Mariyka Sovenko 13 évvel a csernobili atomkatasztrófa után jött a világra, az úgynevezett tiltott zónában. A 30 km-es zóna az a kitelepített terület, melyet a katasztrófa utáni radioaktív kihullás a legnagyobb mértékben szennyezett. Bár a lakosság nagy része elhagyta az övezetet, Mariyka szülei azok közé tartoztak, akik a katasztrófa után is ott maradtak, méghozzá azért, mert a hatóságok nem biztosítottak számukra alternatív lakhatási lehetőséget, még azok után sem, hogy az apa a katasztrófa idején tűzoltóként dolgozott.
Mariyka az egyetlen olyan gyermek, aki az atomerőmű-baleset óta a zónában született, emiatt pedig sokan azzal vádolták a szüleit, hogy ezzel meggyilkolják a saját gyereküket. A szüléskor az édesanyja semmiféle segítséget nem kapott, otthon hozta világra Mariykát, akinek a köldökzsinórját az édesapja vágta el. Kislányként úszott a tiltott zónában lévő folyóban, melyből az apja halakat fogott, amelyeket aztán el is fogyasztottak, és a csernobili réteken legelésző tehenek tejét itta, ám állítása szerint mégsem lett emiatt soha, semmi baja. Iskola persze nem volt a tiltott zónán belül, ezért 7 éves korától egy, az övezeten kívüli intézménybe járt ki.
“Ha az emberek azt hiszik, hogy egy mutáns, hogy két feje van, akkor tévednek. Kedves gyerek, és úgy látjuk, teljesen egészséges” – mondta róla az édesanyja, Lydia Sovenko egy interjúban. – “Az emberek errefelé úgy tekintik, hogy Mariyka a csernobili megújulás szimbóluma, akit áldásként értelmeznek és Isten jeleként, hogy az élet visszatérhet erre a szomorú helyre.”
A 21 éves lány ma már Kijevben lakik, a felsőoktatásban tanul és egy divatos szórakozóhelyen dolgozik, hogy a megélhetése és a tanulmányai költségeit fedezni tudja. “Jól vagyok, dolgozom, eltartom magam. Ennyi az egész” – fogalmazott.
„Valójában fájdalmas számára, hogy ő az egyetlen gyermek, aki a robbanás után Csernobilban született és nőtt fel. Egyfajta stigmának tekinti” – árulta el egy barátja.