„A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart”, írta Krúdy Gyula, nem véletlenül. Te például emlékszel még arra, milyen újévi fogadalmakat tettél tavaly szilveszterkor? Én szerencsére elveszítettem az évrendezőt, amit még 2019-ben kitöltöttem, az viszont rémlik, hogy terveim között szerepelt a jógapraxisom kiépítése (ami természetesen nem történt meg). Persze most könnyű mindent ráfogni a koronavírusra, de tény: az újévi fogadalmak nemcsak a járvány miatt hiúsultak meg. Amúgy sem igen szoktak megvalósulni.
Számtalan felmérés bizonyította már, hogy borzasztóak vagyunk az újévi fogadalmak betartásában, ennek ellenére megtételük amolyan egyetemes tevékenység, ahogy az is, hogy elmulasztjuk betartani őket. Kaitlin Woolley, a Chicagói Egyetem munkatársa nemrég publikált egy kutatást, amely az újévi fogadalmakat vizsgálta, és megállapította, hogy a fogadalmak 55,2 százaléka az egészséggel kapcsolatos, 34,4 százaléka a munkához köthető, 5,2 százalék szociális cél volt (pl. családdal töltött idő). A tanulmány egyebek mellett azt is megállapította, hogy a résztvevők szerint a fontosság és az élvezeti érték számított abban, mennyire lesznek képesek betartani ezeket a fogadalmakat. Mégis más kutatások azt mutatják, február közepére úgy 80 százalékunk esik el az önmaga rosszabb és jobb változata között dúló csatában, természetesen a „sötét” oldal javára.
Az okokat mindjárt megmutatjuk, előtte mégis érdemes kisebb önvizsgálatot tartanunk, vajon milyen fogadalmakat tettünk, ezekből pedig hányat tartottuk be az évek során. Utánanéztem kicsit, és azt találtam, hogy tavaly – a koronavírus-járvány előszobájában – még nagyon bizakodóak voltunk: 2020-ra a legnépszerűbb fogadalom a több edzés (50 százalék), a spórolás (49 százalék) és az egészségesebb táplálkozás (43 százalék) volt. Fogyni leginkább az idősebb generáció akart, a Z generáció pedig igen eltökélt volt abban, hogy idén megtalálja majd a szerelmet, sőt a menőbb öltözködés is a fogadalmaik között szerepelt. Az Y generáció pedig az előléptetésre és a fizetésemelésre játszott – valószínű ők most tényleg elmondhatják, nem rajtuk múlott, hogy ez nem jött be. Ezt a fajta bizalmat azonban a járvány sem tudta elvenni tőlünk: ugyan a kutatás a tengerentúlról jön, mégis az látszik, 2021-ben a szerelem, az új munkahely, az új barátságok kialakítása, a több utazás, a megtakarítás és az egészségesebb életmód tűnik a legnépszerűbb fogadalomnak (talán pont azok, amikből idén hiányt szenvedtünk). A kutatás arra is rámutatott, hogy a megkérdezettek csupán 3 százaléka nyilatkozta azt, hogy jövőre nem tesz fogadalmakat.
Miért nem működnek a fogadalmak?
Ugyan van valami megható abban, hogy még ez az év sem vette el fogadkozó kedvünket, a nagy csalódások és önutálat elkerülésének érdekében azt azért érdemes tudni, hogy számos összetett okból kifolyólag (például egyértelműség hiánya, túl magas elvárások) a fogadalmak megtartása alig-alig működik. Már maga a szó, „fogadalom” is szigorúságot, komolyságot sugall, szinte üvölti, hogy valamit muszáj(!) megtennünk. Ez egy követelés, amelyet magunknak írtunk elő, és ahol nincs helye a kudarcnak. Pedig teljesen érthető, hogy mint általában minden „kell” dologhoz, ehhez sem lesz túl sok kedvünk – teljesen jogosan, mégis magunkat fogjuk ostorozni, amiért megint elbuktunk.
Szakértők szerint bukásunk nem az akaraterő hiányából fakad, hanem inkább abból, hogy sok fogadalmunknak egyáltalán nincs semmi köze ahhoz, akik vagyunk, vagy amire igazából vágyunk. Összeállíthatunk egy listát arról például, mit tegyünk meg a vállalkozásunkért a jövőben, ha a lelkesedés és a szenvedély kikopott belőlünk, nem sokra megyünk vele. Ugyanígy ha a másoknak való megfelelés miatt akarunk hirtelen életmódot váltani, a dologban nemcsak semmi élvezetes nem lesz, de a belső indíttatás is hiányozni fog hozzá. Mire van szükségünk igazából?
A fogadalom megtartásának másik nagy buktatója a szigorú időpont: a január elseje. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy ráébredjünk:
mi, emberek addig nem változtatjuk meg az életünket, amíg nem állunk készen rá.
Vajon az életmódunk megváltoztatásának előnyei felülírják a maradás hátrányait? Például a mindennapi futás elég nagy előnyt jelent-e ahhoz, hogy feladjuk azt az időt, amit akár a családunkkal is tölthetnénk? A változás elméleti modellje szerint öt alapvető szakaszon kell átmennünk, mielőtt változást hoznánk létre az életünkben (például leszoknánk a dohányzásról):
- Fontolgatás előtti szakasz: Tagadjuk, hogy problémánk van, de más emberek aggódnak miattunk.
- Kontempláció: Gondolkodunk a változás előnyein és hátrányain.
- Előkészítés: Lépéseket teszünk a változásra való felkészüléshez.
- Művelet: Megváltoztatjuk a viselkedésünket.
- Fenntartás: Kitaláljuk, hogyan tarthatnánk magunkat hosszú távon a változáshoz.
- Visszaesés: Annak belátása, hogy a hibák a folyamat részét képezik, és kudarcaink kezelése nagy szerepet játszik abban, hogy képesek legyünk változtatni.
Az újévi fogadalom történelme
Az ősi babiloniak állítólag mintegy 4000 évvel ezelőtt elsőként tették meg újévi fogadalmaikat, igaz, náluk az év március közepén kezdődött, amikor elkezdtek növényeket ültetni. Az Akitu néven ismert hatalmas, tizenkét napos vallási fesztivál során a babilóniaiak új királyt koronáztak meg, vagy megerősítették hűségüket az uralkodó iránt, és ígéretet tettek az isteneknek, hogy kifizetik adósságaikat, visszaadják a kölcsönvett tárgyakat. Ha betartották szavukat, isteneik kegyelmet adtak nekik a következő évre, ha nem, kiestek a pikszisből. Hasonló volt a gyakorlat az ókori Rómában, miután Julius Caesar az újév kezdetének január 1-jét határozta meg Kr.e. 46-ban, amit Janusról, a kétarcú istenről neveztek el. Janus szimbolikusan visszatekintett az előző évre és egyben a jövőre is, a rómaiak pedig áldozatokat hoztak az istenségnek, és jó magatartást ígértek a következő évre. A korai keresztények számára az újév első napja lett a hagyományos alkalom arra, hogy átgondolják a múlt hibáit. 1740-ben John Wesley angol pap, a metodizmus alapítója hozta gyakorlatba, hogy a hívők újévkor szentírást olvastak, himnuszt énekeltek és természetesen ígéreteket tettek istennek. A fogadalomtevés hagyományának vallási gyökerei ellenére a mai fogadalmak többnyire világi gyakorlatot jelentenek, a legtöbb ember az önfejlesztésre összpontosít.
Felejtsük el január elsejét!
Ha tehát elfogadjuk, hogy az emberek akkor változtatnak, amikor készen állnak rá, akkor könnyen beláthatjuk, teljesen felesleges egy naptári dátum alapján változtatnunk, hiszen a kudarc garantált lesz. Már csak azért is, mert önmagában teljesen bizarr elképzelés, hogy egy totálisan felfordult, alkoholmámorban és kajakómában eltöltött decemberi hónap után január elsején majd haptákba vágva magunkat önmagunk legjobb verziója lehetünk. Legtöbbünk ráadásul nem azért tesz fogadalmakat újévkor, mert tényleg készen áll rá, hanem azért, mert kívülről ez a nyomás nehezedik rá. Az is lehet, tényleg szeretnénk változtatni, de még csak a felkészülési szakasz közepén járunk, amikor épp átgondoljuk azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a változáshoz.
Akárhol is tartsunk az életünkben, ha jobban belegondolunk, teljesen abszurd elképzelés bármi újba kezdeni télen (és a járvány alatt is). December az év legsötétebb hónapja, ha az északi féltekén élünk, és a január sem sokkal jobb, csak még az ünnep sem veszi el a figyelmünket a szürkeségről, a latyakról. A napfény hiánya közvetlenül befolyásolja a hangulatunkat is, amit szezonális affektív rendellenességnek hívnak, és jelentős hatással van a motivációnkra. A téli szezonális rendellenesség középpontjában a szomorú hangulat és az alacsony energia áll. Az állapotban szenvedők szomorúak, ingerlékenyek, gyakran sírnak, fáradtak, letargikusak, nehezen tudnak koncentrálni, a szokásosnál többet alszanak, kivonulnak a szociális helyzetekből, több szénhidrátra vágynak. Alapvetően minden fogadalom, amit ilyenkor meghozunk, ellentmond ennek az állapotnak.
Persze az is beszédes, hogy a fentebb felsorolt tüneteket rendellenességnek hívja a mai kor embere. India több, mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere, az Ayurvéda szerint az életünket a külvilággal, az évszakok váltásával összhangban kell élnünk.
Télen a természet megpihen, látszólag meghal, ilyenkor természetes, hogy ez ember is energiátlanabb, kevésbé fogékony a megújulásra. Bár hurráoptimista, folyton kifelé törekvő, extrovertált és cselekvéskényszeres világunkban ez az ötlet teljesen ördögtől való lehet, a tél sokkal inkább a csendes szemlélődésre, elmélkedésre, pihenésre alkalmas idő, hiszen gondoljunk csak bele, az előrejutáshoz elengedhetetlen a pihenés. A megújulás valódi ideje a tavasz, nem véletlen, hogy január-február régen holtidőnek számított, és például Caesar előtt a rómaiak szerint is március volt az újév kezdete.
Ahelyett, hogy január elsején valami nagyon újba kezdenénk, fogadjuk meg inkább, hogy majd akkor változtatunk, amikor készen állunk rá! A tél pedig – amennyire csak lehetőségeink engedik – legyen a pihenésé. Hiszen Merkely Béla is megmondta, nemcsak az időben, járványtéren is csak márciusban jön az enyhülés. Szóval nyugalom, csigavér. A világ megvár.
