Eszter, mint milliónyi embertársa, évek óta jógázik – de nagyon kevesen jógáznak úgy, ahogy ő. Először a pántokat veszi fel, egyet-egyet a combjain csatol össze, egyet a mellkasán és egyet a csípőjén. A szenzorokat tartalmazó, háromszögletű tappancsok különböző színben világítanak a dobozban, innen tudja, melyik mely testrészre való. Mielőtt bepattintaná őket a pántokra rögzített keretükbe, a kezében megforgatja őket, mintha high-tech húsgolyókat készítene – ez a kalibrálás. Egy perc az egész és indulhat a jóga a héten érkezett tizennyolc fokban, bárhol, ahol elfér egy matrac.
Az ászanák a szokásosak – leszámítva, hogy a matrac mellé tett mobiltelefonból kedves női hang instruál, és egy fokkal szigorúbb férfihang korrigál. Ha Eszter háta nem elég egyenes, nem a kellő tempóban emeli a lábát, vagy nem megfelelő szögben néz lefelé a kutya, rögtön szól, és azt is elmondja (egyelőre angolul), merre mozduljon, hogy meglegyen a tökéletes póz. A jógaapplikáció nem tippel és nem téved: pontosan tudja, mit csinál éppen Eszter, és ehhez sem kamerára, sem bármilyen más külső érzékelőre nincs szükség. Ez a Yoga Notch, a szenzoralapú, testre rögzíthető mozgásérzékelő rendszer, Ozsvald Eszter találmánya. Egy orosz kollégájával hozta össze Amerikában, Kínában gyártják és azóta is fejlesztik tovább Budapesten.
A Notch hatalmas siker volt a CES nemzetközi kütyükiállításon, megénekelte a Wired magazin, a BBC és a Forbes (az amerikai és a magyar is), és amely – rakétatudomány és NASA-szintű technológia ide vagy oda – viszonylag olcsón, egy kis dobozban kapható, és veszik is. Az okosjógának ugyanis, bármilyen elcsépelt is minden létező szó elé az okos jelzőt aggatni, van értelme, most, hogy bezártak a stúdiók, több mint valaha.
Ez a cikk azonban csak másodsorban szól a termékről (amely nem is termék, hanem rengeteg lehetőséget nyújtó technológiai felület), nekünk Eszter a lényeg, ő pedig a napsütéses bemutató után el is mesélte az útját a sorozatos balesetektől a szájhúzós matektanárokon át a New York-i Egyetemig és a kínai fröccsöntőüzemig. Át is adjuk neki a szót.
Fotó: Neményi Márton
Hároméves voltam, amikor eltört a kulcscsontom. Persze meggyógyult, nem is emlékeztem rá. Aztán úszni kezdtem, versenyszerűen, majd búvárkodtam is; az egyik edzésen volt egy gyakorlat, hátul össze kellett érinteni a könyökömet. Összeérintették, eltört megint. Aztán megint, folyamatosan eltört, végül megműtöttek. Feladtam a sportolói karriert, pedig már országos versenyekre jártam. Nyolc évre abbamaradt a mozgás. Már az úszás mellett is matekszakra jártam a gimiben – maradt az.
Kilógtam egy kicsit az órákon. Mindig másképp próbáltam megoldani a feladatokat.
Emlékszem, valahogy mindig kijött a jó megoldás, csak éppen teljesen kicsavart útvonalon – nyilván nem fogadták el.
Ma már más suliba íratnám be magam.
Mindig érdekelt a tervezés. Terméktervező szakra jártam, de az csak a formáról szólt és a gépi eszközök tervezéséről, engem pedig akkor már nagyon érdekelt az elektronika, és az, hogy az a tárgy mozogjon, interaktív legyen. Egy év múlva felvettem a mechatronikát. Mindent meg akartam vizsgálni, rendszerbe rakni. A terméktervezésen több volt a lány, mint a fiú, mechatronikán százból voltunk ketten. Otthon bátyám van, a matek szakon is főleg fiúk voltak, megszoktam, ez volt a természetes közegem, úgyhogy tudtam kezelni. Az egyetemre ráadásul jöttek velem a gimis barátaim, így könnyebb volt, már az elejétől volt kivel vizsgákra készülni és robotot építeni.
Fotó: Neményi Márton
Egy évig voltam kutató a Kitchen Budapestnél. Először éreztem, hogy inspiráló, kreatív közegbe kerültem. Kutattunk-fejlesztettünk, kiállítási anyagokat készítettünk, megismerkedtem a programozással, belevágtam abba is. Aztán egy év Észtország, Erasmussal, ott biorobotikát tanultam, készítettem egy robothalat. Ekkor kezdtem el komolyabban vizsgálni a mozgást.
A jóga New Yorkban jött. Az ottani mesterképzés utolsó évében kezdtem mozogni a vállam miatt, ott volt mellettünk egy stúdió, lejártam, a Bikram jóga tökre tetszett.
Nagyon sok ügyvéd, zongorista, programozó, művész ugyanazon az évfolyamon, projektről projektre haladtunk: ez volt New York, termékeket készítettünk, ötleteket dolgoztunk ki. Nagyon pörgős város, illett a vérmérsékletemhez.
Tetszett, hogy minél kreatívabb és őrültebb vagy, annál jobban fogad a társadalom. Nem különcként kezelnek, hanem befogad az eleve nagyon színes közösség.
Imádom ezt benne.
Fotó: Neményi Márton
Itt ismerkedtem meg a későbbi üzlettársammal, az orosz Stepan Boltalinnal. Láttuk egymáson, hogy kitartóak vagyunk, ha valamibe belekezdünk, végigvisszük. Egy startupnál nagyon fontos, hogy maratonfutó legyen az ember. Fél évig dolgoztunk a mozgásérzékelő prototípusán, aztán 2013-ban jelentkeztünk egy hardverfejlesztést segítő akszelerátor programba Kínában, fél évet töltöttünk ott. Ez még nem a jógáról szólt, egyszerűen digitalizálni szerettük volna az emberi mozgást, méghozzá mobil alapon. El sem hittük, hogy megvalósítottuk. Elképesztő a mögöttes matek. Sencsen egyébként is a kínai technológia fellegvára.
A piacra jártunk szenzorért és ellenállásért.
Másfél év volt, mire elkészült a gyártósor, nagy küzdelem volt. Mindennel gond volt, amivel csak gond lehetett, a fröccsöntéstől a beépített érzékelőkig, az egyik szenzornak csak a húsz százaléka működött, már röntgenképeket készítettünk, mi lehet a baj. Végül kiderült, hogy rossz volt a gyártástechnológia, beismerték, javították – nem csak nekünk, az egész világnak. Az egyik legnagyobb szenzorgyártóról van szó.
A technológia most tart ott, hogy ebből termék lett. Kicsik és tartósak az akkumulátorok, pontosak a szenzorok, erős a Bluetooth-adatátvitel. Relatíve olcsó és pici – a cél persze az, hogy még olcsóbb és még kisebb legyen.
Fotó: Neményi Márton
Háromféle szenzort tartalmaz egy-egy Notch, a testre tapasztva három dimenzióban rögzíti a mozgást. Az app egy mögöttes csontvázrendszert tartalmaz, az emberi csontoknak már ismerjük a biomechanikáját, a virtuális csontvázra pedig algoritmusokkal illesztjük a szenzorok adatait, így képezzük le a 3D-s mozgást. Az alapcsomag a csípőt, a mellkast és a két combot követi, ezt a négyet tudjuk jó ár/érték aránnyal eladni, és ezeket még komfortos is felvenni. Bevezetünk majd különböző konfigurációkat, például a kezekre, vállakra. A lábszárra első körben azért nem terveztünk érzékelőt, mert annak állását meghatározza a comb, mivel a térd egycsuklós ízület, azaz kikövetkezteti az app. Mesterséges intelligencia ismeri fel és korrigálja az ászanákat, miközben jógázol. A rendszerhez nem kell külső érzékelő, az ugyanis inerciális, a saját rendszerén belül viszonyítja egymáshoz az elemeket. Ezt nekem is meg kellett tanulnom: inerciálisan szemlélni a dolgokat magam körül.
Amikor jógázok, nem a jógamatrachoz képest korrigálom a mozgásom, hanem a saját inerciarendszeremben. Roppantul érdekes volt figyelni, hogy hogyan kezdtem másképp szemlélni a világot.
Nagyon sokan keresnek azzal, hogy szép a jógás megoldás, de alkalmazhatnánk a rendszert más tevékenységekre. Például rehabilitációra. Ma már nagyon könnyen át is ültethető erre a Notch: nem ászanák vannak, hanem sérülteknek szóló mozdulatok, gyakorlatok. Most alakítjuk ki a platformot ehhez: mi adjuk az érzékelőket, a szoftvert, a vevő pedig fejleszthet saját appot. Hasznos lehetne az animációs filmek készítőinek is, veszik a Notchot a motion capture szakemberek is, de ezt meghagyjuk a versenytársaknak, mi inkább a sportra és a rehabilitációra koncentrálunk.
Miközben jógázol, a telefon nem mutatja a mozgásod: mivel össze-vissza pörögsz, hanggal kell visszajeleznie. Most, hogy nem lehet stúdiókba járni, azt tervezzük, hogy neves oktatók, influenszerek videót importáljuk. Úgy, hogy jelen van egy erős egyéniség, a Yoga Notch appja pedig rászól az emberre, sokkal hatékonyabb az oktatás. Ha csak egy videóról tanulsz, és nem kapsz visszajelzést, soha nem tanulod meg helyesen.
Fotó: Neményi Márton
Én is ezzel jógázom, persze. Enélkül most már nehéz is. Örülök, hogy végigvisz, figyel, hogy jól csináljam, rávesz, hogy jelen legyek, hogy én is figyeljem magam. Ha enélkül jógáznék, a munkáról gondolkodnék, elkalandoznék közben.
Húszezer egységet adtunk el különböző területre; a Yoga Notchból eddig pár százat, azért csak ennyit, mert ennyit is gyártottunk le. Lehet ebből slágertermék, a trendek afelé mutatnak, hogy minden okos lesz: okosfutás, okosevezőpad és így tovább. Most a jóga is okos lett. A vevők most már a minőséget keresik, nem a mennyiséget. Tudják, hogy fontos az oktatás: hogy nem az a lényeg, hogy nagyon sokat mozogj, hanem az, hogy hatékonyan.
További cikkek a témában
Koltai Róbert betekintést engedett otthonába, és rögtön el is állt tőle a szavunk
A világ egyik legunalmasabb városa alig két órára van Budapesttől
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Zuhanás, repülés, üldözés – A pszichológus elárulta, mit jelentenek a leggyakoribb álmok
