Mióta popkultúra létezik, lázasan kutatja az emberiség a világ legrosszabb dolgait. (Jobban belegondolva ez a történelem kezdete óta így van.) Ez most, újév után különösen aktuális, ilyenkor lepik el az internetet „az év legrosszabb filmjei/lemezei/videojátékai” típusú listák. Ehhez képest tulajdonképpen kész csoda, hogy egészen 2005-ig kellett várni arra, hogy valaki tisztességesen utánajárjon, melyik az év legrosszabb napja.
Végül azért csak-csak sikerült. Azon olvasóink, akik nem ma ülnek először az internet elé, sejthetik, hogy ez a nap éppen ma van, hiszen egy online magazin akkor ír ilyesmiről, amikor éppen aktuális. Bingó:
az év legrosszabb napja mindig január harmadik hétfője.
Ez pedig idén 18-ára esik. Lehet, hogy süt a nap, lehet, hogy ma éppen nincs is okunk depressziózni (ezen mondat legépelésekor éppen dél van, és eddig sem szupervulkán, sem polgárháború nem robbant ki, sőt, új, még halálosabb koronavírus-mutációról sem érkezett hír, és úgy általában sem történt semmi rossz, ami az elmúlt két-három hét fényében egészen meglepő), sőt, az is lehet, hogy neked, kedves olvasó, ma kifejezetten jó napod van. De ettől még nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudományosan is megalapozott tényt, hogy az emberiség ettől még kollektívan ma érzi magát a legrosszabbul.
Az említett tudományos alap ugyan „kissé” ingatag, így az egész témát (meg ezt a cikket) nem kell komolyan venni, de ettől még a felvetés maga kifejezetten érdekes. Papíron egészen meggyőző az történet: Cliff Arnall, a Cardiff University egyik oktatója alkotta meg az elméletet, amely szerint erre a hétfőre esik az a bizonyos nap. Ennek alátámasztására még egy képlettel is előállt. Így néz ki:
Forrás: Wikipedia
Nem kell megijedni, nem akarjuk bemagoltatni és kikérdezni sem fogjuk. A lényeg, hogy ez a sok-sok betű mind egy-egy az életünk minőségét és a közérzetünket közvetlenül befolyásoló tényező jele. Van itt minden: időjárás, egy főre jutó átlagos banki és egyéb hitel, sőt, még a karácsony óta eltelt időt is figyelembe veszi. A kedvencünk, hogy
szerepel a képletben az is, hogy az ember ilyenkor ébred rá, hogy már el is bukta az újévi fogadalmait.
Ezek persze szubjektív, hogy is mondjuk, problémásan számszerűsíthető változók; még gyanúsabb az összkép, ha tudjuk, hogy egyetemi állás ide vagy oda, Arnall nem valami nemzetközileg elismert statisztikus vagy szociálpszichológia-professzor, hanem az egyetem felnőttképzési (még szebben: élethosszig tartó tanulást szolgáló) hivatalának részmunkaidős oktatója. Ettől persze még lehetne zseniális felfedezés, és bizonyos értelemben az is, akkor is, ha tudományosan alátámaszthatatlan, de hát a tudomány eleve uncsi, nem csoda, hogy egyre többen vitatják létjogosultságát.
Az egész egyébként nem volt más, mint egy pr-akció 2005-ben; a Sky Travel utazási iroda ekkor adott ki sajtóközleményt, amelyben ismertették Arnall elméletét.
Megmagyarázzuk. A formulában a W az időjárás, a D a havi fizetés, a kis d az adósság (ha jól értjük, ez esetben a havi befizetendő számlákat és törlesztendő hiteleket jelenti), a T a karácsony óta eltelt idő, ezt hatványozzuk a Q-val, amely az újévi fogadalmak kudarca óta eltelt időre vonatkozik. Mindez osztva a motivációs szint hiánya (M) és a tettrekészség, a változtatni akarás (Na) szorzatával.
Fotó: Neményi Márton
Ben Goldacre orvos-kutató és híres tudományos író elég gyorsan helyre tette az egészet annyival, hogy „matematikailag még saját rendszerén belül sincs értelme”; igaz, ezt 2006-os, továbbfejlesztett, inkább az utazások minőségéről szóló egyenletére értette (amelyet inkább meg sem mutatunk), de a fentire is igaz. Meglepőnek tűnhet, de egy szintén a Cardiff Universityn, igaz, kicsit „beljebb” (agykutatóként a pszichológiai tanszéken) dolgozó „kollégája” is beszólt neki: Dean Burnett „nonszensz adatokkal” dolgozó kitalációnak minősítette a képletet.
Ettől még persze felkapta a média. Mit felkapta: teli pofával habzsolta, a különböző újságok nem győztek cikkeket, sőt egész mellékleteket szentelni neki évről évre. Arnell pedig ügyes pr-osként egy jégkrémgyár felkérésére nemsokára előállt az év legboldogabb napjáról szóló egyenlettel. Ez egyébként egy június közepére-végére eső hétvégi nap. Akárhogy is, a legrosszabb nap Blue Mondayként, azaz szomorú (a blue ezt is jelenti) hétfőként vonult be a köztudatba.
Azaz szerencsére csak majdnem. A név ugyanis már foglalt volt: a Blue Monday a New Order együttes iskolateremtő, 1983-as, egyszerre nyomasztó és nagyszerűen táncolható szintipopslágerének címe is. A frontember halála után a Joy Division romjain alakuló együttes dalában még érződik Ian Curtis hatása, de már mindent elborít a nyolcvanas évek szintetizátor-alapú diszkós döngölése; nem csoda, hogy hatalmas sláger lett és a mai napig az maradt, például azért, mert felbukkant az Atomszőke és a Wonder Woman 1984 című filmekben is. (Jó, az utóbbinak lehet, hogy csak a bemutatójában.) 1988-ban tisztességes videoklip is készült a kissé átdolgozott dalhoz.
Akkora sláger lett, hogy még a pr-cégek béna próbálkozásai sem tudták elhomályosítani, azaz, ha az átlagember meghallja, hogy Blue Monday, szerencsére előbb jut eszébe a New Order-szám, mint holmi „matematikai” képlet. Az lenne csak az igazán szomorú, ha nem így lenne.
