A nők és férfiak egész másképp élik meg a szingliséget a társadalmi előítéletek miatt – fogalmaz Craig Wyenne a University of the District of Columbia professzora és Joan DelFattore, a University of Delaware professzora egy nemrég megjelent tanulmányban. A két szakember azt járta körbe az értekezés során, hogy milyen sztereotípiák és előítéletek vannak a szinglikkel szemben, és hogy ezek mennyiben különböznek egymástól nemi alapon. Talán nem lesz annyira meglepő, hogy a nők esetében kevésbé elfogadott társadalmi szinten, ha szingliként élnek, a férfiakkal megengedőbb ezen a téren (is) a közvélemény, ám ez nem jelenti azt, hogy a férfiakat ne érné hátrány a szingliségük miatt.
Amikor a „nő” azt jelenti, hogy „feleség” és „anya”
DelFattore történelmi szempontból vizsgálva a kérdést arra jutott, hogy a szingliség társadalmi megítélésében a régről megmaradt, házasságban leosztott női és férfi szerepek számítanak a mai napig. A férfiak fő feladata a pénzkeresés volt, számukra elérhető volt a tanulás, képzés, utazás… A férfi akár házasságban élt, akár nem, sokkal több lehetőséggel indult az életben, mint egy nő. A nő feladata az volt, hogy kiválassza egy férfi maga mellé, teremtsen otthont és legyen anya – létezésének ez volt az értelme. Nem volt szüksége ehhez különleges tudásra, ezért az iskolákat sem erőltették a lányoknál, hiszen az számított, hogyan viselkedik, hogyan öltözik, mennyire képes rendben vezetni a háztartást. A házasság számára nem volt választható opció, szingliként nagyon kevés nő volt képes megállni a lábán önállóan.
A 20. században szerencsére olyan változás kezdődött el a nők számára, melynek hatására sokkal előrébb tartunk már és egyre közelítünk az egyenjogúság felé, ám a társadalmi elvárások és ítélkezés nem mozdul, nem változik olyan gyorsan, mint a törvények. Lehet, hogy valóban könnyebb gyakorlati szempontból szinglinek lenni nőként ma, mint 50 évvel ezelőtt, de ha ezt az utat választja a nő, akkor biztos lehet benne, hogy a családjától kezdve a sarki fűszeresig mindenki zaklatni fogja, amint betölti a 30-at, hogy mikor lesz már férje és gyereke, azaz mikor tölti már be végre a társadalom által rá kirótt szerepet? Ilyen kérdéseket a férfiak elvétve kapnak, míg a szingli nők már kívülről fújják 35 éves korukra az összes „ki fogsz futni az időből” dumát és kéretlen tanácsokat.
Amikor a „szingli férfi” azt jelenti, hogy a „mama fia”
Craig Wayne, a kutatás férfi tagja foglalkozott részletesebben a férfiak helyzetével a szingli témakörön belül. A professzor teljesen egyetért azzal, hogy a nőknek nehezebb szinglinek lenni, ám kiegészíti: a férfiaknak ezzel szemben olyan előítéletekkel kell szembenézniük, amik elkerülik a nőket. A szakember a How to be a Happy Bachelor című könyvében írt arról, hogy a heteroszexuális férfiakat kevésbé tartják igazi férfinak, ha nincs mellettük nő, illetve, hogy a szingliség és a mérgező férfiasság gyakran összefonódik, ami pedig káros a férfiak testi-lelki egészségére. Amikor egy férfi szingli, akkor minimum az a társadalmi elvárás felé, hogy legyen egy csajozógép, aki minden héten más nővel bújik ágyba, mert ha még alkalmi szexuális kapcsolatai sincsenek, akkor biztos nincs rendben a férfiassága, esetleg homoszexuális.
A szinglikkel kapcsolatos sztereotípiák károsak (Fotó: Getty Images)
A sztereotípiák közé tartozik az is, hogy ha egy férfi egyedül él, akkor az azért lehet, mert megmaradt a mama kicsi fiának. Ahogy a nőkkel szemben megfogalmazódik az elvárás, hogy tökéletes háziasszonyok legyenek, úgy a szingli férfival szemben az az előítélet született, hogy teljesen fogalmatlan és alkalmatlan, ha a háztartásról van szó – azaz anya csinál meg helyette mindent. Erre ráerősít a média, reklámok világa is, hiszen a szingli férfit általában üres sörös- és pizzásdobozok társaságában, rendetlenségben, koszban, mosatlan edények között ábrázolják, ezek váltak az agglegény életstílus jelképeivé. Persze ennek ugyanannyira nincs köze a valósághoz, mint annak, hogy minden nőnek főzni, takarítani és szülni kell mindhalálig.
A szingliség a karrierre is hatással van
A sztereotípiák persze nem állnak meg az előszobában és nemcsak a magánéletben, hanem a munkában, karrierben is kifejtik káros hatásaikat. A szakemberek szerint a szingliség megkülönböztetéssel jár a munkahelyeken mindkét nem számára. Egy nemrég készült tanulmányban például azt találták, hogy a munkáltatók a házas férfiakat előnyben részesítik az egyedülálló férfiakkal szemben, és a házasoknak többet hajlandóak fizetni, még akkor is, ha a házas és az egyedülálló jelöltek minden másban megegyező képességekkel, munkatapasztalattal rendelkeznek.
A munkahelyen előnyben részesítik felvételkor azokat a szingli nőket, akik nem terveznek gyereket a házas nőkkel szemben, akik már szültek, vagy csak a házasságuk miatt lehetőségként lebeg a fejük felett a gyerekvállalás.
Természetesen nem akarnak a tanulmány szerzői versenyt indítani a „ki szenved jobban a szingliség miatt” címért, csupán arra szeretnének rávilágítani, hogy a régi, lejárt nemi elvárások milyen káros hatással vannak a mai szingli nőkre és férfiakra egyaránt. A nemek közti egyenlőséghez a szingliség megkerülhetetlen téma, hiszen amikor a családi állapotod alapján ér hátrányos megkülönböztetés, akkor az bőven kimeríti a szexizmus fogalmát. A nők azonosítása a háztartással vagy a férfiak definiálása a szexuális életükön keresztül, mind ugyanolyan társadalmi berögződések, amikkel itt lenne az ideje, hogy szakítsunk. Ez rég nem a szinglikről szól, hanem arról, hogy a nők és a férfiak mikor lesznek végre képesek arra, hogy egyenrangú félként tekintsenek egymásra az élet minden területén.
