„Barton Clárát, ezt a törékeny, gyenge testű, de bámulatosan nagy és erős lelkű nő. Mennyi könnyet törült le, mennyi fájdalmat és nyomort enyhített ez az önfeláldozásban fáradhatatlan nő. Felkereste a harctereket s ápolta a sebesülteket, gyógyirt s vigasztalás enyhe szavát nyújtva nekik. A polgárháborúk alatt otthon, azután a porosz-francia háborúban, s a commune harcaiban. Barton Clara a harctereken volt a béke angyala” – így írt a Fővárosi Lapok 1893-ban az amerikai Vöröskereszt alapítójáról, akinek nevét az Egyesült Államokban számos iskola utca viseli.
Clarissa Harlowe Barton kétszáz évvel ezelőtt, 1821. december 25-én született a Massachusetts állambeli North Oxfordban. Amikor Barton tízéves volt, ő ápolta bátyját, Davidet, miután a fiú leesett egy pajta tetejéről, és súlyos fejsérülést szenvedett, és még jóval azután is gondoskodott róla, hogy az orvosok már lemondtak róla. Fivére végül teljesen felépült. Clarissa Harlowe Barton meglehetősen félénk lány volt, és szülei többféleképpen próbáltak segíteni neki abban, hogy ezt leküzdje, ők beszélték rá arra is, hogy legyen tanítónő, 1839-ben, mindössze 17 évesen szerezte meg tanári diplomáját, és az évek során bebizonyította, nagyon jól ért szakmájához, de később úgy döntött, hogy továbbképzi magát. A főiskolán számos barátságot kötött, például intézet igazgatójával, akihez később komolyabb érzelmi szálak is fűzték.
Clara Barton, az amerikai Vöröskereszt alapítója 1866 környékén. (Fotó: Getty Images)
1852-ben megbízást kapott, hogy nyisson ingyenes iskolát Bordentownban, ami az egyetlen ilyen intézmény volt New Jerseyben. Egy év múlva maga mellé vett egy másik tanítónőt, ám miután felújították az iskolaépületet, Bartont asszisztenssé fokozták le, és az igazgatói posztot egy férfi kapta meg, mert úgy gondolták, egy ilyen pozíció nem illik egy nőhöz.
Idegesít, ha azt mondják, hogy ez a dolgok rendje. Nem engedek a példák zsarnokságának. Nem engedhetem meg magamnak a korlátolt gondolkodás luxusát
– szól az egyik idézet, amit neki tulajdonítanak.
Később egyéb más okokból kifolyólag is úgy döntött inkább felmond. Ezt követően Washingtonba hivatalnokként kezdett dolgozni az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában, ez volt az első alkalom, hogy egy nő jelentős hivatalnoki állást kapott a szövetségi kormányzatnál, ráadásul a férfiakéval megegyező fizetésért, de a kollégák ezt nem nézték jó szemmel, a kormányhivatalokban dolgozó nőkkel szembeni politikai ellenállás miatt visszafokozták, majd 1858-ban, James Buchanan kormányzása alatt politikai nézetei miatt elbocsátották, nem értett egyet ugyanis a rabszolgaságot támogató közigazgatással, de később visszatért a fővárosba.
Lehet, hogy néha hajlandó vagyok ingyen tanítani, de ha fizetnek is érte, soha nem fogom egy férfi munkáját kevesebbért végezni, mint amennyit ő kap érte.
1861. április 19-én a baltimore-i lázadás az amerikai polgárháború első vérontásához vezetett. A massachusettsi ezredben lévő áldozatokat a Washingtonba szállították, és mivel szolgálni akarta hazáját, az áldozatok megérkezésekor a vasútállomásra ment, és több más nővel együtt személyesen gondoskodott a beteg és sebesült katonák ruházásáról, élelmezéséről és ellátásáról. Megtanulta, hogyan kell tárolni és szétosztani az orvosi felszereléseket, és érzelmi támogatást nyújtott a katonáknak, könyveket olvasott nekik, leveleket írt helyettük a családjuknak, beszélgetett velük és támogatta őket. 1862 elején már saját lakását használta raktárként, és néhány barátja segítségével ellátmányt osztott szét, a hadügyminisztérium és a tábori orvosok ellenállása ellenére. 1862 augusztusában Barton végül engedélyt kapott Daniel Rucker szállásmestertől, hogy a fronton dolgozhasson, az észak-virginiai Cedar Mountain-i csatát követően a csatatér angyalaként is emlegették.
Clara Barton háza, Marylandban (Fotó: Tom Allen/The The Washington Post via Getty Images)
Az amerikai polgárháború befejezése után Barton szembesült azzal, hogy megválaszolatlanul maradtak levelek ezrei, amiket a hadügyminisztériumnak írtak a kétségbeesett rokonok, mert a katonák, akiknel hol és hogyl éte felőlérdeklődtek, jeltelen sírokban voltak eltemetve. Sok ilyen katonát egyszerűen “eltűntnek” nyilvánítottak. Barton felvette a kapcsolatot Lincoln elnökkel annak reményében, hogy engedélyt kap arra, hogy hivatalosan válaszoljon ezekre a megválaszolatlan megkeresésekre, és a háború után ő lett az Eltűnt Katonák Hivatalát vezette, így lett az első nő, aki ilyen komoly pozíciót kapott az Egyesült Államok kormányában.
Az ajtó, amelyen senki más nem megy be, mindig szélesre tárul előttem.
Munkatársaival 41 855 megkeresésre írtak választ, és több mint 22 ezer eltűnt férfi felkutatásában segítettek. 1865 nyarán Barton segített megtalálni, azonosítani és megfelelően eltemetni 13 ezer embert, akik az andersonville-i fogolytáborban, egy georgiai konföderációs hadifogolytáborban haltak meg. Az elkövetkező négy évben további 20 ezer uniós katonát temetettet el.
Barton széles körű elismerést szerzett azzal, hogy 1865 és 1868 között országszerte előadásokat tartott háborús tapasztalatairól. Ekkor találkozott Susan B. Anthonyval, amerikai feministával, illetve megismerkedett Frederick Douglass amerikai íróval és államférfival, és maga is polgárjogi aktivista lett. 1869-ben, a svájci Genfben tett útja során Barton megismerkedett a Vöröskereszttel és Dr. Appiával, aki később felkérte őt, hogy legyen a szervezet amerikai ágának képviselője, és segített neki anyagi jótevőket találni annak megalapításához. Amikor Barton visszatért az Egyesült Államokba, mozgalmat indított annak érdekében, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerje a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, és végül Chester Arthur elnök kormányzása alatt ért el célját. Barton lett a szervezet amerikai ágának elnöke, amely 1881. május 21-én tartotta első hivatalos ülését a washingtoni lakásában.
Egy miss a parlamentben. Egy amerikai hölgy, miss Clara Barton, igen nagy szolgála tokát tett hazájának a spanyol-amerikai háború alatt. Nagy önfeláldozással ápolta a beteg katonákat, mint a Vörös-kereszt-egylet elnöknője, s hazája meg; akarta jutalmazni a szolgálatait. Sokáig törhették a miniszterek fejüket, mig kitalálták, hogy mivel jutalmazzák meg. Az Egyesült Államok szenátusa kimondotta, hogy Miss Clara Bartonnak bármikor szabad az ülésteremben megjelenni s a szenátorok közé ülve hallgatni végig a tanácskozásokat.
– írta 1899. januárjában a Pesti Hírlap.
Barton 1904-ben, 83 éves korában kénytelen volt lemondani az Amerikai Vöröskereszt elnöki tisztségéről, mert vezetői stílusa nem felelt meg a jótékonysági szervezetnek, egy új, kizárólag férfiakból álló tudományos szakemberekből álló generáció kényszerítette ki a hivatalból, akik inkább a progresszív korszak realista hatékonyságát tükrözték, mint idealista humanitáriusságát.
Soha nem a hírnév és a dicsőség iránti vágy vezérelt, egyik sem fog hiányozni. Soha nem felejtem el, hogy milyen szerény körülmények közül származom, hogy mibe születtem, hogy mire hivatottam, és így kevésbé kell majd elmarasztalnom vagy szidnom magam a kudarcaimért.
Lemondása után Barton megalapította a Nemzeti Elsősegély Társaságot (National First Aid Society), és annak aktív vezetője maradt egész haláláig 1912. április 12-én, 90 éves korában otthonában hunyt el tüdőgyulladás következtében.
Fotó: Getty Images
„A Vöröskereszt vezetése mellett Barton más ügyek mellett is kiállít, például az oktatás, a börtönreform, a női választójog, a polgári jogok, sőt még a spiritualizmus területén is. Erős és független személyisége miatt akadtak ellenségei, de egyúttal elbűvölő is volt, így sok hűséges követőre talált. Súlyos depresszió gyötörte, de amikor egy nagyobb csapás a szolgálatát követelte, ez erőt adott neki. Korán kelt és késő éjszakáig dolgozott. Azt mondták róla, hogy kissé hiú volt a külsejére, különösen a hajára, bár nem tartotta magát szép nőnek. Szerette a merész színeket, különösen a vöröset. «Ez az én színem» – mondta egyszer. Barton nagyon jól bánt a szavakkal. Már négyévesen ügyesen betűzött, egész életében rengeteget írt, gyakran naponta. Emellett kiváló szónoki képességekkel rendelkezett. Veteránok, akik részt vettek előadásain gyakran könnyekig meghatódtak, amikor élénken elmesélte a polgárháborús időkből származó harctéri jeleneteket. A karizmájának köszönhetően képes volt önkénteseket toborozni, bármilyen válsághelyzet fenyegette az országot”
– írják róla a Vöröskereszt oldalán.
Csillagjegyek, akik megérzik a bajt
Nyílt levél a Házasság első látásra Andrisához
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
Ez a 6 kozmetikum pénzkidobás a szakemberek szerint
Merjek segíteni az utcán egy bajba jutott emberen?
Ezek a csillagjegyek igénylik az egyedüllétet
