Enyedi Ildikó, A feleségem története és a Testről és lélekről rendezője a Partizán vendége volt, ahol a műsorvezető arról a hosszú, húszéves időszakáról kérdezte, amíg nem jött ki új filmje. A rendező erről már korábban is mesélt, és most is elmondta, hogy abban az életszakaszában lehetett volna ügyesebb is, de ezúttal egy nagyon személyes okot is megemlített – írja a 444.
Enyedi Ildikó gyermeke elvesztéséről és a magyar egészségügy okozta traumákról mesélt (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Két gyerekünk van, és volt egy harmadik is. Őt nyolcnapos korában elveszítettük. Évekkel később egy nagyon-nagyon édes produkciós sofőrrel mentünk vidékre, és egy ilyen hosszú úton az ember elkezd beszélgetni személyesebb dolgokról is. Tudtam, hogy egy gyerekük van, fiatalok voltak még, ezért megkérdeztem, hogy nem akarnak-e még egyet. És mondta, hogy ők elvesztettek egy gyereket, és két lépésben beazonosítottuk, hogy ugyanaz az orvos volt, ugyanabban a kórházban. Utána el is tiltották őt.
Enyedi az interjúban arról is mesélt, milyen traumákat hordoz az embertelen magyar egészségügyi rendszertől. Elmondása szerint csodálatos emberekkel találkozott az egészségügyben, ám szerinte ők pont azért csodálatosak, mert erre van szükség ahhoz, hogy valaki egy embertelenségre és lelketlenségre építő rendszerben helyt álljon. Szerinte nemcsak a műhibák és a kirívó szemétségek sebzik meg az embert, hanem a sok kicsi szúrás a terhesgondozástól kezdve a gyerek megszületéséig végig, „a méltatlanságok, a semmibe vevés, a kioktatás”. Szerinte emiatt egy traumatizált ember kapja meg végül az elképesztő hormonfröccsöt, és akkor így indul el egy család.
De ugyanezt csinálják a haldoklókkal is a magyar egészségügyben, tehát csak megszületni és meghalni ne kelljen ebben az országban.
