Amikor tavaly bemutatták a Szexoktatás (Sex Education, a szerk.) című sorozatot a Netflixen, arra gondoltam, nem ártott volna, ha a mi időnkben is mentek volna ehhez hasonló filmek a tévében. Amikben úgy tálalják a szexualitást, és az ahhoz kapcsolódó dilemmákat, ahogy azt kell: természetesen és sokszor viccesen, hiszen a valóságban sem úgy történik minden, mint ahogy azt romantikusan elképzeltük. Leginkább mégis azért tenném kötelezővé, mert a széria kitér arra is, hogy a jó szex sokkal több mint puszta testiség.
Mivel a magyarok jelentős részének az ilyen jellegű edukációja hiányos, a filmben feldolgozott témák valószínűleg nemcsak a fiatal korosztálynak mutattak újat, hanem azok számára is, akik abban nőttek fel, hogy „ezekről a dolgokról” nem illik beszélni.
Hiszen minél idősebb generációt kérdezünk, annál kevesebben tudnak olyan emlékekről beszámolni, amikor otthon vagy az iskolában a szexről érdemben szó esett.
Óvszer a banánon: szexuális felvilágosítás pipa?
Még mi, harmincasok is csak olyan iskolai felvilágosításról tudunk mesélni, amikor egy védőnő 45 percben gyorsan ledarálta, mire való az óvszer, amit ajándékba kaptunk, és milyen nemi betegségekkel számolhatunk, ha azt nem használjuk. Aztán kiosztottak egy könyvet, amiben nagyjából ugyanez volt leírva, és mindezzel le is volt tudva, amit az iskola szerint tudnunk kellett a szexről – és úgy egyáltalán a saját testünkről.
Nem kaptunk arra vonatkozó információkat, hogy milyen a jó szex, hogyan jutunk el odáig, mik a testünk határai, hogyan mondhatunk nemet, vagy hogy tényleg bűn-e a maszturbálás? Ettől persze ugyanúgy voltak kérdéseink, és jobb híján az egymástól kapott információk, tanácsok, az Ifjúsági Magazin meg a Bravo szerelem-szex-gyengédség rovatai, szüleink rosszul elrejtett pornóújságai adtak ilyen-olyan válaszokat. Rosszabb esetben a saját bőrünkön tapasztaltuk meg az egyes következményeket.
Legyen szó nem kívánt terhességről, a rossz szexuális tapasztalatról, vagy egy jó kis nemi betegségről.
A nem megfelelő felvilágosításnak ugyanis népegészségügyi következményei is vannak: a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet által kiadott Egészségjelentés 2015 c. kiadványból jól látszik, hogy az elmúlt évtizedben a szexuális úton terjedő fertőzések száma egyértelműen növekvő tendenciát mutatott, ahogy a magyar abortuszok száma is jelentősen meghaladta az EU-ban tapasztalható értékeket.
Neked is csak a béna, banános szexuális felvilágosítás jutott? (Fotó: Getty Images)
A hollandoknál például, ahol a szexuális edukáció már az óvodában elkezdődik intézményesített formában, a legkevesebb a tinédzserterhesség az EU-ban. Nem véletlen, hogy Lux Elvira, a hazai szexuálpszichológia egyik meghatározó alakja úgy fogalmazott hosszú évekkel ezelőtt, hogy szerinte
„korunk nemi betegsége a szexuális kulturálatlanság”
Hiába telt el a kijelentése óta húsz év, a helyzet ma sem rózsás, ezt mondja egy 2016-os tanulmány is, mely szerint Magyarországon a fontossága ellenére, a szexuális nevelés a pedagógia számos más területéhez képest elhanyagolt, és bár vannak üdvözlendő kezdeményezések, a területtel foglalkozó magyar szakemberek közül sokan nem elégedettek az eddigi eredményekkel. A Hintalovon Alapítvány 2019-es kutatásának adatai is azt támasztják alá, hogy a szexuális nevelés ritka, és az itthon alkalmazott szexuális felvilágosítás nem is éri el a célját.
Ettől függetlenül, még ha erős kijelentésnek is tűnik, hazai viszonylatban jobban állunk a szexedukáció terén, mint valaha.
A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy egyre több tudatformáló kezdeményezés indul, nő a tudatos szülőknek és azoknak a pedagógusoknak a száma, akik a szükségét érzik annak, hogy külsős szakembereket hívjanak segítségül. Az iskolai szexuális felvilágosításra pedig hatalmas szükség van, hiszen a családok jó részében a mai napig tabu a szexualitás, a gyerekek nem kérdezhetnek, vagy nem kapnak valódi válaszokat.
„Vigyázz, terhes leszel, vigyázz, nemi beteg leszel!”
„Általában ez jön le azokból a felvilágosító órákból, amiket egy védőnő tart a kilencedik osztályosok számára” – ezt már Kata mondja, aki egy gimnáziumban tanít. Speciális szükségletű gyerekek járnak hozzájuk, főleg olyan srácok, akik kihullottak az általános, hazai oktatási rendszerből. Kata félig autodidakta módon magát képezte ki arra, hogy egy haladó szemléletű szexedukációt tudjon biztosítani a diákok számára. Az iskola igazgatósága támogatásával még egy pedagógusoknak szánt oktatáson is részt vett.
„A Patent készített egy Kapcsolódj be című tanári kézikönyvet, feminista megközelítéssel, konkrét foglalkozástervekkel. Ez olyan jól és széles körben foglalkozik a felvilágosítással, hogy 2019-ben csatlakoztam a szexedukációs tréningjükhöz is, majd amiket ott tanultam a gyakorlatban is kipróbáltam – meséli, majd hozzáteszi: – Mivel a szexualitás széles spektrumon mozog, ezért nálunk több órán is szóba jönnek bizonyos aspektusai. Például egy író vagy vers kapcsán. Legutóbb például arról beszéltünk, hogy számít-e, milyen nemű embernek íródott a szerelmes levél, és végül levontuk a konklúziót, hogy nem, mert az érzés mindenkinél ugyanazt jelenti, szexuális orientációtól függetlenül. A bizalom kialakítása is fontos szempont az óráimon, és talán ennek is köszönhető, hogy a diákjaim sok kérdést fogalmaznak meg, legyen szó a terhességről, vagy arról, hogy mi jut eszükbe a szexről.
Utóbbi érdekes, mert gyakran a pornóban látottakra asszociálnak, és alig merül fel a szexualitás érzelmi vetülete. Azt tapasztalom, hogy a srácokkal nem igazán beszélnek a felnőttek arról, hogy a szex jobb esetben két ember között erős bizalmi, intim kapcsolatot jelent. Nagyon gondolkodom rajta, hogyan lehetne kiemeltebben foglalkozni ezzel a szegmenssel” – mondja Kata, akinek köszönhetően a diákok olyan tanárt tudhatnak magukénak, aki a szexuális felvilágosítást nem a biológia tankönyv alapján végzi. A legtöbb iskolában azonban nem ez az általános.
A Nemzeti alaptanterv ugyanis tartalmazza a szexuális felvilágosítást, de csak igen nagy vonalakban tér ki rá.
„Az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is” – írja, ahogy azt is megfogalmazza, hogy az 5–8. évfolyamban kell foglalkozni a nemiség és a szerelem témájával. 7-8- osztályban a biológia-, illetve kémiaórákon érinteni kell a nemi jelleg, nemi hormonok, menstruációs ciklus, a szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok, családtervezés, fogamzásgátlás, valamint a méhen belüli fejlődés, születés és születés utáni életszakaszok témaköreit. És ugyanez az ajánlás megjelenik a 10-12. osztály esetében is.
Jelenet a Sex Education című sorozatból (Fotó: Netflix)
Arra azonban, hogy maga a felvilágosítás miként történjen meg, konkrét útmutatás nincs, vagyis a mikéntjét, mélységét a pedagógusra, illetve az iskolára bízzák. Egy kisvárosi, állami iskolában tanító pedagógus arról mesélt az nlc-nek, hogy náluk miként zajlik a felvilágosítás.
„Felső tagozaton az osztályfőnökök beépíthetik az osztályfőnöki munkatervbe, központi követendő tananyag nincs a témában. Ha kihagyja, négy évig nem foglalkozik a témával, senki se kéri rajta számon. Ez a leginkább elterjedt magatartás, hozzáállás. Ugyanakkor idő és igény lenne rá!” – mondja a tanárnő, hozzátéve, hogy ezenkívül az iskolai védőnőknek minden évfolyamra jut egy kötelező anyag, amit osztályfőnöki órán, az osztályfőnök zavaró-gátló jelenléte nélkül tartanak meg.
A nyolcadikos biológia tananyag része az emberi szaporodás, itt például a mi biosztanárnőnk berak egy Youtube-videót és kimenekül a teremből.
– meséli. Mivel nincs központi iránymutatás, akadnak iskolák, ahol szinte alig esik szó róla, van, ahol a védőnő jár be előadást tartani, van ahol a pedagógus beszél erről a diákjainak, és akadnak olyan iskolák, ahol olyan külsős szakembert hívnak, mint Varga Aidát, a Hintalovon munkatársát.
„Általában mindig az adott közösségre szabjuk az óráink tartalmát, de jellemzően szó esik testképről, szexualitásról. Nem a megszokott száraz, pedagógiai módszerekkel adjuk át a tudást, hanem főleg szituációs gyakorlatok mentén megyünk végig a témákon. Nem találkoztam még passzív közösséggel, a gyerekek értékelik, ha partnerként kezelik őket és kíváncsiak rájuk” –mesél a tapasztalatairól Aida.
A tabusítás károsabb lehet, mint a pornó?
Aida szerint beindult egy pozitív változás, úgy véli, ehhez hozzátesz az is, hogy ma számos film, sorozat, könyv foglalkozik a szexedukációval, és úgy egyáltalán a szexualitással. „A neten pár kattintással elérhetők írások, informatív anyagok, vagy az olyan oldalak, mint a Yelon, ahol gyerekek cseten keresztül kérdezhetnek az önkénteseinktől. De a leggyakrabban, amivel találkoznak, az a pornó”–mondja, hozzátéve, hogy ez bizony zavart is tud okozni a fiatalok szexuális fejlődésében. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy nem a pornó létezése a fő probléma, hanem az hogy a gyerekek túl korán férnek hozzájuk, és hogy a felnőttfilmek egyre inkább átveszik a szexuális felvilágosítás szerepét. Ha ugyanis a szülők nem beszélgetnek a gyerekeikkel a szexről, illetve arról, hogy egy beleegyezéses szexuális kapcsolat miben más, mint amit a képernyőn látnak, az hosszú távon igenis vezethet problémákhoz. Aida szerint a soft pornó is lehet sokkoló egy olyan gyerek számára, akinek a családjában nem beszélnek a szexről, és a szülők még puszit sem adnak egymásnak. Az első találkozás a felnőttfilmekkel pedig egyre korábban következik be: a magyar és nemzetközi felmérések eredményei szerint a 10 év feletti gyerekek jelentős hányada látott már ilyen tartalmat, a 13-14 évesek pedig rendszeresen rá is keresnek ezekre az oldalakra.
Természetesen a pornó aggályos aspektusairól, vagy akár a felnőttek szexualitására gyakorolt negatív hatásáról is hosszan lehetne írni, de az kitenne egy másik cikket. Maradva az edukációnál, talán a hardcore pornónál is rombolóbb, ha olyan közegben növünk fel, amelyben a szexet tabusítják. A 34 éves Regina, aki bevallása szerint egy olyan családban nevelkedett, ahol a szexualitás tabu volt, mennyire megdöbbent, amikor belelapozott egy otthon talált pornóújságba.
„Sokkolt, amit láttam benne. A képekről nekem az jött le, hogy a szex közben a nőket megalázzák, és olyat tesznek velük, ami nem jó nekik. Nem volt viszonyítási alapom, és nem tudtam megkérdezni senkit, hogy amit látok, az tényleg így történik-e a valóságban. Visszagondolva szerintem nem borzasztott volna el ennyire, ha a szüleim nem negligálják a szexualitás témáját otthon. Így viszont, mindennek köszönhetően úgy 25 éves koromig féltem a szextől, és alig szereztem addig szexuális tapasztalatot” – emlékszik vissza.
Reginához hasonlóan több interjúalany is arról mesélt, hogy nagy segítség lett volna, ha legalább az iskola nyitottabb módon áll a felvilágosításhoz. A szintén harmincas Krisztián, aki alapvetően is visszahúzódó, érzékeny fiú volt, egy bentlakásos, katolikus iskolába járt. Mára számára a szexualitás szinte mítosz lett, és ez nagyban összefügg azzal, hogy a sulijában a szex bűnnek minősült. „Akkor még nem volt koedukált, másfél havonta mehettünk haza. Mindenért megbüntettek minket, teljes bezártság, a napi kimenő úgy egy-másfél óra volt, szombatonként talán három. Kamaszkorban nem túl szerencsés, ha csajokat csak az utcán, boltokban látsz. Maradt a pornó, de ha lebuktál, hogy van nálad, akkor kirúgtak” – meséli a tapasztalatait, amik szerinte jócskán befolyásolták a szexualitását, méghozzá negatív irányban. Ma a szexualitásához szégyenérzetet, rossz tapasztalatokat, tönkrement kapcsolatokat társít. Korábban a problémájával felkeresett egy pszichológust, de anyagi okokból nem tudta folytatni a terápiát.
13-14 évesek már rendszeresen látogatják a pornó oldalakat (Fotó: ANP PHOTO)
A harmincas éveiben járó Eszter is hasonló élményekről számol be. Bár a menstruációval kapcsolatban megkapta otthon a megfelelő felkészítést, a nőiességéről és a szexualitásról nem beszéltek.
„Az egyik nagymamám sokszor elmondta, hogy ne osztogassam a csókjaimat. Ezt már akkor hallottam, amikor még eszembe sem volt megcsókolni valakit. De összekapcsolódott azzal, hogy minden olyan viselkedés, ami arra irányul, hogy kimutatod a tetszésedet egy fiúnak, a flört, ez téged mind olcsóvá, közönségessé, aljává, elutasítandóvá tesz” – meséli, és hozzáteszi, hogy egy katolikus középiskolába járt, ahol a maszturbálás bűnös dolog volt, és erről otthon sem beszéltek. „Amikor kamaszként már tomboltak bennem a hormonok, egyszer nagyon ki akartam próbálni és féltem tőle. Konkrétan azt gondoltam, hogy most a Sátán kísértésének engedek, ha magamhoz nyúlok. Nyilván a szorongástól nem is sikerült semmi, szégyen és kudarc kapcsolódott ehhez sokáig” – emlékszik vissza. 14 éves lehetett, amikor megkérdezte az édesanyját, mit szólna, ha lefeküdne valakivel.
„Erre nincs ráhatásom, de jó hülye lennél”
– szólt a válasz.
A gyerek ilyen szituációk során megtanulják: ez valami olyan, amiről jobb, ha nem beszélnek a szüleiknek, a testiség, a szexualitás tabu lesz, és determinálja a lehetőségét annak is, hogy ha valami baj történik, az jó eséllyel titokban is marad, Nem fognak beszélni róla az őt körülvevő felnőttekkel.
Így a gyerek magára marad a saját testével, és az azzal kapcsolatos kérdésekkel, érzésekkel, pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne a válaszokra.
A letorkolás, a szex démonizálása Eszternél is megtette a hatását:
„A mai napig küzdök a fájdalmas szexszel, mert a szorongás fájdalmat szült, és a fájdalom még több szorongást. Nekem a szex nem önfeledt és öröm, hanem valami, amit nagyon szeretnék és nagyon vágyom rá, de annyi kudarcos élmény és fájdalom társul hozzá, hogy egy valóban ördögi körré vált.” Azt meséli, még annak ellenére is küzd az utóhatásokkal, hogy egyetemistaként elkezdett foglalkozni a problémával és tudatosan leépíteni azt a sok gátat, tabut és tiltást, amit ez a neveltetés felépített benne.
„Megtanultam önkielégíteni, elélvezni, elmentem Kriston-tornára, mentálisan is igyekeztem állítgatni magamon. Most úgy látom, ez egy életre szóló projekt” – mondja.
Aida szerint az egészséges szexualitáshoz elengedhetetlen lenne, hogy már egészen kis korban a gyerek tudásának megfelelően haladjanak az edukációval, ebbe beletartozik az egészséges testkép kialakítása, a bizalmi gyerek-szülő kapcsolat, amelyben a felmerülő kérdésekre válaszokat kapnak, hogy megtanulják a bugyiszabályt, hogy mondhatnak nemet, és az is, hogy amit a pornóban látnak, az nem a valóság. Ezt pedig a legtöbb most húszas, harmincas, negyvenes és afölötti nem kapta meg gyerekkorában.
Várhegyi Anna szexuálterapeuta azt mondja, ha valaki nem a megfelelő szexuális edukációt kapja, vagy nem kap felvilágosítást, akkor egyrészt hiányosak lesznek az információi, mindemellett merev gondolkodást alakíthat ki arról, hogyan kell szexelni, mikor és hogyan kell elélvezni, és mindezek következtében irreális elvárásokat teremthet az egyén és a partnere felé. „Ebből adódhat a megfelelési kényszer, amelynek a legtöbben nem tudnak eleget tenni, beindulhat a negatív spirál: minél kevésbé tudnak megfelelni az elvárt viselkedésnek, annál inkább elkeserednek, vagy éppen görcsösen erőlködnek, így egyre távolabb kerülnek attól, amilyenné válni akarnak. Mindez felőrölheti az önbecsülésüket, párkapcsolatukat, szexuális zavarokat okozhat, és lelki mélypontokhoz is vezethet” – mondja.
A felnőtteknek sem a pornó lesz a megoldás
A szexuális problémák mögött a legtöbbször lelki okok húzódnak meg, amelyek sok esetben visszavezethetők a tiltó, megszégyenítő szexuális neveltetéshez, vagy a szexedukáció hiányához.
A szakemberek azonban azt is mondják, hogy a hiányosságok felnőtt korban is pótolhatók, ha tehát azt érezzük, hogy elakadásunk van szexuális téren, érdemes szakemberhez fordulni, hogy felfejtsük az okokat. Vagy keressünk olyan oldalakat, mint a Szexsuli, amely hiteles információkat biztosít a szexről felnőttek számára. Tabu nélkül beszél a herékről, az orgazmusról, a karantén alatti szexről, és még egy sor olyan témáról, amikre az olvasók aktuálisan kíváncsiak. Az Instagram-oldalán feldobott kérdésekre lehet válaszolni, és akár témát is bedobni.
Az oldal kitalálója, Jámbor Eszter úgy tapasztalja, a különböző generációk egész máshogy élik meg a szexualitást. „Minél fiatalabb valaki, annál »egyenjogúbban« áll ahhoz a kérdéshez is, hogy a fogamzásgátlás nem csak a nő dolga, bizonyos szempontból sokkal tudatosabb a fiatalabb korosztály. Egyébként, amikor társaságban szóba kerül, hogy van egy szex-ismeretterjesztő oldalam, vagy borzasztóan érdekli az embereket, kérdezgetnek, vagy soha többet nem szólnak hozzám aznap este, mert nagyon kényelmetlenül érzik magukat a téma miatt” – meséli.
Jelenleg 20-22 ezer olvasója van az oldalnak, a legtöbben Google-ből jönnek, vagyis rákeresnek egy témára, és így találnak rá a Szexsulira, ami azt jelzi, hogy a felnőttek is tanulnának.
De a szexuális kultúránk fejlesztése nem feltétlenül azt jelenti, hogy felmegyünk a Pornhubra, és megnézzük, hogyan kell mélytorkozni.
Sőt, a felmérések is azt mutatják, hogy az elérhető pornó ilyen durva mennyisége, mint amivel ma találkozunk a neten, megspékelve egyéb személyes problémákkal, beleértve a korai szexuális neveltetésünket, a felnőttek szexuális életében is zavart okozhat.
A szexuálterapeuták, pszichológusok gyakran találkoznak olyan férfiakkal, akik a túl sok pornóra való maszturbálás folyományaként egy hagyományos szexuális aktus során nem képesek az orgazmusra, vagy ellenkezőleg, túl gyorsan mennek el.
Esetleg a pornóban látott jelenetek annyira megemelik az ingerküszöbüket, hogy nem hozza lázba őket a saját párjuk látványa, ami akár a szexuális élet megszűnéséhez is vezethet.
Az is tény, hogy pornóvideók képesek formálni az illető szexualitásról alkotott képét, máshol lesznek a határok, mások lesznek az elvárások, de mindez nem lenne ekkora probléma, ha a felnőtt korosztály is úgy nőtt volna fel, hogy tudja a való életben mit jelent a valódi szexualitás, hogyan működnek a tényleges emberi kapcsolatok, és mit jelent az intimitás.
Ezekről nyíltan beszélni nemcsak a felnövő generáció, hanem az idősebbek számára is fontos. Mert hiába tud valaki sokat a szexről technikai értelemben, hiába él aktív szexuális életet, ha nincs egészséges testképe, vagy önmagát nem érzi értékesnek, szerethetőnek, ha ezek nincsenek a helyén, akkor kevés az esély arra, hogy önfeledten, örömmel élje meg a szexualitását.
