Laár András elmondta, hogyan küzdötte le pánikrohamait

Laár András egy Facebook-posztban ír arról, hogy milyen mentális problémákkal küzdött élete során, és hogy miként sikerült legyőznie pánikrohamait.

efté

A KFT énekes-frontembere-dalszerzője felteszi a kérdést, hogy: „Hogyan múlt el a pánikbetegségem?” A folytatásban vall arról, hogy mániás-depressziós hajlammal született, amely vegetatív neurotikus tünetekkel párosult. „Ennek köszönhetően kamasz koromban bizonyos pszichikai hatásokra felborult a vegetatív idegrendszerem működése, ami abban jelentkezett, hogy például légzési zavaraim, vagy szívritmus-zavaraim támadtak egy-egy rossz gondolat vagy ártó érzelem hatására. Emlékszem, volt, hogy egy beszélgetés közepén fel kellett állnom, hogy kimenjek a mosdóba arcot mosni, lenyugodni, mert az volt az érzésem, menten meghalok, megáll a szívverésem. Ma erre azt mondják, hogy pánikbetegség.”

Laár András azt írja, hogy amikor tizennégy évesen először vett a kezébe gitárt, rájött, hogy a zene harmóniája gyógyító hatással van rá, és megjegyzi, hogy „ha nem zenélnék, már biztosan elpatkoltam volna”. Arról is ír, hogy 1985-től rendszeresen, átlagban napi másfél órán keresztül gyakorolta a légzésfigyeléses meditációt, így aztán a neurotikus tünetek teljesen elmúltak az életéből. Mivel azóta is gyakorol, rendszeresen, vagy ilyen, vagy más módon, nem is tértek többé vissza.

A humoristaként is ismert Laár András leírja a légzésfigyelés gyakorlatát: „Lélegezzünk az orrunkon keresztül. Fordítsuk figyelmünket a légzésünkre. Figyeljük meg a be és kiáramló levegő által okozott érzést a két orrlukunkon, azon a ponton, ahol a levegő nekiütközik az »orrkarikáknak«. Tartsuk figyelmünket ezen az érzésen, és tudatosítsunk magunkban minden egyes lélegzetvételt. Be és ki… be és ki. Ne avatkozzunk a légzés természetes folyamatába, ne erőltessük semmilyen módon, ne tartsuk vissza, ne fújtassunk, hanem csak egyszerűen figyeljük éberen. Ha hosszan lélegzünk, tudatosítsuk: »hosszan lélegzem«, ha röviden lélegzünk, tudatosítsuk: »röviden lélegzem«. De ne akarjuk hosszítani, vagy rövidíteni lélegzeteinket, hanem csak tartsuk ott a figyelmünket az orrlyukainkon tapasztalt érzeten. Ne kövessük magunkban a levegő útját, hanem maradjunk az orrunknál. Ezt oly módon magyarázzák az iratok, hogy hasonlatosan a fa fűrészeléséhez, figyelmünket ott is a fűrész és a fa találkozására irányítjuk, de azért eközben tudatában vagyunk az egész fűrész mozgásának is.
Ha bármilyen hang vagy mozgás jelenik meg tapasztalásunk terében, vegyük észre, tudatosítsuk, de ne foglalkozzunk vele tovább, hanem amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a lélegzés figyeléséhez. Ha képek jönnek be, vagy gondolatok, vegyük észre őket, de ne foglalkozzunk velük. Rövid regisztráció után térjünk vissza ismét a lélegzetvételek figyeléséhez. Rendszeres gyakorlással először képessé válunk arra, hogy a légzés áramlását fenntartott figyelemmel kövessük, anélkül, hogy figyelmünk kihagyna, vagy (eleinte) észrevétlenül kihagyna. Amikor már képesek vagyunk arra, hogy 20 percig viszonylag könnyedén fenntartsuk a koncentrációt, számos apró részletet fedezhetünk fel a légzés folyamatában, valamint egyéb tapasztalatokhoz is eljuthatunk.”

Posztját pedig így zárja:

Üdv és béke:
Laár András

Mielőtt bárki félreértené: Laár nem fixen működő gyógymódot ír, hanem azt írja le, hogy neki hogy sikerült.