Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy az Amerikai Egyesült Államok első elnökét úgy hívták, hogy George Washington, akit egyebek mellett onnan lehet ismerni, hogy az ő arcképe díszíti az egydollárost. A függetlenségi háború egykori főparancsnoka 1789 áprilisának elején mind a 69 elektor szavazatát elnyerte ( második legtöbb szavazatot John Adams kapta, így ő lett az alelnök), majd a hónap végén, 1789. április 30-án letette a hivatali esküjét, és New Yorkban ünnepélyesen beiktatták az elnöki hivatalba. Az eseményen körülbelül 10 ezres tömeg vett részt, az eskütételt 13 ágyú díszlövése követte, és egyúttal itt hangzott el az USA történetének első elnöki beiktatási beszéde is. Azóta pedig összesen 44-en fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig az elnöki székben: bár Biden sorrendben a 46., ez ne zavarjon össze senkit, a számozás ugyanis csak a nem egymást követő ciklusokban duplázó Cleveland miatt borult meg.
George Washington az egydollároson (fotó: Wikipedia)
De az is lehet, hogy ezt az egész sorszámozást az alapjaiban kellene átgondolnunk. Tudniillik bizonyos – és akár még komolyan is vehető – vélemények szerint George Washington valójában nem az Egyesült Államok első elnöke volt, hanem
a román Securitate titkos ügynöke!
Jó, csak viccelünk, ezt igazából senki nem gondolja így (bár ha nagyon elmerülnénk az internet legsötétebb bugyraiban, talán belefuthatnánk valami hasonló elméletbe). Viszont azt már igen, hogy Washington előtt volt összesen 14 darab (!) amerikai elnök, akikről valamiért megfeledkezett a hálátlan utókor. Még egy honlap – a beszédes című presidentsbeforewashington.org – is készült a méltatlanul elsüllyesztett elnökök tiszteletére. Sőt, a marylandi Annapolisban található Westin hotel halljában meg egy komplett kis Washington előtti elnökök-tematikájú dicsőségcsarnok is be van rendezve, portrékkal, életrajzokkal, relikviákkal és egyebekkel.
Na, de akkor mi is ez az egész?
Ahhoz, hogy választ kapjuk a kérdésre, kicsit meg kell vizsgálnunk, hogyan is folyt a nagypolitika az Újvilágban a függetlenségi háború idején, illetve az azt követő néhány átmeneti évben.
John Hancock, a az egyik Washington előtti elnök (forrás: Wikipedia)
A Kontinentális kongresszus egy 1774 és 1776 között – persze nem folyamatosan – zajló tárgyalássorozat volt, amely az Amerikai Egyesült Államok létrehozását készítette elő; az első, Philadelphiában tartott ülésen még csak legradikálisabb képviselők kardoskodtak a britekkel való teljes szakítás mellett, és ekkor még az egyértelműen királypárti Georgia állam nem is képviseltette itt magát. Majd miután 1776. július 4-én elfogadták a függetlenségi nyilatkozatot, a Kontinentális kongresszus átalakult Szövetségi kongresszussá, amely már inkább afféle törvényhozó testület volt, habár elég nehézkes, hisz a döntések meghozatalához kétharmados többségre volt szükség. Az intézmény hatáskörébe a külügyek, az őslakosokkal kapcsolatos ügyek, az egységes mértékegységrendszer kialakítása, az államok közötti viták rendezése, valamint a postaszolgálat fenntartása tartozott, ugyanakkor nem vethetett ki adót, és nem tarthatott fenn önálló, saját hadsereget. A testület 1781. március 1 és 1789. március 4. között Konföderációs kongresszus néven ülésezett, aztán megszűnt, és a szerepét átvette az Egyesült Államok kétkamarás kongresszusa.
Az összesen 14 évig működő ilyen-olyan kongresszusoknak pedig összesen – micsoda meglepetés – 14 elnöke volt, szinte mindig más államból, és természetesen mindegyiküknek járt a Mr. President megszólítás, noha a mozgásterük messze nem volt olyan jelentős, mint a későbbi (igazi) amerikai elnököké; inkább afféle formális, végrehajtói pozíció volt ez. Azért persze van miért emlékezni ezekre a derék, parókás férfiakra: John Hancock elnök volt például az első, aki aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, az Amerikai Egyesült Államok, és úgy általában az ún. szabad világ egyik legfontosabb dokumentumát. Szóval – afféle kompromisszumos megoldásként – a mi javaslatunk az lenne, hogy a George Washington előtti elnökök kapjanak negatív sorszámot, illetve az utolsót, azaz Cyrus Griffint nevezzük ki nulladiknak. Így végre ez a 14 úr is elfoglalhatja méltó helyét az amerikai történelemben, de nem zavarodik össze teljesen a számozás.
