A menő idős asszony anno is fontos posztot töltött be: a náci légicsapások célpontjait azonosította. Úgynevezett “plotterként” dolgozott, a Brit Királyi Légierő (RAF) vadászgépei számára jelölte meg a lehetséges légitámadásokat. Húszéves korától kezdve az ellenséges és a szövetséges repülőgépek ismert helyeinek “feltérképezésére” összpontosított, hogy a Szövetséges Parancsnokság figyelmeztetéseket küldhessen a potenciális célpontoknak, és a RAF egységei képesek legyenek megtámadni az érkező ellenséget. A mai napig fontos számára, hogy a veterán katonáknak segítsen, ezért vett részt a jótékonysági repülésen is.
„Szenvedélyesen hiszek abban, hogy nagyon fontos, hogy a veterán katonákról gondoskodjanak. Különösen azokról, akik sajnálatos módon fizikai vagy lelki sérüléseket szenvedtek” – mondta Kate a BBC-nek.
Kate 13 fivérből és nővérből álló angol-indiai nagycsaládban született, apja az indiai vasútnál dolgozott távíró főfelügyelőként.
1941-ben Indiában létrehozták a Női Segédhadtestet, amely nőket toborzott katonai feladatokra, és az akkor 20 éves Kate, valamint két nővére jelentkezett önkéntesnek.
Egy évvel később már a Légvédelmi Központban, a RAF és az indiai légierő mellet dolgozott. A háború alatt ismerkedett meg férjével, Billel is, aki Indiában szolgált a Királyi Tüzérségnél, mielőtt később Burmába küldték. Nem sokkal később, hogy 1944-ben összeházasodtak, a házaspár Bill cornwalli otthonába költözött.
Kate a mai napig büszkén viseli a szolgálati érmeit
A kitüntetések mellett 2015-ben jelen volt a Bentley Prioryban, a brit csata 75. évfordulójára rendezett megemlékezéseken, ahol őt is bemutatták. Emellett meghívást kapott a Westminster Apátságban tartott éves Battle of Britain vasárnapi istentiszteletre is, amelyen Cornwall hercege és hercegnéje, a miniszterelnök és számos más prominens személyek is részt vettek. Sőt, az eseményt követő fogadáson baráti beszélgetést folytatott a királyi felségekkel.
A BBC már 2013- ban is írt Kate-ról amikor az említett Bentley Priory Museum-ban őt is bemutatták, mint azon személyek egyikét, akik a háborúban több ezer ember életét mentették meg. A múzeum célja, hogy tisztelettel adózzon a brit légierő pilótái előtt.
Most jöttem rá, milyen fontos munkát végeztünk, és milyen titkos volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem
– mondta a nő évekkel ezelőtt a BBC-nek.
Ezeken a RAF veteránokon nem fog az idő
Nem Kate az egyetlen a RAF veteránok közül, aki idősen is aktív. Márciusban Jack Hemmings, is 100 éves volt, amikor egy olyan repülőgépet emelt a magasba, amilyenen együtt szolgált egy barátjával, Stuart Kinggel, még 1948-ban. Ezzel az úttal adózott a 2020-ban elhunyt barátjának emléke előtt, akivel egy keresztény jótékonysági szervezetet is alapítottak a második világháború után.
„Szeretnék emlékezni mindarra, amit kivételes életében elért” – mondta a barátjáról Jack, majd hozzátette: „Megszámolni sem lehet, hogy hány ember élete gazdagodott meg az ő szolgálatai révén.”
A két katona hat hónapos útja a Mission Aviation Fellowship (MAF) számára az első brit misszió volt, amely Kenyában, Ugandában, Szudánban, Etiópiában, Ruandában és az egykori Belga Kongóban lévő elszigetelt közösségek humanitárius szükségleteit mérte fel.
A repülést követően elmondta: „Szeretek repülni, mert úgy érzem, hogy elvonatkoztatok a világ összes problémájától, márpedig rengeteg probléma van”.
Ma a MAF-nak 123 repülőgépe van szerte a világon. „Minden repülés valami jót tesz – azt hiszem, a MAF olyan, mint a légi közlekedés nemzetközi szamaritánusa, segít, ha valakit nehéz helyzetből kell kihozni, vagy sürgős orvosi segítségre van szüksége” – mondta a férfi.