„Lassan harminc éves vagy, nem kellene lassan szülnöd? Te sem leszel fiatalabb.”
„Nekünk sem volt könnyű anyáddal, de nem foglalkoztunk az anyagiakkal, annyira akartunk.”
„18 évesen minek az ilyennek gyerek, azt sem tudja, mit kell vele csinálni.”
Ismerős mondatok mindenkinek, a legtöbb nő hallotta már ezeket, és sokkal többen mondtak már ilyesmit, mint ahányan bevallanák. Különösen, mióta itt van nekünk az internet és a gyerekszülésről (vagy hát tulajdonképpen bármiről) szóló cikkek alatti kommentdoboz: az ember úgy érzi, az egész ország egy emberként ítélkezik folyamatosan mindenki felett, és mindenki jobban tudja, kinek mit kellene éreznie és hogyan kellene viselkednie, mint az érintettek.
Ha a gyerekvállalásról van szó, különösen érvényes ez: ennél lakosságibb téma nincsen, mindenkinek van róla véleménye, és nagyon sokan kötelességüknek érzik, hogy a lehető legtöbben meg is ismerjék az ő bizonyos (szociológiailag és biológiailag nyilván megalapozott) véleményét. Egy nő szült egy gyereket? „Oké, hol a második? Csak nem akarják, hogy egyke legyen!” Egy negyvenéves nő szült egy gyereket? „Öreg az már ahhoz, vénasszony lesz, mire leérettségizik, és különben is, a kicsi egészségét kockáztatja!” Egy nő nem szült gyereket? „Nyilván önző rohadék, aki inkább bulizgat meg pasizgat ahelyett, hogy elfogadná az élete valódi értelmét, arról nem is beszélve, hogy így csak jobban fogy a magyar!”
Egyre később szeretnénének gyereket a magyar nők (Fotó: Getty Images)
Minden nap látjuk ezeket a kommenteket, mióta elindítottuk a – mostanában divatos kifejezéssel élve – szokványostól eltérő berendezkedésű mikroközösségekről szóló Ez is család aloldalunkat. Utánajártunk hát: tényleg az egész ország kész számon kérni a nőkön, hogy mikor, kivel (sokaknál: kinek) és hányszor szülnek, vagy a kommentelők hada csak a hangos kisebbség? És ha már itt tartunk: mikor, kivel és hányszor szülnek a magyar nők valójában?
Szigorúan a számokra, azaz reprezentatív kutatásokon alapuló statisztikákra hagyatkoztunk, ezekből szerencsére van bőven, így minden szubjektív tényezőt kihagytunk. Haladjunk sorjában!
Mit gondolnak a magyarok, mikor kell szülnie a nőnek?
Ehhez nagyon friss adataink vannak: az IDEA Intézet kutatói egy 2000 fős reprezentatív mintán mérték meg, ki mit gondol a kérdésről. Arra voltak kíváncsiak, mi az ideális életkor az anyasághoz, az apasághoz, jó-e a korkülönbség a pár tagjai közt, és hogy a nőnek vagy a férfinak „kell-e” idősebbnek lennie. (Ez utóbbira volt egy erős tippünk, bejött.) Az eredményeket szerencsére nem és életkor szerinti bontásban is közölték, illetve az is szempont volt, hogy a válaszadóknak van-e gyerekük, és ha nincs, terveznek-e, így még részletesebb eredményeink vannak.
A kutatás szerint
a legjobb, ha a magyar nő 25 és 34 év között válik anyává.
Azaz a közvélemény elfogadta, hogy a nők egyre idősebben vállalnak gyereket, sehol nincs már a „20-22 éves koráig illik, különben vénkisasszony lesz” alapelv. Az összes megkérdezett 77 százaléka gondolja így, 18 százalékuk szerint fiatalabban, 18 és 24 év között, 5 százalékuk szerint idősebb korban ideális megszülni az első gyereket. Egy kicsivel többen gondolják úgy, hogy fiatalabb korban jobb szülni, ők azok, akiknek már van gyerekük (21 százalék); érdekes, hogy a „nincs és nem is tervez” kategóriába tartozók negyede gondolja szerencsésnek, ha a nők 35 fölött szülnek. A férfiaknak szimpatikusabb, ha a nők fiatalon szülnek (23 százalékuk szavazott a 18 és 24 év közti idősávra). A nők négyötöde azonban 25 és 34 éves kora között szülne.
Tekintve, hogy 20-30 éve a 20-22 évesen szülő nő jelentette a normát, nem meglepő, hogy minél idősebbek a megkérdezettek, annál fiatalabb anyákat szeretnének látni: a 60 év felettiek negyede lőtte be a 18-24 évet, 73 százalékuk szerint azonban rendben van a 25-34 év.
Apává viszont ne váljon a férfi 25 éves kora előtt – ebben szinte teljes egyetértés volt a megkérdezettek között. A férfiak 10 százaléka gondolja, hogy fiatalabb korban a legalkalmasabbak erre, ebből a szempontból ez a legjobb arány. Azoknak, akiknek nincs gyereke és nem is terveznek, majdnem egyharmada gondolja, hogy 35 és 44 év közti életkor a megfelelő idő erre.
A korkülönbség ügyében is „elnézőek” a magyarok: a régi toposz, mely szerint a férfi igenis legyen idősebb, nagyjából a múlté. A válaszadók 71 százaléka szerint legfeljebb 1-5 év az ideális, negyedük szerint jobb, ha több: 5-10 év. A férfiak és a nők szinte teljesen ugyanúgy gondolkodnak erről, az viszont érdekes, hogy minél fiatalabb a megkérdezett, annál inkább tartja kívánatosnak a nagyobb korkülönbséget: a 18-39 éves válaszadók 28 százaléka szerint az 5-10 év az ideális. Abban viszont semmi meglepő nincs, hogy a társadalom több mint fele szerint a férfinak kell idősebbnek lennie: 52 százalék gondolja ezt, 45 százalék szerint mindegy. Nemek szerint alig van különbség ebben a kérdésben; egy kicsit több nő szereti, ha a férfi idősebb, mint férfi. A 60 feletti válaszadók 60 százaléka szereti látni, ha a férfi az idősebb egy kapcsolatban, és csak az ő körükben nincs egy százalék sem, aki úgy gondolja, hogy a nők. (Mindenhol máshol akad, aki szerint jobb, ha a nő az idősebb.)
Bármilyen rémes helynek is tűnik tehát a mindenkori kommentszekció, az IDEA felméréséből egy többé-kevésbé egészséges, gyerekvállalás ügyében pár régi beidegződéstől eltekintve megengedő, liberális társadalom képe bontakozik ki. Persze, tudjuk, ha közvélemény-kutatók kérdezik az embert, mindig a legjobb, legpíszíbb oldalát mutatja, nem biztos tehát, hogy a gyakorlatban is ez a helyzet. Adódik a kérdés:
Mikor szülnek valójában a nők?
Röviden: pont hozzák a fenti kutatás szerinti átlagot. Kevésbé röviden: fiatalabban, mint az uniós átlag, de semmiképpen sem vagyunk sereghajtók (vagy -vezetők, ahogy vesszük). Ettől függetlenül egyértelmű a folyamat: évről évre egyre később vállalnak gyereket a magyar nők. Az Eurostat évente vizsgálja a kérdést, legutóbb 2019-ban álltak elő erre vonatkozó adatokkal. Eszerint az uniós átlag 29,4 év, pont fél évvel több, mint 2013-ban.
A magyar nők átlagosan 28,3 évesen vállalnak gyereket.
Ha verseny lenne (szerencsére, bármit is mondjanak a politikusok, nem az) a középmezőny tetején foglalnánk helyet, azaz uniós viszonylatban kifejezetten hamar vállalnak gyereket a magyar nők. Az egyik véglet Bulgária (26,2), a másik Olaszország (31,3). Jól látszik, hogy minél nyugatabbra és/vagy északabbra fekszik egy ország, annál később jön az első gyerek. Az viszont egyértelmű, hogy itthon is tolódik az első szülés: öt éve 27,8 év volt az átlagos életkor, a grafikon ránk vonatkozó része pedig azóta is felfele kúszik.
Azaz lassan elérjük a 29-et, amely orvosilag az utolsó „ajánlott” életév a teherbe esésre. A 30 éves kor nem csak lélektani határ, hanem biológiai is: a nők húszas éveiben a spontán teherbe esés esélye 80 százalék, 30 felett már csak 65 százalék. A nőknek a következő rizikófaktorokkal kell számolnia a Házipatika vonatkozó cikke szerint:
- Nehezebben kezelhető meddőségi problémák;
- Nagyobb esély a vetélésre és a méhen kívüli terhességre;
- Számolni kell a magzati és kromoszóma-rendellenességekkel és a Down-szindrómával (utóbbival különösen a 40 feletti teherbeesés esetén);
- Előfordulhat terhességi magas vérnyomás és diabétesz;
- Gyakoribbak a császármetszéssel végződő terhességek.
Ezzel persze nem azt akarjuk sugallni, hogy harmincon túl gyereket vállalni felelőtlenség, csak rögzítjük, hogy a kockázatok ellenére sokan döntenek így.
Egy anya a szülés előtt, mellette férje a Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központ Szülészet-nőgyógyászati Osztályán 2015. május 10-én, a születés hetén (fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Most kellene levonnunk egy-két tanulságot, vagy egy „ha így megy tovább…” kezdetű mondattal felvázolni, mire számíthatunk, de ha valamikor, most ez nem fog menni. Egyfelől „nyugatosodunk”, azaz egyre később vállalnak gyereket a magyar nők, másfelől mindet megtesz a kormány, hogy ez ne így legyen, és minél előbb, minél több gyerek legyen egy-egy családban, amely persze (de ez most messzire vezet) a házasságon és a férfi-nő felálláson alapul. Még nem látjuk, mennyire hatott a politika a gyerekvállalási kedvre, hiszen pont, amikor kiderült volna, közbejött a koronavírus és mindent szétzilált.
Az első hullám idején, amikor bezárt az ország, sokan poénkodtak azzal, hogy az emberek most jobb híján gyereket csinálnak a négy fal között, és kész kis baby boommal zárul majd az év, és folytatódik a következő. Csakhogy a KSH adataiból az derül ki, hogy a kényszeres összezártság sem volt képes megfordítani a tendenciát, jobban fogy a magyar, mint valaha: 2020 végén és 2021 elején rég látott mélységekbe zuhant a természetes népességfogyás, decemberben és márciusban ezer főre több mint 12 fős veszteség jutott, azaz ennyi volt arányosan a születések és a halálozások különbözete. Összehasonlításul: ez az adat jobb hónapokban -2, rosszabb hónapokban -7.
A KSH egyébként évek óta azt jósolja, hogy 2070-re 7 millió 750 ezres lesz Magyarország népessége. Ez a legvalószínűbb adat, a legrosszabb forgatókönyv szerint 6 milliós, a legjobb szerint 9,7. Azaz a legoptimistább becslés szerint is legfeljebb tartani tudjuk a szintet, sokasodni nincs esélyünk.
És akkor a pár évtized múlva esedékes klímakatasztrófát még számításba se vettük, de ez aztán tényleg nagyon messzire vezet.
