korosztály számára érdekes lehet, hiszen az idősebbek olyan dolgokkal találkozhatnak benne, amiket ők maguk is átéltek, a fiatalabbak pedig igen színes képet kaphatnak az múlt század emberének hétköznapjairól. „Mindenkinek ajánlanám, aki érdeklődik és nyitott a XX. század történelme iránt” – jelezte összefoglalóul Vince Mátyás.
További cikkeink a magyar történelem témakörében:
- „Borozás közben a magyar sajátságos, föllelkesült állapotba jut, az álomlátás bizonyos állapotába” – egy külföldi utazó cikke Magyarországról, 1861-ből
- Egy rejtélyes milliomos mentette meg a magyar filmipart a háború után
- Börtön helyett világhír várt a budapesti nőrablóra
