Nagyon sarkos véleményt fogalmazott meg egy nagy követőtáborral rendelkező ember a minap egy közösségi oldalon a gyerekvállalással kapcsolatban: „Ha szegény vagy, ne vállalj gyereket!” És ki is fejtette hosszan, hogy miért nem helyes szerinte, hogy elégséges pénz nélkül nevelnek az emberek gyereket, hiszen a pénz az egyetlen, amivel jólétben, nélkülözéstől mentesen lehet felnevelni a gyerekeket. Szerinte ne szüljön az, akinek „kint van a segge a gatyából” és minek szaporodik valaki, ha nem tudja pénzzel kitömni a gyereket felnőttkorában. És persze azért nincs pénze valakinek, mert lusta dolgozni, szóval a szegény családok minden esetben a szülők lustasága miatt kerültek nehéz helyzetbe – tette még hozzá a gondolatmenethez a szaporodás internetes szakértője. A kissé kirekesztő véleményre reagál most egy felnőtt férfi, akinek a fentiek alapján nem is szabadott volna megszületnie, mert szegények voltak a szülei.
„A templom egere hozzánk képest úr volt”
Amikor András meghallotta az internetes véleményvezér gondolatait a gyerekvállalás és szegénység viszonyáról, nagyot kacagott. Pedig igazából vérig is sértődhetett volna, mert a szüleinek nem volt egyáltalán pénze, sőt, munkája sem igazán, amikor Andrást vállalták. „Annyira nem volt pénzünk, hogy a templom egere hozzánk képest úr volt. A napi kaja kérdéses volt az asztalon, amikor pici voltam. Nálunk az egész úgy kezdődött, hogy megszülettem váratlanul, mondhatjuk, hogy becsúsztam, amikor anyámék még egyetemisták voltak. A nagyszülők nem éltek egyik oldalon sem, egy szál magukban kellett helytállniuk és nem akarták abbahagyni a születésem miatt az egyetemet, ami teljesen érthető, hiszen a későbbiekben a diplomájuk segített nekik eltartani a gyerekeket.
A kollégiumban sok segítséget kaptak a barátaiktól, és persze dolgoztak is az egyetem mellett, amennyire volt lehetőségük a tanulással együtt. Ahogy mesélték, annyira jó fej és támogató közeg alakult ki a kollégiumban, hogy nemcsak megengedte a vezetés, hogy babával ottmaradjanak és hárman lakjunk tovább egy kollégiumi szobában, de aki jött otthonról vissza a kollégiumba nagy kajapakkal, az biztos, hogy adott anyáméknak az ételből.
Mindig volt vasárnap esténként rántott hús vagy épp töltött káposzta az asztalon, attól függően, hogy épp mit dobozolt más kollégistáknak az anyukája a hétvégi hazalátogatás során.
Kétéves voltam, amikor lediplomáztak a szüleim és elkezdtek dolgozni, amiből egy saját albérletre is futotta aztán. A gazdagság persze nem köszöntött be egy csapásra az életünkbe, a szüleim mégis voltak annyira bátrak, hogy még két gyereket vállaltak mellettem, ráadásul őket már tudatosan tervezték annak ellenére, hogy nem voltak tele pénzzel. És milyen jól tették, hogy vállalták a testvéreimet, üres lenne az életem nélkülük felnőttkoromra.”
A gyerekvállaláshoz kell a pénz, de nem ez az elsődleges szempont (Kép: Getty Images)
„Nem lettem sérült attól, hogy szegények voltunk”
Ahogy András meséli a gyerekkori történeteket, úgy kirajzolódik előttünk egy boldog gyerek képe, aki ugyan nem kapott meg szíre-szóra minden játékot, mint mondjuk az ovis társai, cserébe viszont élményekkel és nevetéssel ajándékozták meg a szülei, amihez persze az kellett leginkább, hogy a szülők ne keseredjenek meg a pénzszűke miatt, ami sok családban nem sikerül (teljesen érthető módon). András azonban nem emlékszik arra, hogy hiányérzete lett volna az anyagi nehézségek miatt: „Egyáltalán nem éltem meg tragédiaként, hogy nincs pénzünk és emiatt nem mindent kaphattam meg, amit csak akartam. Egy nagy kaland volt a gyerekkorom, apámék kreatív, ingyenes programokat találtak ki és nagyon tudtak kacagni.
Arra emlékszem leginkább, hogy mennyit nevetett anyám és apám, mennyit játszottak velem, amikor együtt voltunk, nem pedig arra, hogy használt ruhákban kellett járnom, mert csórók voltunk.
Nem lettem sérült attól, hogy szegények voltunk, legalábbis, ha sérült a lelkem, az biztos nem a pénztelenség miatt van. De amúgy nem érzem, hogy bármiben hátránnyal indultam volna csak emiatt, most, felnőttkoromban pedig abszolút megtaláltam a helyem és a gyerekeim már anyagi biztonságban nőnek fel. Gazdag ugyan nem vagyok, de nem kell azon gondolkodni, hogy az áramszámlát fizessem ki vagy kenyeret vegyek a héten. Úgyhogy szerintem az én példám egyértelműen mutatja egyrészt azt, hogy az általánosítás nem igazán okos dolog, másrészt pedig azt, hogy a boldog gyerekkor, vagy a kiegyensúlyozott családi élet nem feltétlenül csak és kizárólag a pénzen múlik. Tény, hogy sok aggódást és vitát megelőzhet az anyagi biztonság, ezt nem vitatom, valóban nagy szükség van pénzre a gyerekneveléshez, de nem ez az elsődleges szempont, amikor valaki gyereket vállal.”
Nem a pénztől leszel jó szülő
András csupán egyetlen példa a kismillió közül, akiknek az élete teljesen rendben van úgy, hogy nem tökéletes anyagi biztonságban nőttek fel. Gyakran előfordul a valóságban az is, hogy bár az anyagiak rendben vannak a gyerekek születésekor, de az egyik szülő egészségügyi problémái, vagy egy munka elvesztése olyan fordulatot hoz a család életében, hogy egy ideig sokkal kevesebb pénzből kell megélniük. Az általánosítás tehát megint nem állja meg a helyét, nincs két egyforma életút és család, ahogy a motiváció is mindenkinél más a gyerekvállalásra, a „szegények ne szaporodjanak” vélemény pedig egyszerűen butaság.
A gyerekvállalásban a pénz egy sokadik szempont, hiszen az a gyerek legalább 18 évig a mi költségünkön fog nevelkedni, márpedig nem nagyon van olyan ember, aki meg tudná jósolni 18 évre előre az anyagi helyzetét.
Ha a teljes, örök és megkérdőjelezhetetlen anyagi biztonságra várnánk, akkor nagyjából senki sem szülne egy gyereket sem. Nincs biztonság és állandóság az élet egyetlen területén sem, hogyan lehetne a gyerekvállalás kérdését rátolni az anyagi helyzetre, ami szinte a legváltozékonyabb – a kilókon kívül – egy ember életében. Aki ma gazdag, holnapra simán elszegényedhet, annyi körülmény, tényező és ember befolyásolja a havi bevételünket. Csak a saját anyaságom 16,5 éve alatt olyan anyagi hullámvasutat tapasztaltam meg, hogy ha ez határozta volna meg a gyerekvállalási kedvemet, sosem lett volna gyerekem. Az egyetlen állandó az életünkben a folyamatos változás, de szerencsére az ember rugalmas, szülőként pedig bármit megtesz azért, hogy a gyerekeinek mindent megadjon, ami erejéből telik, legyen szó pénzről vagy akár érzelmekről. Ha pedig egy szülő minden tőle telhetőt megtesz a gyerekéért, akkor mindegy, mennyire gazdag vagy szegény, annak a gyereknek jó lesz gyerekkora.
