Sarolta Auguszta brit királyi hercegnő 1796. január 7-én született György herceg, a későbbi IV. György angol király és felesége, Braunschweig-Wolfenbütteli Karolina egyetlen gyermekeként. Szülei házassága katasztrofális volt, gyakorlatilag képtelenek voltak elviselni egymást. Három nappal Sarolta születése után a herceg kijelentette, hogy felesége nem vehet részt a kislány felnevelésében.
Karolina 1798 augusztusában hagyta el a hercegi család addigi otthonát, a Carlton House-t. Nem sokkal később Saroltát is kiköltöztették a rezidenciáról, hogy oda apja egyik szeretője költözhessen be. A hercegnő szüleitől távol saját háztartást és nevelőnőt kapott Lady de Clifford személyében, aki azonban túl lágyszívű volt ahhoz, hogy fegyelmezze az önfejű, lázadó természetű lányt. Mivel ő volt a király egyetlen unokája, az uralkodó gondoskodott a taníttatásáról. Magántanárok oktatták történelemre, franciára, angolra és latinra, míg vallástudományt Exeter püspökétől tanult. Mindemellett zongora-, tánc- és lovaglóórákat is vett és rajongott a költészetért. Levelezéseiből kiderül, hogy Saroltát nagyon bántotta, amiért apja alig törődött vele és anyjától is tiltotta.
1811-ben III. György elméje elborult, ezért a fia vette át tőle az uralkodást régenshercegként. György 1813-ban elérkezettnek látta az időt, hogy lányát kiházasítsa. Vilmos holland királyi herceget szemelte ki Sarolta számára, akivel a hercegnő először édesapja születésnapi ünnepségén találkozott. Vilmos azonban irgalmatlanul lerészegedett a partin, így érthető módon nem nyerte el Sarolta tetszését. Később a hercegnő némileg megenyhült és 1814-ben sor került az eljegyzésre is, Sarolta azonban nem volt elégedett. Ebben az időszakban már három másik férfival is szimpatizált: Ágost és Frigyes porosz hercegekkel, valamint Lipót szász-koburg-saalfeldi herceggel, a későbbi I. Lipót belga királlyal.
A hercegnő, hogy megszabaduljon vőlegényétől, trükkhöz folyamodott: közölte vele, hogy házasságkötésük után szívesen látná otthonukban az édesanyját, Karolinát, Vilmos azonban ebbe semmiképp nem mehetett bele, hiszen tudta, hogy a régensherceg sosem hagyná jóvá. Mivel a kérdésben nem tudtak megegyezni, ezért a hercegnőnek immár megvolt az oka arra, hogy felbonthassa az eljegyzést.
A régensherceg éktelen haragra gerjedt és engedetlen lányát Cranbourne Lodge-ba költöztette, ahol a királynén kívül senki sem látogathatta meg. Sarolta azonban megszökött és édesanyja otthonába menekült, ahol azonban politikus barátaitól azt a tanácsot kapta, hogy önként térjen vissza édesapja házába. Másnap így is tett, ám menekülése és szorult helyzete, illetve az a tény, hogy nem volt hajlandó feleségül menni egy idegenhez és elhagyni a hazáját, nagy rokonszenvet váltott ki a nyilvánosságban.
1814 augusztusában aztán végre kapott némi szabadságot. Weymouthba látogatott, ahol hatalmas tömeg és egy díszes felirat fogadta, melyen ez állt: „Üdvözöljük Sarolta hercegnőt, Európa reménységét és Nagy-Britannia dicsőségét.”
Sarolta ekkorra már biztos volt abban, hogy Lipót herceg a megfelelő férfi a számára. Bár a régensherceg eleinte ellenezte lánya választását, a család többi tagja támogatta az eljegyzést, és végül Györgyöt is meggyőzték. Az esküvőre 1816. május 2-án került sor.
Bár az uralkodócsaládokban a szerelmi házasság ritkaságszámba ment, Sarolta és Lipót frigye ezen kivételek közé tartozott. A hercegi pár rendkívül népszerű volt az alattvalók körében, Saroltát pedig egyenesen a nép hercegnőjeként emlegették. Boldogságukra azonban tragikus árnyékot vetett, hogy hercegnő a házasság első hónapjaiban kétszer is elvetélt. 1817-ben aztán ismét teherbe esett.
Már várandósságának első felében odafigyelt arra, hogy ne erőltesse meg magát és az étvágya is kiváló volt. Az orvosai azonban attól tartottak, hogy az evés miatt túl nagyra nő a magzata, ezért 1817 augusztusától szigorú diátára fogták, ami idővel legyengítette. Bár október 19-ére várták a baba érkezését, Sarolta fájásai csak november 3-án indultak be. A hercegnő két napig vajúdott, az orvosok azonban nem avatkoztak idejében közbe, így fiúgyermeke végül halva született. Sarolta néhány órával később, feltételezhetően egy fel nem fedezett belső vérzés következtében rosszul lett, majd hamarosan meghalt.
Amint a halálhíre elterjedt, gyászba borult a királyság. Az üzletek, a királyi tőzsde, a bíróságok és még a kikötők bezártak két hétre. Mindenki, beleértve a legszegényebbeket is, fekete szalagot tűzött a ruhájára. Édesanyja elájult, amikor megtudta, hogy Sarolta elhunyt, édesapját pedig annyira letaglózta a gyász, hogy még a temetésére is képtelen volt elmenni. A hercegnőt 1817. november 19-én kisbabájával együtt helyezték örök nyugalomra a windsori kastélyban található Szent György kápolnában.