Édesanyám, Rozália
Édesanyámmal mindig is különleges kapcsolatunk volt. Nagyon odaadó anyuka, aki a lelkén viseli a gyerekei sorsát és a lelkiállapotát. Emlékszem, hogy kamaszként rengeteget beszélgettünk akár éjszakákon át. Mindig észrevette, ha valami bajom van, ha valami nem jó. A kamaszkori nagy szerelmeimet is vele beszéltem meg, bármikor kiönthettem neki a szívem. Törődő és odaadó anyuka volt, és ez a kapcsolat a mai napig megvan vele. Pontosan azt kaptam tőle, ami a legfontosabb egy gyerek életében: szeretetet, törődést, odaadást, figyelmet és azt, hogy akár önmagát is háttérbe tolta, hogy a gyerekeinek jobb legyen és velünk tudjon lenni. Persze ezt kamaszként még kevésbé értékeltem, de visszatekintve elég egyértelmű, mennyi áldozatot hozott. Figyelt arra, hogy a helyes úton járjunk, és megtanított bennünket mások tiszteletére. Elérte, hogy roma családként a faluban mindenki tiszteljen minket. Megtanította, hogy mindenkinek köszönjünk és mindenkivel kedvesek legyünk. Persze nem ment minden annyira simán, mint ahogy ez alapján tűnhet, hiszen nekem is volt lázadó korszakom. Kamaszként őrülten, elvakultan szerelmes voltam, csak ez a szerelem létezett számomra, megszűnt számomra minden és mindenki, és akkor anyukámnak sem lehetett könnyű velem, de ez szerencsére nem tartott sokáig.
A mai napig jó a kapcsolatunk, most is épp hozzá készülök átmenni, hogy megbeszéljem vele a dolgaimat. Amilyen jó volt édesanyaként, olyan szuper nagymamaként is. Odaadó, lendületes, vidám, pörgős nagymama, aki imádja az unokáit és rengeteget segít nekünk.
Fotó: Oláh Gergő / Instagram
Énektanárom, Kotrócz Márta
Az általános iskolai énekórákon gyorsan meg lehet hallani, ha egy gyereknek jó hangja van, és ő ezt nálam elég korán, már alsó tagozatban kiszúrta. Még kisgyerekként karolt fel, és azután is támogatott, hogy elballagtam az iskolából. Már bőven a középiskolás éveimben jártam, amikor még mindig járt velem énekversenyekre. Első osztálytól a kilencedikig mellettem volt: minden létező énekversenyt felkutatott, és elvitt engem rájuk, ráadásul mindezt szinte minden esetben a saját költségén tette. Tudta, hogy tehetséges vagyok, és azt akarta, hogy ezt mások is felfedezzék, és én ezért azóta is borzasztóan hálás vagyok neki. Az X-Faktor előtt ő volt az egyetlen énektanár, aki foglalkozott velem, rajta kívül senkitől nem tanultam énekelni. Különórákra nem jártam hozzá, de amikor verseny volt valahol, előtte azért mindig begyakorolta velem a dalt, amivel indultam. Nagyon jó tanácsokkal látott el, sokat tanultam belőlük. Nagyon nagy szerepe volt abban, hogy elhiggyem magamról, hogy jó vagyok. Rengeteget dicsért és biztatott, mindig éreztette velem, hogy mennyire büszke rám. A szerepe a szakmai életemben óriási, ezért is szoktam sokszor emlegetni őt. Ha valahol gyerekeknek tartok előadást, ott a jó tanárok szerepét mindig megemlítem, és azt is elmondom, hogy én Kotrócz Mártával megkaptam a lehető legjobbat. Ha egy tanár odafigyel és támogató, akkor nagyon sok mindent meg tud alapozni egy gyerek életében. Amikor hazalátogatok Karancslapujtőre, időnként vele is találkozom, és olyankor mindig nagyon megörülünk egymásnak, és ugyan ritkán, de az is előfordul, hogy még a régi iskolámba is benézek.
Feleségem, Niki
Általános iskola után egy táncművészeti szakközépiskolába mentem Nyíregyházára. Sajnos nem végeztem el, és miután idő előtt hazajöttem, nyitottam egy tánciskolát Karancslapujtőn, az általános iskola egyik termében, ahová Niki is jelentkezett. Azonnal kiszúrtam őt magamnak, és elkezdtünk ismerkedni. Szerettünk együtt lenni, rengeteget beszélgettünk, de sokáig nem volt köztünk intim kapcsolat. Máig élénken él bennem, hogy egy ölelés után jöttem rá, hogy ő számomra az igazi. A családja miatt épp egy nehezebb időszakot élt át, erről beszélgettünk, és ezután esett meg ez az ölelés egy táncpróbát követően. Olyat éreztem abban az ölelésben, mint soha senkivel. Ez az ölelés volt mindennek a kezdete, és azóta nagyon sok mindenen mentünk át együtt. A kapcsolatunk az elején viharos volt, de csupán 17-18 évesek voltunk, mi is csak tanultuk ezt. Húszéves voltam, amikor elvettem Nikit feleségül: 2007 karácsonyán kértem meg a kezét, 2008-ban pedig összeházasodtunk. Ez a házasság mindkettőnket megmentett, gyakorlatilag megmentettük egymást. Én őt a családi problémáitól mentettem meg, ő pedig engem az akkori kicsapongóbb életmódomtól, ugyanis Niki előtt sokat éjszakáztam, sokszor jártam diszkóba. A házasságunk egy nagyon tudatos döntés eredménye volt, szerencsére azonnal külön tudtunk költözni egy albérletbe és nem kellett szülőknél laknunk.
Oláh Gergő és felesége Niki (Fotó: Instagram)
Aztán elindult a házasélet. Mondják, hogy lakva ismerni meg az embert, és ez abszolút így van. Ez azért már más volt, mint óriási szerelemben randizgatni. Egyre jobban megismertük egymást, és persze az elején voltak nagy vitáink, veszekedéseink, kellett egy kis idő, hogy összecsiszolódjunk. Házasságban élve kellett rájönnöm arra, hogy hét-nyolc év után se lehet azt mondani, hogy mi most aztán teljesen ismerjük egymást, és olyan se lesz soha, hogy most már rendben vagyunk és nincsenek problémáink. Még ma is tanuljuk egymást, hiszen semmi nem működik kemény munka nélkül. Voltak, vannak és lesznek is problémáink, de egy házasságért rengeteget kell küzdeni. Nem menekülni kell, hanem meg kell oldani a dolgokat, és mi mindig próbáltuk megoldani őket. Az X-Faktoros siker egyszerre volt jó és rossz hatással a házasságunkra. Megerősítette a kapcsolatunkat, mert itt jött ki igazán, hogy mi jóban-rosszban együtt vagyunk, az a része viszont nehéz volt, hogy akkoriban nagyon keveset voltam otthon, mert jártam az országot. Fel kellett dolgoznunk azt is, hogy a közmunkabér után hirtelen havi egymillió érkezett a számlánkra, plusz még a fellépésekért kapott pénz. Az ismertséget Niki eleinte nem viselte túl jól, de szerencsére ő meg én is belerázódtunk. Nagyon nehéz volt kezelni a sikert, pedig már 23 éves voltam, feleséggel és két gyerekkel. Niki támogatásának köszönhetem, hogy két lábbal a földön maradtam.
Nagylányom, Karla
Szülőként próbáljuk hasonló elvek mentén nevelni a gyerekeinket, ami persze nem mindig egyszerű, hiszen ezek olyan kérdések, amikben nem könnyű egyetérteni, de szerencsére nem is mindig kell. A nagylányunk, Karla most tizenegy éves, és sokáig azt éreztük, hogy nagyon vegyesen van benne mindkettőnkből, de most már úgy látom, hogy talán több van benne belőlem. Ő egy nagyon jó visszajelzés nekem arról, hogy azért jól csináljuk, amit csinálunk Nikivel. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy néha meg azon gondolkodunk, hogy vajon mit csinálunk vele rosszul? (nevet) Már kezd kamaszodni, így néha megvillan a rossz természete, de hálistennek sosem ez dominál, mivel a jó természete nagyon-nagyon erős, és elnyomja benne a kisebb rosszakat. Karla kedves, odaadó, gondoskodó, figyelmes: azonnal észreveszi, ha valakit valami bánt, és odamegy, hogy segítsen. Kérdez, hogy mi a baj, igazán humánus és empatikus lélek. Mondtam is neki, hogy ezen a területen kellene majd továbbtanulnia később. Szerencsére tanulónak se rossz, bár nem csillagos ötös, de ilyet nem is vártunk tőle. Sosem voltam híve annak, hogy nagy elvárásokat támasszak a gyerekeim felé: persze ettől még örülök az ötösöknek, de egyik gyerekemet se fogom kukoricára térdeltetni, ha csak kettest vagy hármast hoz haza. Tudjuk jól, hogy az iskolában megtanulnak írni, olvasni, valamint az összeadást, a kivonást, a szorzást, az osztást meg még néhány dolgot, és ez szerintem bőven elég: a többit úgyis az élet fogja nekik megtanítani.
Dolgozom a zenei ízlésükön is, a mai zenék sajnos nem annyira jók, így próbálom őket a minőségibb zene felé terelgetni, de idővel majd úgyis kialakul az ízlésük. Próbálok nekik mindenben irányt mutatni, aztán majd ők eldöntik, hogy arra mennek-e. Ahogy Karla kamaszodik, biztos lesznek még kemény, idegölő helyzetek, amikhez majd türelem kell, de félni azért nem félek, mert látom a jó természetét. Eget rengető problémákra nem számítok, mert ő egy nagyon okos lány. Az első hódolók megjelenésének gondolatára még nem készültem fel, de nem tudom, hogy erre fel lehet-e készülni egyáltalán. Bízom abban, hogy ezt majd ő is megfelelően tudja kezelni, és mi is segítjük őt azzal, hogy próbáljuk úgy terelgetni, hogy megfelelő emberekkel barátkozzon, és ne menjen bele túl korán egy kapcsolatba. Úgy látom, hogy nem is fog, mert más neki a fontos.
