Egyre közelebb és közelebb kerülünk ahhoz, hogy hétköznapi emberként is megtapasztalhassuk, hogy milyen az űrutazás, hiszen a hivatásos űrhajósok mellett most már civileknek is van lehetőségük kijutni az űrbe. Igaz, ehhez még mindig kiváltságosnak kell lenni, vagyis vagy van elég pénze valakinek, hogy befizessen egy ilyen kalandra, vagy olyan szerencsés, hogy sok ember közül őt találják érdemesnek arra, hogy a legénység tagja lehessen.
Az űrből még a Föld is más
Néhány nappal ezelőtt Jeff Bezos, az Amazon alapítójának űripari cége, a Blue Origin hat civilt juttatott az űrbe a New Shepard rakétarendszerrel. Az út nem tartott sokáig, mindössze 10 perc volt, de ezen idő alatt az automatizált, újrahasznosítható űrkapszula átlépte a Kármán-vonalat, a világűr határát, amely 100 kilométeres magasságban húzódik, és az utasok néhány pillanatra megtapasztalhatták a súlytalanságot. Mivel eddig csak nagyon kevesen hagyhatták el bolygónkat, ezért majdnem mindegyik űrutazás történelminek mondható valamilyen szempontból, a New Shepard újabb útja például azért volt különleges, mert a legénység egyik tagja a 26 éves Katya Echazarreta volt, aki a legfiatalabb amerikai és a legelső mexikói születésű nő, aki a világűrben járt.
Fotó: Space for Humanity, Katya Echazarreta
Katya Echazarretát a Space for Humanity non-profit szervezet választotta ki 100 ország 7000 jelöltje közül, és a fiatal villamos- és számítástechnikai mérnöknek gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy – ha csak alig pár percre is – de elhagyhatta bolygónkat. Persze nemcsak azért esett rá a választásuk, hogy teljesítsék a kívánságát, sok szempontból volt ő alkalmas jelölt: korábban gyakornok volt a NASA-nál, több küldetésen is dolgozott, illetve tudománykommunikációval is foglalkozik, és történetéből erőt meríthetnek azok, akik attól félnek, hogy diszkrimináció miatt nem lesz lehetőségük érvényesülni egy számukra fontos területen.
Katya Echazarreta a mexikói Guadalajaraban született, és mindössze hétéves volt, amikor az Egyesült Államokba költöztek. A bevándorlási eljárás miatt sajnos családja több tagjával évekig nem tudott találkozni. „A nagymamám azt mondta, hogyha nem is tudunk együtt lenni, ne feledjem, mindannyian ugyanazon égre nézünk fel. Ez nagyon megragadt bennem” – nyilatkozta, hozzátéve, hogy ez a mondat nagyon jól kapcsolódik ahhoz a jelenséghez, amit a Space for Humanity szerint érdemes lenne sokaknak megtapasztalni, ami az ún. overview effect.
A kifejezést Frank White még 1987-ben megjelent, azonos című könyve ihlette, és azt a perspektívaváltást írja le, amit az űrhajósok tapasztalnak, amikor távolról tekinthetnek rá a bolygónkra, az emberiség lakhelyére, ilyenkor ugyanis többek között azzal szembesülnek, hogy milyen törékeny is a világunk, amin közösen osztozunk.
Fotó: Space for Humanity, Katya Echazarreta
„Távolról nézve mindent látni, mindannyiunk múltját, a hibáinkat, az akadályokat, amikkel meg kell küzdenünk. Amikor visszajöttem, csak arra gondoltam, hogy mindenkinek szüksége lenne erre az élményre, hogy minden latin-amerikai származású nőnek meg kellene ezt tapasztalnia. Ez az utazás megerősített abban, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy még több kisebbséghez tartozó, és még több nő juthasson ki az űrbe, hogy bármi is legyen az álmuk, azt meg tudják valósítani” – mesélt Echazarreta arról, milyen hatással volt rá az a tíz perc.
Az egy százalék esély is esély
Hozzátette, a csapat tagjaként az összes olyan lányt és nőt képviselte, akik valamilyen nagy célt tűztek ki maguk elé, és akiknek talán már csak egy csepp motiváció hiányzott ahhoz, hogy elinduljanak egy úton, vagy kellett, hogy valaki megmutassa, egy hozzájuk hasonló embernek mindez már sikerült. És az út neki sem volt könnyű, ugyan kisgyermekként is tudta, hogy mindenképpen tudományos, illetve mérnöki pályát szeretne választani, és hogy szeretne eljutni az űrbe, de hiányzott az igazán támogató közeg.
Mindenki körülöttem – családtagok, barátok, tanárok – mindig ugyanazt mondták: ez nem neked való.
Katya Echazarretát, aki már gyermekkorában is imádott szerelni, barkácsolni, kísérletezni, mindez nem tántorította el attól, hogy tovább haladjon az általa kitűzött úton. „Mindig is nagyon kíváncsi gyerek voltam, addig faggattam anyámat, amíg el nem mondta az igazságot a Mikulásról és a fogtündérről. Nem fogadtam el semmilyen állítást, amit nem lehetett alátámasztani bizonyítékokkal. Amióta az eszemet tudom, rajongok a tudományokért” – írta egy Instagram-posztjában.
Amellett, hogy nem mindenki hitt abban, hogy ez az ő útja, Echazarreta dolgát az sem könnyítette meg, hogy az anyagi körülményei sem voltak ideálisak. Hogy támogatni tudja a családját, és elő tudja teremteni a pénzt a továbbtanulásra, a fiatal lány többek között egy gyorsétteremben dolgozott. „Volt, hogy négy munkahelyem is volt egyszerre, csak azért, hogy el tudjam végezni az egyetemet, mert ez nagyon fontos volt számomra” – nyilatkozta Echazarreta, aki jelenleg a marylandi Johns Hopkins Egyetem mesterszakos hallgatója.
Persze az, hogy elvégezte az alapszakot, majd felvételt nyert a mesterszakra, nem jelenti azt, hogy innentől minden simán ment, többször is mesélt arról, hogy azután is sok nehézséggel szembesült, hogy elkezdte az egyetemi tanulmányait, és nagyon megviselte mindaz, amiben származása és neme miatt része volt.
Fotó: Space for Humanity, Katya Echazarreta
„Minél tovább jutottam, annál kisebb volt a nők és a kisebbségi származásúak száma. Többször előfordult, hogy úgy éreztem, nem tartozom ide, többször előfordult, hogy azt mondták nekem, hogy nem vagyok idevaló. Az imposztor-szindrómával, az elidegenedéssel, a magányossággal és a mikroagressziókkal való évekig tartó küzdelem drámai hatással lehet ránk.” Hozzátette, tapasztalatai miatt ő is sokszor kételkedett abban, hogy érdemes-e belevágnia valami projektbe, de megtanult ezen túllendülni.
Ha azt mondják, hogy csak 1 százalék esélyem van, nekem az is elég.
És annak érdekében, hogy minél több embernek meg tudja mutatni, hogy igenis, a tudományos-technológiai tudományágak világa csodálatos, és abban mindenkinek helye van, aki ezekkel szeretne foglalkozni, még azt is vállalta, hogy introvertáltként kiáll a világ elé, hogy a lehető legtöbb platformon bátoríthasson másokat. Amellett, hogy Katya Echazarreta a TikTokon, a Youtube-on és a Instagramon is aktívan jelen van, illetve saját blogot is vezet, műsorvezetője a Netflix IRL YouTube-sorozatnak, amiben különböző sorozatokat, filmeket elemeznek társával tudományos szemszögből, de feltűnt a Mission Unstoppable című műsor két epizódjában is, mint Electric Kat, és éppen első könyvén dolgozik.
Mindebben pedig nemcsak követői, hanem közvetlen környezete is támogatja, többek között férje, Nik is. „Amikor az egyetem alatt kisírtam a szemem, és azt mondtam, hogy nem tudom megcsinálni, megölelt, és azt mondta, hogy folytassam, amikor úgy érzem, hogy készen állok” – írta egy posztban, amiben köszönetet mondott édesanyjának is.
Katya és férje, Nik (Fotó: Space for Humanity, Katya Echazarreta)
Első!
Jerrie Cobb 20 éves korában három repülési rekordot állított fel, az 1960-as években pedig részt vett a Mercury 13 programban, vagyis az első nők között volt, akiknek ugyanazokon a vizsgálatokon és teszteken kellett átesniük, mint a hivatásos asztronautáknak. Hiába ment át minden teszten, a neme miatt nem engedték repülni az űrbe. 1961 májusában viszont a NASA tanácsadója lett.
Valentyina Tyereskova volt az első nő az űrben. 1963. június 16-án a Vosztok–6 fedélzetén szállt fel, 48-szor megkerülte bolygónkat, és három nap után sikeresen visszatért. A Holdon egy krátert neveztek el róla.
Helen Sharman vegyészmérnök volt az első brit, aki az űrbe mehetett, és az első nő, aki ellátogathatott a Mir űrállomásra. A britekhez hasonlóan Dél-Korea is egy nőt küldött űrbe elsőként, I Szojon 2008-ban vett részt egy küldetésen.
Az Egyesült Államok csak 1983. július 18-án küldött nőt az űrbe, Sally Ride volt a Challenger űrrepülőgép 2. repülésének küldetésfelelőse. Amellett, hogy ő a világ harmadik női űrhajósa, 32 évesen ő lett a legfiatalabb asztronauta, aki az űrben járt.
Szvetlana Szavickaja lett az első nő, aki kétszer is járt az űrben, illetve ő lett az első nő, aki űrsétát tett.
Kathryn Sullivan volt a harmadik amerikai nő az űrben. Sullivan pár hónappal maradt le csak Szavstiszkaja mögött, de 2020-ban ő lett az első nő, aki elérte az óceán legmélyebb pontját.
Mae Carol Jemison az első afroamerikai nő a világűrben, az Endeavour űrrepülőgép 2. repülésén vett részt 1992-ben a STS–47 csapatának tagjaként.
1995 februárjában Eileen Collins lett az első nő, aki pilóta volt egy űrrepülőgépen, 1999 júliusában pedig ő lett első nő, aki parancsnok volt űrrepülőgépen.
Shannon Lucid az első amerikai nő, akinek a legtöbb küldetése volt az űrben.
A NASA űrhajósa, Susan Helms volt az első nő a Nemzetközi Űrállomáson, Peggy Whitson az első női parancsnoka az ISS-nek, Christina Koch pedig az első nő volt, aki majdnem egy évet töltött az űrben, 328 napjával több héttel lekörözte az előző csúcstartót, Whitsont, akinek a „rekordja” 289 nap volt.
Anousheh Ansari az első női űrturista, aki a Nemzetközi Űrállomásra repült.
A NASA két űrhajósa, Jessica Meir és Christina Koch 2019 októberében tette meg az első olyan űrsétát, amin csak nők léptek ki a világűrbe.
