„Képzeld el, hogy 2021-ben, egy állítólagos világi országban, előfordulhat, hogy embereket börtönöznek be, nyomorítanak meg, csak azért mert a saját nemükhöz vonzódnak. Családokat biztatnak arra, hogy megöljék a homoszexuális testvéreiket, gyerekeiket. Ez irreális”
– mondja a kamerába David Istev, LMBTQ+aktivista, az Üdvözlünk Csecsenföldön című dokumentumfilm kezdő jelenetében.
A csecsen férfi számára az említett események nemcsak fikciók, hanem a hétköznapok nyers valósága. Ahogy még sokak számára a világon, és nemcsak a távoli iszlám országokban, ahová szeretjük képzelni ezeket az eseteket, hanem itt a viszonylagos közelünkben, a hozzánk hasonlóan berendezkedett társadalmakban is. Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törölte a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást jó harminc évvel ezelőtt, ezzel mégsem szűnt meg a melegek hátrányos megkülönböztetése. Egyes helyeken szinte vadásszák őket, a különféle jogtiprások pedig mindennaposak.
Azt nehéz lenne megmondani, hogy melyik országban a legveszélyesebb számukra az élet, hiszen a legkövetkezetesebb erőszak általában ott munkálkodik, ahol a legkevésbé dokumentálják hivatalosan a megtörtént eseteket. Azt viszont a statisztikákból tudjuk, hogy a homoszexualitás továbbra is bűncselekmény 72 országban , és hogy egyes országokban következmények nélkül történnek gyűlölet-bűncselekmények.
A Guardian például 2017-ben azt írta, hogy az Egyesült Államokban 2013 és 2015 között 53 transzneműt gyilkoltak meg, és egyetlen esetben sem indítottak eljárást. A cikkben Irán, Irak, Honduras, Uganda, Oroszország, Egyiptom és Nigéria szerepel, mint olyan országok, amelyek kifejezetten veszélyesek az LMBTQ személyek számára.
Sok csecsen fiatalnak a saját családja elől kell elmenekülnie (Jelenet az Isten hozott Csecsenföldön című dokumentumfilmből – Fotó: HBO)
Az említett neveket megtaláljuk egy másik, átfogó 2019-es listán, az LGBTQ+ Danger Indexen, melynek az összeállításához a 150 leglátogatottabb országot vizsgálták. A felmérés abból a célból született, hogy a gyanútlan LMBTQ –utazók tudjanak informálódni, mennyire befogadó vagy homofób az ország, ahová épp becsekkolni készülnek.
Talán nem is gondolnánk, de sokszor azokban az országokban élnek a legdurvább LMBTQ szankciók, ott történnek meg a legelképesztőbb jogtiprások, ahová nagy buzgalommal tervezzük a nyaralásunkat.
Visszatérve a listához, az eredmények megállapításához országonként vizsgálták a helyi LMBTQ + jogokat, és olyan körülményeket pontoztak, hogy például az adott országban létezik-e alkotmányos jogi védelme az LMBTQ + embereknek, hogy a homofób alapú erőszak gyűlölet-bűncselekménynek számít-e, hogy örökbe fogadhatnak-e egyneműek, hogy összeházasodhatnak-e legálisan, hogy létezik-e törvényes akadálya a munkahelyi diszkriminációnak és stb.
Mindezeknek a vizsgált tényezőknek a jelenléte vagy hiányossága, esetleg teljes hiánya körvonalazza azt is, hogy az adott ország mennyire lehet komfortos, biztonságos vagy épp veszélyes egy meleg számára. Az eredményekből az is kiderül, hogy a 150 leglátogatottabb ország közül 64 legalább jogi formában nyújt védelmet az LMBTQ + személyek számára, ám 47 bünteti az azonos neműek szexuális kapcsolatát.
Ez a 20 legveszélyesebb ország az LMBTQ utazók számára:
Nigéria, Katar, Jemen, Szaúd Arábia, Tanzánia, Irán, Szudán, Barbados, Malajzia, Zambia, Karib-térség, Uganda, Pakisztán, Ciszjordánia, Kenya, Maldív-szigetek, Jamaica, Etiópia, Egyiptom.
És te hová jársz nyaralni?
Vegyük például az egyik legnépszerűbb szigetországot, Indonéziát. Csodálatos természeti adottságok, pompás időjárás, mosolygós helyiek, akik híresen barátságosak a turistákkal. A melegekkel már sajnos annyira nem, főleg ha helyi az illető, és főleg azokon a részeken, ahol intenzíven élnek a vallási szabályok, tradíciók. Szemléltetésül íme egy friss hír: az indonéziai Banda Aceh városában 77 botütésre ítéltek két meleg férfit, akiket a szomszédok jelentettek fel a vallási rendőrségnél. A bűnük annyi volt, hogy lefeküdtek egymással. Szintén ugyanebben az országban egy olyan családvédelmi törvényt próbálnak elfogadtatni, amely többek között betiltaná a homoszexualitást, az LMBTQ személyeket pedig átnevelő terápiákra köteleznék.
Helló, 2021: a terápiák között az ördögűzés is szerepel.
Mindezzel együtt mégsem Indonézia a legveszélyesebb hely az LMBTQ Danger Index szerint,
hanem Nigéria.
A Humen Online az írja, hogy a közel 190 millió lakosú ország számos államában a saría ítélkezés van életben, amelynek értelmében halálbüntetés jár az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatért. A letartóztatások azonban azokban az államokban is rendszeresek, ahol nem a saría alapján ítélkeznek. A felmérések azt is mutatják, hogy Nigéria lakosságának 98 százaléka szerint a homoszexualitás társadalmilag elfogadhatatlan és a homoszexuálisok letartóztatása, valamint megkorbácsolása elfogadható intézkedés.
A nigériai Bauchi bírósága előtt várja az ítéletet két homoszexuális férfi, zöld rabruhában, 2014-ben (FOTÓ: AMINU ABUBAKAR / AFP)
A lista szerint Katar a második, Jemen pedig a harmadik helyen szerepel.
Mi az a saría?
A saría az iszlám erkölcsi, morális vezérelve, az iszlám teológiai rendszerében az Isten által meghatározott helyes viselkedés, szubsztanciális jog. A saría kiterjed a mindennapi élet valamennyi területére, még a tisztálkodási és étkezési előírásokra is.. A saría vallásjogot – ellentétben a nyugati jogi felfogással – örök érvényű isteni kinyilatkoztatás szentesíti, tehát megváltoztathatatlan, csupán értelmezésében van eltérés, mely áganként és kultúránként enyhébb vagy szigorúbb. (Forrás: Wikipédia)
Katarban az 1994-ben életbe lépett büntetőtörvény értelmében. amennyiben nős férfiak fekszenek le más férfival, úgy halálbüntetést érdemelnek. Nőtlen férfiak esetében a büntetés 1 év, nők esetében 7 év börtön. Azok számára tehát, akik biztonságos országokat keresnek, érdemes átgondolniuk az olyan népszerű nyaralási célpontokat is, mint Malajzia, Szingapúr, Szaúd-Arábia, Marokkó, Mianmar és Egyiptom, valamint a Karib-tenger néhány népszerűbb strandját, például Saint Lucia és Barbados.
Az LGBTQ + Danger Indexen szereplő 150 legturistásabb ország mellett a jelentés további öt karibi országra hívja fel a figyelmet, ahol az azonos neműek kapcsolata bűncselekménynek számít: Antigua és Barbuda, a Dominikai Köztársaság, Grenada, Saint Kitts és Nevis, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek.
Katari lovasrendőrök járőröznek a fővárosban, Dohában (Fotó: Nadine Rupp/Getty Images)
Hasonló okokból Jamaicát sem nagyon ajánljuk, amit a Föld egyik leghomofóbb országának nevezett a Times még 2006-ban.
Ez a címke sajnos azóta sem vesztett sokat az aktualitásából, a turisták számára népszerű országban 10 év börtönbüntetéssel, vagy kényszermunkával is sújthatják azokat, akiket „melegségen” kapnak. A Human Rights Watch által végzett 2013-as felmérés alapján a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy homofób erőszak áldozatai lettek. De az is általános jelenség az országban, hogy az LMBTQ+ emberek erőszakkal és a kirekesztéssel szembesülnek az oktatásban, az egészségügyben, és a helyi közösségekben.
Vigyázó szemeteket Oroszországra vessétek!
Magyarország egyelőre a lista hátsó traktusában, a 121. helyen szerepel, aminek örülünk, az viszont kissé baljóslatú, hogy a vezető politikusaink sorvezetője, a putyini Oroszország a sor elején feszít. Az orosz szexuális kisebbségeket évek óta súlyos diszkrimináció éri (gondoljunk csak az úgynevezett homoszexuális propagandát tiltó törvényre, vagy a melegfelvonulás tilalmára nagyobb városokban), Vladimir Putyin pedig olyanokat nyilatkozik, hogy az otthoni LMBTQ közösségnek hálásnak kellene lenniük, amiért másságukért nem sújtja őket halálbüntetés.
Az Asher and Liryc szerint olyan mértékű a jogtiprás Oroszországban, hogy az odautazást nem ajánlják az LMBTQ emberek számára még annak ellenére sem, hogy elvileg a homoszexualitás nem büntethető az országban.
Tény, hogy az elmúlt években az ország növekvő nemzetközi hírnévre tett szert azzal, ahogy a kormánya bánik az LMBTQ + állampolgárokkal, ahogy más országokat is homofób magatartásra buzdít, vagy hogy szemet huny a csecsenföldi tisztogatások, kínzások felett. Utóbbiak 2017-ben kezdődtek, és a mai napig tartanak. A fentebb említett Isten hozott Csecsenföldön című dokumentumfilm is a történelem sötét korszakait megidéző eseményeket mutatja be, amelyek során a csecsen hatóságok homoszexualitással vádolt személyeket börtönöztek be, kínoztak meg és öltek meg.
A dokumentumfilm az áldozatok történetein túl, annak a szervezetnek a munkáját is bemutatja, amely az üldözött fiatalok kimenekítésével foglalkozik, sok csecsen fiatalnak ugyanis a családi vérbosszú elől kellett/kell elmenekülni a hazájából.
Érzékletesen számol be az országban uralkodó helyzetről egy másik videó is, amelyben megszólal egy férfi, aki fogvatartóként tevékenykedett az egyik, melegek számára fenntartott koncentrációs táborban, ahol (a beszámolók szerint) a rabokat elektrosokkal kínozzák, halálra verik, szexuálisan bántalmazzák.
„Három dolog történhet az ilyenekkel Csecsenföldön. Távoznak, megölik magukat, vagy megölik őket”
– mondja az egykori kápó.
És nekünk, magyaroknak mi közünk mindehhez?
Például az, hogy ami Oroszországban és a vitatott jogállású, de Oroszországnak tulajdonított Csecsenföldön, az orosz vezetőség asszisztálásával az LMBTQ emberekkel történik, aggodalomra adhat okot itthon is. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Magyarországot nem lehet megfeleltetni Oroszországgal, a hatalom és a közélet durvasága, a politikai erőszak tradíciója miatt. Ugyanakkor igencsak szemellenzősnek kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: a politikai struktúra, a hatalmi rendszer egy nagyon hasonló minta, sőt, kipróbált receptúra alapján épül fel nálunk és Oroszországban is.
Gondoljunk csak az oligarcharendszer kiépítésére, a civil szervezetek vegzálására, az összeesküvés-elméletek központi gyártására, a média centralizálására, vagy a homofób politikai narratívára.
Persze, nálunk nagy valószínűséggel sosem történhetnek meg olyan borzalmak, mint Oroszországban, ahol az erőszak a politikai kultúra része, ahol bevett szokás, hogy újságírókat, aktivistákat börtönöznek be, ölnek meg, és ahol melegeket üldözhetnek következmények nélkül. Ugyanakkor nem lehet amellett elmenni, hogy a politikai kurzus egyre inkább homofób itthon is. Az utóbbi egy év eseményei csak igazolják ezt. Hiszen:
- törvényben tiltották meg a transzneműek számára, hogy nemüket hivatalosan is elismertessék,
- vezető politikusok nyitottságra nevelő mesekönyveket darálnak le,
- alaptörvénybe vésik, hogy az apa férfi, az anya nő, ellehetetlenítve az azonos neműek örökbefogadását (ugyanez a törekvés az oroszoknál is megjelent).
A fentebb említett lista szerint ugyan viszonylag biztonságos helynek számítunk (még) egy transz, meleg turista számára, ám ez nem jelenti azt, hogy jó itthon LMBTQ embernek lenni. A vezető politikusaink hergelése nélkül is jellemző a magyarokra a homofóbia: Az Eurostat 2019-es összesítése szerint a magyarok 55 százaléka nem fogadja el, hogy semmi rossz nincs az azonos neműek szexuális kapcsolatában, míg ebben az EU-s átlag 24 százalék. Magyarország jóval az EU-s átlag alatt, a mezőny utolsó 4-5 helyén áll az azonos neműekkel kapcsolatos kérdések megítélésében.
A magyarokon kívül még a balti államok és Románia meg Bulgária lakói utasítják el leginkább az azonos neműek kapcsolatát és a jogaikat.
Légy körültekintő
Bár az ember nem szívesen gondol börtönre, vegzálásra, amikor nyaralást tervez, Aeron Edwards, egy transz blogger szerint érdemes körültekintőnek lenni, pláne, ha az ember az LMBTQ kisebbségbe tartozik. Aeron azt tanácsolja, hogy olvassunk utána, hogy az adott célországban, mik az LMBTQ + személyekre vonatkozó helyi törvények. Egyes helyek ugyanis, ahogy azt fentebb is írtuk, sokkal korlátozóbbak, mint más országok, és ezért jobb, ha ismerjük a jogainkat, az adott kultúra szabályait, elvárásait. Akkor is, ha a hetero többségbe tartozunk, hiszen olvastunk már olyan szerelmesekről, akik egy tengerparti összebújás után a börtönben találták magukat.
Még több cikk LMBTQ témában:
- Karsai J. András: „Azért mesélek az életemről, mert bűntudat nélkül akarok szeretni. Ez nem propaganda”
- Politikusok, akik már túl vannak a coming outon
- Szivárványnak öltözve tiltakoztak lengyel képviselőnők a homofób elnök ellen
